Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Baba Yaga - Távol a brjanszki erdőtől

Távol a brjanszki erdőtől

Tucatnyi évvel ezelőtt alakult a Baba Yaga, s noha lényegében véve folyamatosan működik, Magyarországon hosszú ideje nem hallhattuk a nemzetközi társulat különleges muzsikáját. Idén végre itthon is színre lépett Bornai Tibor, Jamie Winchester és az orosz népzenészek, valamint magyar segítőik csapata. A Fonó Records kiadta a Secret Combination című albumot, s ezután több sikeres koncerten volt hallható a Baba Yaga zenéje.

- Hogyan is kezdődött?
- 1990-ben a KFT-t menedzserként kísértem Szicíliába - mondja Jamie Winchester. - A városban folyamatosan állt a bál, ha épp nem a fesztivál koncertjei zajlottak, akkor házibulikon szórakoztak az emberek. Mi már jobban szerettünk volna aludni, de a szálloda udvarán holland sörivók nótáztak. Majd hirtelen meghallottunk öt gyönyörű hangot, orosz népdalokat kórusban énekelve. Azonnal lerohantunk az udvarra, hogy mi lehet ez. A szicíliai csillagos ég alatt későbbi zenésztársainkat hallgattuk, amint spontán módon, pohárral a kezükben adtak elő fergeteges produkciót.
- Megirigyeltük az orosz népzenészekből sugárzó erőt - folytatja Bornai Tibor. - Valahogy úgy, mint a gyerekek: ha látnak valami nekik tetszőt a moziban, igyekeznek ők is átlényegülni. Beöltöznek, kardot ragadnak, ha a három testőr kalandjai fogják meg őket. Bennük is rögtön az merült fel, hogy csatlakoznánk az oroszokhoz, a magunk eszközeivel. Ebből lett a Baba Yaga. Azóta több tagcsere történt, de akik most itt voltak és hamarosan visszatérnek Magyarországra, a születés pillanatát is átélhették.
- Amikor Laár András kifelé tartott a popzenéből, engem ajánlott maga helyett - szól újra Jamie. - Addig menedzser, szövegíró és zenei rendező voltam a zenekar mellett. Illetve némi gitár és vokál jutott nekem az első lemezen. Ez volt az első profi zenekarom. S itt éltem át az első nagy koncert élményét. Addig amatőr bandákkal muzsikáltam a Józsefvárosi Klubban, s hirtelen Mainzban találtam magam, négyezer ember előtt. A Baba Yaga már csak ezért is mindig szívem csücske marad. Innen indult a zenei karrierem.
- Milyen elképelésekkel láttatok a közös zenéléshez?
- Pár évvel a world music kifejezés megszületése előtt voltunk - válaszol Bornai Tibor -, tehát nem tudhattuk, hogy az lesz belőle... Az oroszok hozták a népdalaikat, s mi, először Laár Andrással, majd Jamie-vel törtük a fejünket, hogy mit lehetne hozzájuk illeszteni. Két albumot készítettünk, az első 1993-ban Németországban, a második 1998-ban Oroszországban jelent meg. Ez utóbbit adta ki most a Fonó Records itthon. Új borítóval, viszont változatlan zenével.
- Ha már itt volt a magyar lehetőség, miért nem új albumban gondolkodtatok?
- Ez a zenekar nem képes a jó értelemben vett amatőr módon dolgozni. Azaz úgy, hogy gyerekek, csináljunk lemezt, azután majd csak kiadja valaki. Megírni még meg tudjuk a dalokat, de a közös munkához, a felvételhez rengeteg pénz kell, akár Budapesten, akár Moszkvában dolgozunk. Utazásra, szállásra, létezésre. Tehát csakis megtervezett módon tudunk megmozdulni, csakis felkérésre készíthetünk albumot. A Fonó ötlete az volt, hogy a Secret Combination jelenjen meg itthon is. S ennek mi nagyon örültünk, mert ez a cég az első magyar kiadó, amelyiknek megmozgatta a fantáziáját a zenénk.
Ráadásul most érdekes, furcsa, új érzést tapasztalok meg. Először dolgozom olyan produkcióban, amely Magyarországon megkapja a kellő odafigyelést és hírverést. Mindenki azzal jön, hogy hallotta a nevemet a tévében, pedig én ezért semmit nem tettem, otthon üldögéltem. Szokatlan ez az állapot, de úgy tűnik, egészen gyorsan meg tudom szokni...
- Talán azért sem kopogtattak nálatok a magyar kiadók, mert idehaza igencsak rapszodikus a Baba Yaga működése. Jómagam éveken át azt sem tudtam, létezik-e még a zenekar.
- Itthon lényegében most jelent meg ez a produkció. Játszottunk Magyarországon korábban is, de egy kezemen össze tudom számolni a koncerteket. Ha német vagy francia turnéra indultunk, itt próbáltunk, s amennyiben adódott fellépési lehetőség, akkor éltünk vele. Korábban nem volt "célország" Magyarország. Hiszen csak ott érdemes turnéról beszélni, ahol a lemez is kapható.
- Oroszországban mennyire kedvelik a zenekart?
- Annak idején fél éven át vezettük a moszkvai slágerlistát - mondja Jamie Winchester. - A dolog szépséghibája, hogy engedély nélkül került első albumunk Oroszországba. Úgyhogy azóta sem tudjuk, mennyi fogyott belőle. Lépni sem tudtunk, a "vadkelet" nem alkalmas szerzői jogi gondok rendezésére. Négy-öt év múlva talált meg minket egy orosz kiadó, hogy ennyi ideje keresnek minket. Ekkor készítettük a második albumot, s amikor jártuk a kinti rádiókat, mindenhol azzal fogadták a zenekart, hogy végre, évek óta várják, hogy megismerjék a Baba Yagát. Nagyon is ismernek és szeretnek minket Oroszországban, de az ottani piac kontrollálhatatlan. A lemez megjelent, de azóta sem hallottunk a kiadóról. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet, mert élveztem a moszkvai napokat, szórakoztató, izgalmas és szép a város.
- Hogyan készülnek a dalok?
- Ami engem illet - válaszol Bornai Tibor -, először is "négyszemközt" maradok az orosz népdallal. Nagyon sokszor meghallgatom, s eközben meglepetések érnek. Az első hallásra egyszerűnek tűnő, ismert harmóniákból álló, négynegyedes dalról kiderül, hogy tört ütemekkel is rendelkezik, valamint "vendéghangok" jelennek meg benne. A rácsodálkozás után egyre inkább magamba szívom a dal hangulatát és tempóját, s ettől kezdve már semmi mást nem kell csinálnom, csak írni egy számot abban a szellemi állapotban, amibe sodortam magam.
- Én kevesebb dalt írtam - teszi hozzá Jamie Winchester -, leginkább csak akkor fogok bele, ha könnyen eszembe jut valami a népdalról. Az alkotómunkában a szövegírás a fő feladatom. Nem feltétlenül ragaszkodom az eredeti témákhoz, legfeljebb csak akkor, ha általános dolgokról, például szerelemről van szó. Igyekszem olyan szöveget írni, amihez közöm van, ami megérint, hogy azután a koncerteken átéléssel tudjam majd előadni.
- Az orosz muzsikusoknak minden esetben tetszik, ami csináltok?
- A kezdetek kezdetén akadt gondunk - mondja Bornai Tibor. - Mondtuk nekik, hogy itt kellene megállniuk a dalban. Erre ők kétségbeesetten néztek össze: "nekünk ez szó közepén van!" Akkoriban még hályogkovács módjára nyúltunk a dologhoz. Azóta viszont jobban ismerjük az orosz népdal szerkezetét és tulajdonságait, s már nem követünk el baklövéseket. Nem is fordult elő, hogy akár egyetlen számrészlettel bajuk legyen.
- A lemez két nótája eltér a többitől, ugyanis nem népdalból indultatok ki.
- A Back in the USSR már a legelső anyagon szerepelt - magyarázza Jamie Winchester. - Akkor még a cappella változatban. A koncerteken zenekarral adtuk elő, a lemezre pedig a két verziót egybegyúrtuk. A Beatles mellé tegyünk Rolling Stonest is, gondoltuk, s végül régi kedvencemet, a You Can't Always Get What You Want című dalt dolgoztuk fel.
- Az oroszok nagy tárgyi tudásán és felkészültségén múlott, hogy fordítva is működni tudott munkamódszerünk - teszi hozzá Bornai Tibor. - A kész, létező számokhoz kellett hozzájuk illő népdalokat találniuk. Valószínűleg a harmadik albumon is lesz hasonló feldolgozás.
- Ritkán találkoztok orosz társaitokkal, de így is jó lehet a hangulat a próbákon, hallva a pitypangos történetet. Hogy is volt ez?
- Mielőtt elmondanám, hadd említsem meg kikkel zenélünk együtt. A lemezen még hallható az azóta elhunyt Anatolij Kondratkov éneke és játéka. A többiek most is velünk vannak a koncerteken, Vladimir Abanshin, Galina Ivanova, Anja Pavlenko és Mihail Emeljanov szerepel a Baba Yagában. Tiba Sándor a dobosunk, a felvételen Huszár Mihály basszusgitározott, most Giret Gábor tölti be ezt a posztot a zenekarban, s a mai formációban Maróthy Zoltán gitározik.
A pitypang? Az idei első próbán Misa megállapította, hogy Jamie-vel úgy nézünk ki, mint egy pongyolapitypang lefújás előtt és után. Gyorsan meg is tanítottuk nekik a szót magyarul, hiszen erre még igen nagy szükségük lehet. Jamie is hasonlóképp kezdte a magyar nyelvvel való ismerkedést.
- Igen, felírtad a karomra a legfontosabb kifejezéseket - emlékezik Jamie Winchester. - Mint például: köménymagos kelkáposzta-főzelék... Amúgy én sem ismertem a pongyolapitypang szót, úgyhogy nekem is le kellett fordítaniuk.
- Lemezbemutató koncertjeitek kimondottan sikeresek voltak tavasszal. Lesz folytatás?
- A sikerről beszélni nem az én dolgom - mondja Bornai Tibor. - Például azzal sem dicsekedhetek el, hogy már szerepeltünk egy tévéműsorban Paul McCartney-val... De tényleg az látszott a közönségen: örülnek az emberek, hogy nem maradtak otthon. A tavaszi négy koncert után július végén, augusztus elején játszunk újra itthon. Biztosnak egyelőre csak a kapolcsi és a szigetes fellépés tűnik, de már szerveződik a többi buli is. Németországba is megyünk, mert az itthoni lemezmegjelenés híre egészen odáig elhallatszott, tehát most felpörögtek az események. Igaz, volt már olyan évünk, hogy háromszor is turnéztunk Európában. Hihetetlen távolságokat kellett legyűrnünk az Ikarus-busszal, ha egy város végre kétszáz kilométeren belülre került, már úgy éreztük, hogy megérkeztünk... De sokszor előfordult, hogy a koncertsorozat végén úgy köszöntünk el egymástól, hogy azt sem tudtuk, látjuk-e még valaha egymást.
Ha már szóba kerültek a koncertek, a nagy álmom, hogy amikor Lenint elviszik a Vörös térről és lebontják a mauzóleumot, a Baba Yaga játszhasson a bulin, mert buli biztosan lesz. Mondtam az oroszoknak is, s tetszett nekik az ötlet. Tudod nekem az egyik legérdekesebb dolog a zenekar létezésében az, hogy a fiatalságom az orosz fegyverek árnyékában telt, s persze azzal az érzéssel, hogy ez nem jó. Most vannak orosz barátaim és szépen megtanultam, hogy az egyes emberek mennyire nem azonosak az olyan fogalmakkal, mint: "az oroszok".
Azután van még egy furcsa történet. Anja egyszer arról beszélt, hogy apja a második világháborúban a brjanszki erdőben harcolt. Azonnal felcsillant a szemem, mert eszembe jutottak gyerekkori emlékeim, s örömmel újságoltam, hogy "de hiszen az én apukám is a brjanszki erdőben harcolt!" A következő pillanatban jöttem rá, hogy egymásra lőttek... S milyen szerencse, hogy nem találtak, mert akkor nem születtünk volna meg.
- Valamint nem tudnátok egy zenekarban muzsikálni. De ez talán biztosíték lehet arra, hogy a ti gyerekeitek nem fognak egymásra lőni.
- Biztosítékot sajnos aligha jelent, de jó példa arra, hogyan változik a világ. Ha mindenáron tanulságot akarunk keríteni belőle, mondjuk azt, hogy ne öljük meg ellenfelünket, mert akkor gyerekeink biztosan nem fognak együtt zenélni..


Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.



Hivatalos honlap:

Baba Yaga
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek