Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Barabás Tamás - Egyszerűen: zenész

A Djabe együttes új albumának borítóját böngészve feltűnik, hogy az eddig leginkább basszusgitárosként ismert Barabás Tamás mi mindent vállalt magára a felvétel során. Szintiprogramokat készített, ütőhangszereken játszott, hangszerelt és ő volt a hangmérnök. Természetesen sokoldalúsága is szóba került beszélgetésünkkor, ám előbb a kezdetekről kérdeztem.

- Apám egy győri együttesben basszusgitározott - emlékezik Barabás Tamás. - Valószínűleg innen jött, hogy én is ezt a hangszert választottam. Igaz, nem azonnal. Tízévesen akusztikus gitárt kaptam és eleinte marhára nem volt kedvem bármit is csinálni vele. Hosszas huzavona után megtanultam néhány Shadows-nótát, még fel is léptem velük. Produkciómnak nem volt sok köze a zenéhez, csak eljátszottam, amit tanítottak. A zeneiskolát gitár szakon szerettem volna elvégezni, de akkor épp nem volt ilyen Győrben. Kérdeztük: mi van? Trombita és bőgő, válaszolták. Az utóbbit választottam.
- Szeretted?
- Sosem voltam klasszikus zenei beállítottságú, ezért nem nagyon élveztem a sulibeli bőgőzést. Jobban vonzott otthon apám basszusgitárja. Az iskolában amúgy is hülyén festettem tizenhárom évesen a gyerekek között a szolfézsórán. Szerencsére két év alatt ki tudtam járni a sulit, s jött a konzi. Ez sem tartott sokáig, másfél évig időztem a falai között. A kettő között az a különbség, hogy a konzit nem végeztem el. Ráuntam a bőgőre, elkezdtem basszusgitározni. Ettől kezdve autodidakta módon tanultam. úgy, ahogyan tíz évvel ezelőtt lehetett: kották és videók nélkül. Kazettáról próbáltam leszedni, hogy mit és hogyan játszik nagy kedvencem, Mark King a Level 42-ban. Nem volt egyszerű... A ma indulóknak már vannak tanáraik, mindenféle segédleteik, tehát nyilván könnyebben boldogulnak. De ki tudja, talán épp az volt a jó, hogy nekem magamtól kellett rájönnöm a dolgokra.
- Gondolom, téged sem került ki a zenekarosdi.
- A konziban "kötelező" volt jazz-rock együttest alapítani. Én olyan társaságba kerültem, ahol nem volt basszusgitáros, ez adta a végső lökést. A konzi elhagyása után nem sokkal, 1990-ben hívott a Tea zenekar, ami eredetileg győri banda, szintén a konziban alakult.
- Az ország a Friderikusz-show révén ismerte meg a Teát.
- Ez már jóval később volt. Eleinte Győrben zenéltünk, majd a zenekar a fővárosba költözött. Később én is csatlakoztam, amikor már elegem lett a folytonos vonatozásból. Közben kénytelen voltam elvállalni néhány munkát, hogy meg tudjak élni. De egyik munkahelyemen sem nézték jó szemmel, hogy elkéredzkedem a koncertek miatt. Ekkor jöttem rá, valamiképp el kell érnem, hogy a zenéből tudjak megélni. Ebben egyébként épp a Friderikusz-show segített, a műsor révén sokakat megismertem, akik azután különböző stúdiómunkákra kértek fel. Hívtak zenekarokba is, de ez már kevésbé vonzott.
- Miért?
- Valahogy nem volt kedvem egyszerre több bandával is klubozni, minden este füstös pincékben nyomulni, ráadásul éhbérért. Illetve azért kipróbáltam, milyen lehet, s gyorsan kiderült, hogy ez nem az én világom. Inkább a Teával együtt vállaltam el bizonyos feladatokat, például kísértük Császár Elődöt és Hevesi Tamást. Most Cserháti Zsuzsa mögött zenélünk. Kétszeres örömmel: nagy tisztelői vagyunk és zeneileg is kielégít minket a produkció.
- Időközben a Tea mellett a Djabe tagja is lettél.
- Stúdiómunka során találkoztam a zenekar vezetőjével, Égerházi Attila gitárossal. Muck Ferit és engem session-zenésznek invitált Sipos András ütőhangszeres és maga mellé. Később odáig "fajult" a dolog, hogy stabil tagok lettünk. Most jelent meg harmadik lemezünk, a Ly-O-Lay Ale Loya. Nagyon összeért a zenénk, kialakult az az irányzat, amit ezután követni akarunk.
- Játszol máshol is?
- A harmadik bandám a Fúzió. Nagy megtiszteltetés, hogy Szendőfi Péter elhívott az együttesébe. Mert ugyan sokan hiszik, talán a Tea miatt, hogy jazz-zenész vagyok, de hát ezt mégsem mondhatom el magamról. Már csak azért sem, mert semmilyen iskolát nem végeztem.
- Ha nem jazz-zenész vagy, akkor mégis: mi?
- Szerintem egyszerűen zenész vagyok. Az amerikai zenészlapokat olvasva azt tapasztalom, kint nem olyan élesek a határvonalak, mint nálunk. Ha X. Y.-t kérdezik, mi ő, azt feleli: basszusgitáros. S nagy kedvvel és kiválóan játszik jazzt, popot vagy rockot, ami épp jön.
- Te is sokféle stílusban játszottál eddig. Mi áll hozzád a legközelebb?
- Mindegyiket szerettem és szeretem, de amit talán a legjobban, az a kicsit funkos, kicsit jazz-es vonal. Egyébként hangszertől is függ, hogy mihez van kedvem. Például a fretless basszusgitár vezetett el a world musichoz. Egészen másra inspirál, mint a bundos hangszer. Az új Djabe-lemezen végig öthúros fretless basszusgitáron játszom. Az Esh kézre gyártott nekem egy hangszert. Igaz, hogy a cég magyarországi endorsere vagyok, de ez akkor is nagy dolog.
- Térjünk vissza zenekaraidhoz: melyikben mi a feladatod?
- A Teával legutóbb Cserháti Zsuzsa lemezét készítettük. Egy keveset bőgőztem is a felvételen. Többet nem mertem, mert rég nem volt a kezemben a hangszer. Valamennyire a hangszerelésbe is beleszóltam, s én voltam a hangmérnök.
A Fúzióban adottak a témák, amiket játszom. Szendőfi lényegében megírt dalokat hoz. Viszont az együtt zenéléstől lesznek olyanok, amilyenek.
A Djabe új albumánál mindent csináltam, amit csak lehetett. Zenét szereztem, hangszereltem, hozzám tartoztak a szekvenszerprogramok, bőgőztem, gitároztam, perkáztam. Be kell vallanom, korábban nem sok world musicot hallgattam. Ám épp ennek köszönhető, hogy más kézzel nyúltam a zenéhez, s így talán egyénibb lett a Djabe világa.
- Konkrétabban?
- Csak egy példát mondok, de ebből rögtön érthető lesz, miről beszélek: indiai ütőhangszerrel hoztunk létre afrikai lüktetést. Nem a "használati utasítások" szerint jártunk el, ettől lett érdekesebb, izgalmasabb a zene.
- Igaz is, hogyan lett belőled ütőhangszeres? S miért épp a Djabéban, ahol avatott perkás, Sipos András zenél?
- Mindig dobolgattam, mindig érdekelt a ritmika. Kezembe vettem a hangszereket, játszogattam rajtuk, és sok minden lemezre került. Sipi kenyerét pedig nem veszem el, hiszen együtt játszunk. Sőt, akad olyan dal, a Bali Waves, amiben csak kettőnk játéka, csak perka hallható.
- Hangszerelés?
- Attila a tavaly turné előtt kért meg, hogy egy indián dalt csináljak meg "djabésra". A Ly-O-Lay Ale Loya lett a koncertek záró nótája. Máshogy szólt, mint a többi dalunk, s a többieknek annyira tetszett, hogy ezt a hangzásvilágot választották az új lemezhez. Praktikus okok is indokolták, hogy minden dalt én hangszereljek, ebben a felfogásban: ha a korábbi elképzelések szerint készülnek a dalok, a címadó szám kilógott volna a többi közül. Így pedig kerek egészet alkot az album.
- Ami talán a hangmérnöknek is köszönhető. Mióta stúdiózol?
- 1995-ben, a Tea második lemezének felvételekor egy dal sokadik keverése sem tetszett nekünk. Ekkor én ültem le a pulthoz, tologattam fel-le, s valahogy jobb lett a nóta. Végül az egész lemezt én kevertem. A hangmérnökösködés régóta foglalkoztatott, mindig figyeltem, ki mit csinál. Komolyabban a Sonic stúdióban kezdtem a szakmát, később máshol is segédkeztem néhány produkciónál. Amikor a Djabe hívott, már épült a Gramy stúdió. Adódott, hogy én legyek a hangmérnök.
- Kiknek készítettél felvételt?
- Cserháti Zsuzsa és a Djabe esetében minden folyamat nálunk zajlott. Máskor előfordul, hogy csak keverni hozzák az anyagot. Pánczél Lajos barátom a Nemzeti Színház stúdiójának hangmérnöke, ő vette fel a Fúzió és Oláh Kálmán új lemezét is, s keverésre mindkettőt idehozta. Jazzmuzsikusok gyakran mastereltetnek a Gramy-ben, s jó néhány más munkánk is akad, például remixeket és reklámokat is szoktam készíteni.
- Valamint itt készül Herczeg Judit albuma. Ha jól tudom, ez esetben még több a feladatod.
- Juditot vokalista korában ismertem meg. Felfigyeltem a hangjára és a zenéhez való, nem átlagos hozzáállására. Próbáltam segíteni neki, hogy legyen önálló albuma, például szerzőket keresgéltem. De nem ment igazán jól az egész. Rájöttem, hogy ha akar valamit az ember, jobb, ha maga csinál mindent, mert akkor sok buktatót elkerülhet. Nekiálltam dalokat írni, hangszerelni, játszani, majd egy idő után észrevettem, hogy én vagyok a producer. Még fellépéseket is szerveztem. De ezt mind nem viheti egyetlen ember. Egy napot eltelefonáltam, s este kiderült, hogy nem történt semmi... Persze azért folytatom, mert tavasszal mindenképpen meg kell jelennie az albumnak.
- Ezúttal milyen hangszereken játszol?
- Dobolok, basszusgitározom, gitározom, s még egy zongoraszólóm is akad a lemezen.
- Nemsokára alighanem olyan albumot is hallhatunk, ahol már tényleg mindent te csinálsz. Mondd csak, gondoltál szólólemez készítésére?
- Két éve írom a nótákat, kettő már teljesen kész van. Szeretném tavaszra ezt az albumot is elkészíteni. Égerházi Attila unszolására csinálom, mert ő hallotta, ahogy születtek a dalok, s lát bennük fantáziát. Komputerrel dobgroove-okat állítottam elő, s ha valamelyik igazán tetszett, felkaptam a mindig kéznél lévő basszusgitárt. Azután rágitározgattam, kitaláltam egy szaxofontémát, Elek Pisti eljátszotta, s máris lett egy nótám.
- Kicsit funkos, kicsit jazz-es?
- Igen, ilyesmi. Basszusgitárhegyek, sok sávon... Persze azért más színek, más hangulatok is megjelennek majd a lemezen. Talán mindenféle zene lesz rajta, amiben valaha játszottam. Élvezettel csinálom - remélem, mások is élvezettel hallgatják majd.


Megjelent a Zenész magazinban, 2000-ben.





Hivatalos honlap:

Barabás Tamás


Dalok a Djabe Ly-O-Lay Ale Loya című albumáról:

Caravan

Bali Waves

Klunklung

Above the Skies

Final Word
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek