Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Anima Sound System - Az önző zenekar

Az "önző" zenekar

Prieger Zsolt (keverés, effektek) és Prieger Szabolcs (gitár, billentyűs hangszerek) 1993-ban alapította a zenekart Szombathelyen. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Németh Gergely (basszusgitár, billentyűs hangszerek, scratch), majd több tagcsere után Angler Ákossal (dob), Németh Jucival (ének, fuvola) és Soós Tamással (fúvós hangszerek, ének) alakult ki a mai felállás. Az Anima Sound System egyéni zenei világa értő fülekre talált itthon és külföldön is - pedig a csapat, ha tehette, mindig kerülte a bejáratott, "hivatalos" utakat.

- Legutóbbi albumotok, az Aquanistan tavaly jelent meg. Induljunk ki ebből az anyagból!
- Nehéz bármelyik lemezből is kiindulni, ugyanis mindegyik más, méghozzá nagyon más - mondja Prieger Zsolt. - Amikor például a Gipsy Sound Clash készült, nagyon bele voltunk zúgva a roma kultúrába. Az Aquanistan pedig szerelmes korszakunkat jeleníti meg. Kissé hippis, a Love & Peace jegyében íródott. A következő, aminek már nagy része készen van, kimondottan közéleti, politikus lesz. USA-ellenes, pontosabban a Bush-szisztéma hivatalos politikáját ellenző, több angol és amerikai közreműködővel.
- A köztudottan politizáló zenészekkel készített interjúkban szándékosan kerülöm a témát, amennyiben pártokhoz kötődnek. Ám ti, ha feltűntök egy-egy rendezvényen, ahol a melegek jogai vagy épp a könnyű drog legalizálása a téma, mindig magatokat képviselitek.
- A politizálás nem idegen a popkultúrától. Talán elég, ha Bob Marley, a Clash vagy Bob Dylan nevét említem. Ránk zenéjükkel és gondolkodásmódjukkal is nagy hatást gyakoroltak. Mivel számunkra nem hétvégi kikapcsolódás a zenélés, hanem maga az életünk, természetes, hogy muzsikusként is politizálunk. Utáljuk a kirekesztést - ez az érzés nem csak a dalainkban jelenik meg, hanem képviseljük az életben is. Az attitűdünk viszont nem a lázadás, hanem sokkal inkább a felelős gondolkodás. Párthoz vagy politikusokhoz pedig nevetséges is lenne kötődnünk abban a rendszerben, ahol az emberek mindig kénytelenek a kevésbé rossznak tűnőkre szavazni...
- Fordítsuk meg: politikus sem akar hozzátok kötődni?
- Volt pár megkeresés, de pártrendezvényen éppúgy nem lépünk fel, mint ahogy nem vállalunk play back-et sem. Sem diszkóban, sem reggeli tévéműsorban. Szerencsére nincs is szükségünk rá, mivel valahogy mindig telt ház előtt játszunk. Egyébként azért is kerülhetjük ki a megalkuvásokat, mert mindannyian több lábon állunk, sőt, maga a zenekar is. Aki csak egyetlen dologgal foglalkozik, előbb-utóbb rákényszerülhet, hogy kurva legyen, hogy eladja magát, akár politikusoknak, akár a médiának.
- A nyílt politizálás ugyanakkor azzal járhat, hogy olyan emberek fordulnak el tőletek, akik máskülönben kedvelnék a zenéteket. A fordítottjára gondolni sem merek, hogy valaki kizárólag politikai elveitek miatt szereti az Anima dalait...
- Sokan mondják, hogy közönséget veszíthetünk a politizálással, de én nem hiszek a mesterséges felosztásban. Itt nem bal- és jobboldalról van szó. Ha már feltétlenül két kategóriát kell megnevezni, inkább beszélhetünk ostobaságról és intelligenciáról. A zenekar közönsége nem rajongótábor - nem kérnek aláírást a cicijükre. Egyfajta kooperáció létezik köztünk. Gondolkodásmódunk miatt nem fordulnának el tőlünk.
- S mint kiderült, a zenei változások sem rettentik el őket, nyilván ugyanezért. Miért más minden lemezetek?
- Mert önző zenekar az Anima. Csak az a fontos nekünk, hogy mi jól érezzük magunkat. Azt és úgy játsszuk, amit és ahogyan épp szeretjük. Most például indul a turnénk, s egészen más műsort adunk elő, mint eddig. Mivel már unjuk a slágereinket, először arra gondoltunk, hogy mindet kidobjuk. Azután inkább úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk őket, méghozzá radikálisan.
- Nem fájt volna a szívetek a slágerekért?
- Sláger abból a dalból lesz, amit sokat játszanak a rádiók vagy a zenetévé. Amúgy számunkra nem különböznek a többi szerzeménytől. Csak épp abban, hogy ezeket "kell" eljátszani minden bulinkon. Több szám egyébként viccből született, sokan talán nem is értik, mit akartunk mondani velük. Láttunk olyan embereket, akik beállnak a tömegbe a színpad előtt, s addig nem is mozdulnak, amíg nem szólal meg például a Csinálj gyereket című szám. Most meg fognak lepődni.
- Értem: önzőek vagytok.
- Valamint magasról teszünk a struktúrára, amiben a magyar pop létezik. Teszünk a gagyi előadókra, valamint azokra a profi zenészekre is, akik a gagyit szolgálják ki. Az Anima tagjainak a zene önkifejezés. Sosem gondoltunk magunkra úgy, hogy szakemberek lennénk - egyszerűen csak elmondjuk azt, amit érzünk. Az már a mi szerencsénk, hogy a mai világ kedvez a selfmade man típusnak. 2004-ben csak a karizmatikus, az eddigi konvenciókat új szituációba helyező attitűdnek van esélye. Bár továbbra is tartom, hogy nem az érvényesülés az elsődleges, hanem hogy jól érezzük magunkat. De látjuk, hogy Párizstól Londonig, Berlintől Prágáig értékelik az Anima Sound System produkcióját.
- Ugyanakkor mégis részei vagytok az említett struktúrának.
- Igen, de a magunk módján. Például dühünkben készítettünk poplemezt Varga Zsuzsának. A kereskedelmi médiából csöpögő pop maga a híg fos. Pedig igenis lehet jó popzenét csinálni. Erre akartunk példát mutatni az albummal. Zsuzsa tehetséges énekesnő, aki eddig rossz helyen volt, ez ilyen egyszerű.
- Nincs play back, van jó popzene - ennyiben merül ki, hogy tesztek a struktúrára?
- A kérdés leegyszerűsítő. Nem vesszük figyelembe a pop szabályait. Például, hogy készíts olyan lemezt, mint amilyen az előző volt. Ne képviseld politikai elveidet. Szolgáld ki a tévéket, legyél zsűritag. Ne fedezz fel karizmatikus egyéniségeket, akik a konkurenciáddá válhatnak. És még sorolhatnám.
- Bögyödben lehet a Megasztár...
- Nincs a bögyömben, csak szánalmasnak tartom. Ahhoz asszisztál a szakma, hogy tehetséges gyerekeket szétcincáljon, megalázzon a bulvármédia. Nevetséges.
- Nem lehetsz olyan naiv, hogy azt hiszed, a kereskedelmi média bármikor is a zene érdekeit akarná képviselni, nem a sajátjait.
- Nem, nem vagyok naiv, hiszen pop-producerként is létezem. S éppen így szembesülök időnként azzal, hogy mi a fontosabb: az elveim vagy a produkció.
- Térjünk vissza a zenekarhoz. Hogyan készülnek a dalok?
- Öcsémmel már az Anima előtt is "csörömpöltünk". Gyorsan kiderült, hogy ő a dallam, én pedig a ritmus embere vagyok. Ez a kettősség ma is jellemző ránk, ám amióta Gergő csatlakozott hozzánk, hárman írjuk a számokat. Ha Szabolcs hoz témát, gitáron vagy zongorán, Gergővel nekiállunk, hogy végleges formába öntsük. Lehet belőle igazi, klasszikus értelemben vett dal, vonósnégyessel, mint erre az Aquanistan több példával is szolgál, ám elmehet a dub vagy a techno felé is. A másik eset, amikor mi hozunk létre alapot, ritmust, s Szabi erre ír dalt, illetve Juci erre talál ki melódiát. Sokszor több kört is futnak a számok, ide-oda pattognak köztünk. Töprengős ez a munkamódszer, s nincs bevált recept.
- Milyen zenei képzettséggel rendelkeztek?
- Gergő bőgőzni tanult, Ákos dobolni (egyébként ő a Roland endorsere, nemrégiben Los Angelesben tartott dobkurzust), Csonti, azaz Soós Tamás szintén képzett fúvós, Juci pedig ének-zene tanár. Érdekes, hogy pont mi, az alapítók nem tanultunk soha zenélni, egyszerű "zenebuzik" vagyunk. S mégis Szabi írja a dalok többségét. A kérdés egyébként nem érinti a lényeget, a jó dalok írását nem lehet iskolában megtanulni.
- A koncerteken mi a te szereped?
- Érdekes, hogy épp a zenekarvezető nem áll a színpadon. De hasznosabb vagyok a keverőpultnál. Ez olyan zene, amit idegen nem tudna hangosítani. Ugyanis nem pusztán annyiról van szó, hogy be kell lőni a cuccot. A pultnál állva effektezem a hangokat, extrém esetben az is előfordulhat, hogy egyes csatornákkal is radikálisan játszom. Mert minden koncert más. A hely és a közönség dönti el, milyen jellegű legyen a buli. Ahol szólók után tapsolnak, ott nyilván más jellegű hangzást hozok létre, mint amikor a színpad előtt táncolnak.
- Mit hall ebből a zenekar?
- Nem sokat. Legfeljebb csak kis helyeken. De utána mindig meghallgatjuk felvételről, milyen volt a koncert, ebből sokat lehet tanulni.
- Soha nem kérik számon rajtad, miért csináltad ezt vagy azt?
- Soha, de vannak hasznos szakmai vitáink egyéb dolgokról. S tudom azt is, hogy keverési ügyekben szükségem van a profik visszajelzéseire. Ha fesztiválon vagy stúdióban járunk, mindig adok a tanult hangmérnökök véleményére. Gerhes Tamástól, Dóra Tamástól, Regenye Zoltántól és a többiektől nagyon sokat tanultunk, ők igazi profik.
- Említetted, hogy több lábon áll a zenekar. Varga Zsuzsa albumáról már tudunk. Mit csináltok még?
- Épp most mutatják be Oláh Gábor filmjét, a Rap, Revü, Rómeót. Mi szereztük a mozi zenéjét. Egyébként Zsuzsa is énekel benne. Érdekeltek vagyunk a Beat Dis nevű produkcióban, innen többen is szerepelnek Zsuzsa lemezén. Két éve készült el a Dub City Fanatikz anyaga, jazzmuzsikusokkal, Hárs Viktorral, Grencsó Istvánnal hoztuk létre. Ez nem Anima lemez, de azért Juci is közreműködik. Úgy általában mindenki mindenkivel dolgozik a bővebb társaságban. Nagyon élvezzük a különböző zenéket, produkciókat. Érdekes, hogy a sok és sokféle munka inkább pörgeti az embert, mint elvenné az energiáját. S az aktív zenélés mellett még zenerajongók is vagyunk, rengeteg koncertre járunk. Ilyenkor az élvezet mellett tanulni is tudunk.
- Az Aquanistan anyagát Erdély több városában, Madridban, Londonban, Párizsban, Prágában, Krakkóban, Berlinben és Brüsszelben is bemutattátok. Hogyan veszik külföldön a zenéteket?
- Nagyon jól, főleg ahhoz képest, hogy pár országot leszámítva nem nagyon kapható egyik lemezünk sem. Most dolgozunk azon, hogy kis cégek terjesszék az albumainkat. Játszottunk nagy helyeken is, de az igazi terepünk a két-háromszáz fős klub. A külföldi kapcsolatoknak köszönhetően két éve közös dalt készíthettünk az Asian Dub Foundation együttessel. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Április 22-én az A38 állóhajón adunk közös koncertet. A zenekarral hasonló a viszonyunk, mint a közönséggel - itt is kooperációról van szó. Fontos, hogy a hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást. Akik úgy gondolják, nem kizárólag a pénzről szólhat a zenélés, vagy arról, hogy folyton szerepeljünk a bulvársajtóban. A lányom tizenhárom éves. Gyakran igyekszem az ő szemén keresztül nézni a világot, s egyre inkább látom, hogy nagy szükség van az ízlésformáló művészekre, produkciókra. Ráfér az emberekre, hogy ne kizárólag az jusson el hozzájuk, amit a kereskedelmi média rájuk zúdít, meg amihez az úgynevezett szakma asszisztál.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Anima Sound System



Kapcsolódó cikk:

Varga Zsuzsa
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek