Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Black-Out - Lehangolt gitár - feldobódott zenekar

Lehangolt gitár - feldobódott zenekar

2002 márciusának végén jelent meg a tíz éves Black-Out új albuma, a Szabadlábon. A háromtagú együttes anyagát a holland 4Tune Records adta ki. Az énekes Kowalsky, a gitáros Csányi Szabolcs és a dobos Csányi Zoltán, ha minden a tervek szerint megy, rövid idő alatt három lemezt is készít a cégnél. S az sem kizárt, hogy a Black-Out zenéje külföldre is eljut, ugyanis már készül az album angol nyelvű változata.


- Hogyan kerültetek a 4Tune Recordshoz?
- A kiadó került Magyarországra, s hogy pontosítsak, az itteni képviselet neve 4Tune Records Hungary - válaszol Csányi Szabolcs. - Számunkra a történet azzal kezdődött, hogy lejárt a szerződésünk a Sony Music-nál. Elkészítettünk egy demót, amit szétküldtünk a cégeknek. Nem igazán haraptak rá, s nekünk sem tetszett annyira, ugyanis új módszerekkel, gépekkel vettük fel. A következő demót már a jól bevált módszerekkel csináltuk meg, élő, rockos hangzással. S így futottunk neki a következő körnek. A multikat ez sem érdekelte, a kisebb kiadók viszont leültek velünk tárgyalni. Közben egy másik szál is bekapcsolódott, jó barátunk, a FreshFabrikban zenélő Barabás Béci kérte el tőlünk az anyagot, hogy megmutatja egy külföldi cég vezetőinek. Ő már tudta, hogy a 4Tune fog csinálni valamit Magyarországon. Amikor ajánlatot tettek nekünk, nem haboztunk, azonnal elfogadtuk.
- Olyan jó volt?
- Három lemez kiadása a terv - mondja Csányi Zoltán. - Az első ugye a Szabadlábon, ezt követi a karácsonyi piacra egy válogatásalbum a jubileum tiszteletére, s jövő tavasszal jönne ki az ünnepi buli felvétele. (Magára a koncertre valamikor az ősszel kerül sor, minden bizonnyal a Petőfi Csarnokban.) Már ez is jól hangzik, ráadásul amint kész az angol verzió, a Szabadlábon megjelenik külföldön is, mindenhol, ahol jelen van a 4Tune Records. Ha jól tudjuk, ez tizennégy európai országot jelent. Klipünk is lesz, valamint a tavaszi turnéra támogatást kapunk a kiadótól.
- Rendesen felpörgött körülöttetek az élet. Pedig három éve nem jelent meg lemezetek.
- Eddig mindig kétévente jöttünk ki új albummal - szól újra a gitáros. - Ezúttal különböző okok miatt többet kellett várnia a közönségnek és nekünk magunknak is. Először is ott volt a gépes történet. Gondoltuk, megpróbálunk igazán maiak lenni, beszereztünk számítógépet, szekvenszert, s így láttunk neki a munkának. Korábban a próbateremben jöttek létre a dalok, s a hangszerelés végső fázisa a stúdióban zajlott. Ezúttal megfordítottuk a dolgot, előbb készült a hangszerelés és utána játszottuk fel a szólamainkat. De ez nem igazán vált be. Nem a módszerrel volt baj, hanem velünk. Be kellett látnunk, hogy ez más műfaj, sokat kell tanulni ahhoz, hogy így is jót alkothasson az ember. Ezért visszatértünk a bevált, próbatermi munkastílushoz. Csakhogy mindez sok időt emésztett fel.
- De nem bánjuk, mert jó iskola volt - veszi vissza a szót a dobos. - Ám nem csak ez az epizód akadályozott minket az új album gyors elkészítésében. Ekkor derült ki, hogy basszusgitárosunk, Fehérvári Attila nem tud tovább zenélni velünk. A Black-Out és másik zenekara, a Szörp annyira lefoglalta év közben, hogy nem tudott eleget gyakorolni jazz tanszaki tanulmányaihoz. Nyáron akarta behozni a lemaradást, s annyira túlgyakorolta magát, hogy mindkét kezén ínhüvelygyulladás lépett fel. A Stonehenge basszusgitárosát, Temesi Bertalant ajánlotta maga helyett. Berci nyolc-kilenc hónapja állandó vendégként van velünk.
- S ez még nem minden, ha meg akarjuk válaszolni, miért telt el két lemez között három év - mondja Kowalsky. - Én ugyanis fél évet szerzetesek között töltöttem. Bár ott, a krisnás központban is zenéltem, a Mantra együttesben. Nagyon élveztem, de azután kiderült, hogy ütni fogja egymást a két dolog, ezért visszaléptem a Mantrából, mert számomra leginkább a Black-Outról szól a történet. Még akkor is, ha egy másik projekt is indulásra kész. Jávorszky Bélával és Juhász Robbal készítettünk egy anyagot, hamarosan talán megjelenik groove-os gitárzenénk.
(Ebből nőtt ki a Kowalsky meg a Vega együttes - M. Gy.)
- Ezek a hírek kicsit megzavarták a közönségünket - magyarázza Csányi Szabolcs. - S még tegyük hozzá, hogy Zoli az utóbbi időben a Kiru Gotta Humble dobosa is, én pedig dalokat írok egy énekesnőnek. Sokan gondolták, hogy hamarosan szét fog esni a zenekar. De épp ellenkezőleg: valahogy minden történés csak jobban összekovácsolt minket. S hiába nem jelent meg lemezünk, hiába nem szerepeltünk a médiában, azért megmaradt a közönségünk. Ráadásul úgy tűnik, mintha ők is összekovácsolódtak volna az elmúlt három évben. Mert persze azért koncerteztünk a lemezmegjelenések közti időben is.
- Három albumot készítettetek nagy kiadónál. Utólag visszanézve mit gondoltok, mennyit lendített ez a tény a zenekaron?
- Ami a siker mérhető részét illeti - válaszol Kowalsky -, abban nemigen léptünk előre. Lemezeinket ugyanannyian veszik, a koncertekre ugyanannyian járnak. De legalább kiderült, hogy nem pusztán a kiadón múlik, előbbre tud-e lépni egy zenekar. Számunkra a legfőbb tanulság, hogy jobban kell foglalkoznunk a dolgainkkal. Érettebben, sokkal inkább odafigyelve. Nekünk magunknak kell megtalálnunk, hogyan juthatunk el több emberhez.
- Konkrétabban?
- Nem tudok példát mondani, mert az egyik lépés hozza maga után a másikat. Annyi bizonyos, hogy még messze nem merítettünk ki minden lehetőséget. Például a médiában sem csak ott szerepelhetünk, ahol eddig szóhoz jutottunk.
- Irány a dáridók és a roadshow-k világa?
- Semmiképpen. Oda nem is illünk. A rockzene közönségén belül igyekszünk szélesíteni a minket kedvelők táborát. Hozzájuk pedig nem erre vezet az út. Mellesleg nem hiszem, hogy csak a fekete és a fehér létezne. Másképp csinálja a Tankcsapda és másképp a FreshFabrik, azaz léteznek személyre, pontosabban zenekarra szabott utak. Nekünk a sajátunkat kell megtalálnunk. S jó, hogy ebben a kiadó is partner. Azért az belátható, hogy Magyarországon meddig juthat ma egy rockzenekar. Ezért - ha nem is titokban, de semmiképpen nem harsogva - megpróbálkozunk a külfölddel. Ha underground módon is, de szeretnénk eljutni más országokba, egy-egy klubturné erejéig.
- Egyelőre azonban itt a hazai koncertsorozat.
- Áprilisban és májusban turnézunk az új anyaggal - mondja Csányi Szabolcs. - Méghozzá másképp, mint eddig. Saját hangosítással utazunk, hogy végre mindenhol jól szóljon a műsorunk. A magyar klubhelyzetből nekünk is elegünk van, s rájöttünk, hogy mivel máshonnan nem várhatunk segítséget, nekünk magunknak kell lépnünk. Olyannyira nem bízzuk a véletlenre a dolgot, hogy ha valamelyik városban nincs megfelelő koncerthelyiség, hát akkor mi bérlünk termet.
- Rizikós vállalkozás...
- Vállaljuk. Mi mást tehetnénk? De ahogy számolgattunk, elméletben ki tudjuk hozni nullára a turnét. Mint mondtuk, a kiadó is segít, valamint természetesen támogatók nélkül bele sem tudnánk vágni az egészbe. Nem a pénzkeresés miatt indulunk koncertezni, hanem hogy többen megismerjenek minket és az új lemezt. Aminek olyan a hangzása, hogy nem lenne okos dolog a bulikon tönkretenni az élményt.
- Hol vettétek fel?
- Ezúttal nem is a helyszín volt a fontos, hanem a hangmérnök személye. Hidasi Barnabás keze alól az utóbbi időben kiváló produkciók kerültek, talán elég, ha a Superbutt és a Stonehenge lemezét említem meg példaként. Utóbbi zenekar már játszott előttünk, tehát le tudtuk mérni, mit tud kihozni egy bandából a stúdióban. Emellett a hozzáállásával is nagyon kellemes meglepetést szerzett nekünk. Egyébként az alapokat Mátyásföldön, az Akustair Stúdióban rögzítettük, majd a H. S. B.-ben folytattuk és fejeztük be a felvételt, keveréssel együtt.
- Valamikor a helyszín is érdekelt titeket, főleg a különlegesebbje. Emlékszem, mi is írtunk arról, amikor egy szerelőcsarnokban vettetek fel lemezt.
- Nem a különlegesség ténye vagy éppen a hírérték miatt dolgoztunk ott - szól Kowalsky. - Akkor is az volt a célunk, mint ma: hogy jól szóljon az album. Kísérleteztünk, hátha jobb anyag készülhet. Ezúttal pedig nem a helyszín, hanem az ember volt a különleges. Barnával tényleg nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.
- Milyen lett a lemez?
- Ha néhány szóval leírható, akkor azt mondhatom, hogy keményebb, durvább, agresszívabb, mint az előző volt - felel Csányi Szabolcs. - H-ra lehangolt gitárok szólnak rajta. Persze azért megmaradtak a Black-Outra mindig is jellemző jegyek, például a vokális hangzás. Mi több, ez utóbbi bővült is, hiszen most Berci is énekel. Egyébként az albumon Attila ötletei éppúgy szerepelnek, mint Berci elképzelései.
- Komolyan hárman folytatjátok, vendég basszusgitárossal?
- Mindig ezzel a poszttal voltak gondjaink - mondja az énekes. - Most az látszott célszerűnek, ha nem kapkodjuk el a végleges döntést. Úgyis jubileumi évről van szó, s a zenekar magját mi hárman alkotjuk, immár tíz éve.
- Amiből az utolsó háromban nem igazán voltunk szem előtt - tesz hozzá Csányi Zoltán. - Nekünk mégis nagyon fontos volt. Érdekes belegondolni, hogy mások ennyi idő alatt három lemezt is csinálnak, s a végére talán befutnak, talán végleg eltűnnek. Mi feltöltődtünk, s a bennünk felgyülemlett energiát a lemez készítésébe fektettük. Az már külön szerencsénk, hogy a közönségünk megmaradt, s van kinek megmutatni, mire vagyunk képesek.


Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.




Hivatalos honlap:

Black-Out


Belehallgatás a Black-Out dalaiba:

Black-Out - Hangok


Kapcsolódó cikkek:

Csányi Zoltán

Temesi Berci

Kowalsky meg a Vega
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek