Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

A „szakma” sötét oldala

Könyv a rock besúgóiról

Rossz hírem van: Szőnyei Tamás könyve „kötelező olvasmány” minden zenésznek. S nem azért, hogy megismerje a létezett szocializmus három évtizedének történetét sajátos szempontból, a magyar rock körüli titkos ügynökök és besúgók jelentései alapján. S nem is azért, hogy megismerje az adott időszak könnyűzenéjének történetét. Nem: az úgynevezett „szakmát” ismerheti meg jobban – vagy ne legyünk igazságtalanok, a „szakma” egy részéről hull le a lepel.
De előbb magáról a könyvről. Senki ne várja, hogy most majd megtudja, kik jelentgettek zenésztársaikról a III/III-nak. Sok név előkerül ugyan, de nem lista formájában, hanem magában a történetben. S többnyire mindegyikről tudunk már a napisajtóból. (Épp a könyv megírásának köszönhetően.) Szőnyei nem a nevekre koncentrál, hanem a történetre. Elsőként azonban inkább a szisztémát mutatja be, hogy miként is működött az elmúlt rendszer ezen szelete. Utána pedig felgöngyölíti az eseményeket, 1960 és 1990 között, már amennyire ez lehetséges.
A szerző kutatásai nem lehettek teljesek, hiszen sok dokumentumhoz nem fért hozzá. (Ezeket minden bizonnyal megsemmisítették.) Azután Szőnyei Tamás zenei érdeklődése is befolyásolhatta, miről olvashatunk a könyvben, mert azt nehéz elképzelni, hogy a nyolcvanas évek heavy metálja ne izgatta volna az elhárítást. Ez a rész sajnos kimaradt a kötetből. Már csak ezért sem lehet magyar poptörténetként kezelni a leírtakat, a fülszöveg javaslata ellenére sem. No meg sok megfigyelt együttes inkább politikailag volt érdekes, mint zeneileg, vagy zenetörténeti szempontból – főleg 2005-ből visszatekintve.
Teljes képet tehát nem kaphatunk sem a korról, sem annak zenéjéről, objektív és szubjektív okok miatt. Ha ennek tudatában látunk neki a mű elolvasásának, ráadásul zenész-szemszögből, akkor máris a szereplőkre fókuszálunk. Zenészek ők, olyanok, mint bármelyik olvasónk. Valamilyen kis stiklit ürügyként használva, vagy a kor szóhasználata szerint „hazafias alapon” szervezték be őket. Nem másért, mint hogy jelentsenek társaikról az elhárításnak. Méghozzá mindent. Nem csak politikai meggyőződésükről, hanem valóban mindenről. Hogy adott esetben őket is beszervezhessék.
Helyenként óriási gittegyletnek tűnik a besúgói hálózat. A zenekarból X jelenti Y-ról, hogy elkövetett valamit. A III/III nem továbbítja az értesülést az „illetékeseknek”, hanem beszervezi Y-t is. Hogy miért? Figyelnie kell X-et…
Ez a komikus vonulata az ügynek, persze tragikus is van. Nem tett ugyan tönkre sorsokat minden jelentés, de már az tragikus, hogy barátnak hitt emberek vadidegenekkel osztják meg a négyszemközti beszélgetéseket. Sok esetben rendkívüli jelentésben. Nem egy zenész-ügynök jócskán túlteljesítette feladatát. Méghozzá nem azért, mert annyira hitt a létezett szocializmusban. Hanem pitiáner előnyökért, hogy így ő maga előbbre jusson a szakmájában, „állami” segítséggel. S persze hogy megszabaduljon vetélytársaitól.
Az ilyen epizódok miatt gyomorforgató a könyv. Leginkább azok számára, akik végigzenélték az említett három évtizedet, vagy annak egy részét. Az ifjabbak, az azóta indultak boldog idegenként hüledezhetnek és mosolyoghatnak a jelentéseken, a szerző magyarázatain és a megfigyeltekkel készült interjúkon. Egészen az utolsó oldalig. Ott igen találó mini-képregény (Gróf Balázs munkája) szembesíti őket a jelennel. Ifjú DJ-k, egykori beatzenészek kölykei beszélgetnek. Egyikük felidézi, hogy apja annak idején a másik apjáról jelentett. Majd közli, hogy mivel hagyománytisztelő fiatal, ezért máris feljelenti másolt CD-vel dolgozó társát…

Maróthy György

(Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak
Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990
Magyar Narancs – Tihany-Rév Kiadó)


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.


Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek