Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Blues Floor: Még egyszer újra

Öt évvel ezelőtt azt mondták a soproni Blues Floor tagjai, hogy szeretnének ugyan lemezt készíteni, de jól tudják, mi a sorsuk az elhallgatott produkcióknak. Azóta sokat változott a helyzet – ha lehet, még kevesebb az esélye annak, aki nem a bulvármédia, hanem a zene felől közelít... Mégis itt a Blues Floor első albuma, a Még egyszer újra, tucatnyi évvel a megalakulás után. Csupa saját, lendületes és magával ragadó dallal.

- Miért épp most készítettetek lemezt?

- Mondhatnánk, hogy mára ért be igazán a Blues Floor, kellett ez a tizenkét év ahhoz, hogy ilyen album jöjjön létre – válaszol Rajkai József basszusgitáros. – S ez igaz is lenne, valóban így gondoljuk. De a gyakorlatban az döntött, hogy most lett hozzá anyagi hátterünk. Jó barátunk, régi rajongónk vállalta a mecénási szerepet, s így szerzői kiadásban megjelenhetett az album.

- Hosszú távú tervünk volt a lemezkészítés, meglepetésszerűen jött, hogy határidőre kell stúdióba vonulnunk – teszi hozzá Sásdi Tamás gitáros, aki egyben a dalok szerzője is. – Feleségemnek valóban örök hűséggel tartozom, mert elviselte, hogy nászutunkra gitárral menjek, elvégezni az utolsó simításokat is a dalokon... Négy szám igen régi, 2000 és 2004 között íródott, a többi vadonatúj.

- Miért csak saját dalok szerepelnek a lemezen? A bulikon rengeteg feldolgozást adtok elő, többek között Stevie Ray Vaughan, Jimi Hendrix, Gary Moore és persze Janis Joplin nótákat, nem is akárhogyan.

- Tíz évvel ezelőtt kiadóknál házaltunk felerészt saját dalokból, felerészt feldolgozásokból álló demónkkal – szól újra a basszusgitáros. – Egyiküket sem érdekelte, pedig külföldön bevett szokás, hogy bluesbandák ilyen lemezeket készítenek. Azt mondták, Magyarországon csak magyar nyelvű, saját számokkal van esély a sikerre. Nem azt mondom, hogy utólag igazat adunk nekik, mert nem gondolkodunk platinalemezes eladásban, inkább magunk és a minket kedvelők miatt lett ez a koncepciónk. Közönségünk a koncerteken hallhatja a feldolgozásokat, az albumon pedig ott vannak a saját szerzemények.

- Csakhogy aki még nem ismeri a Blues Floort, nem kap teljes képet rólatok.

- Jöjjön el a koncertekre! – vágja rá Szolcsányi Szabolcs dobos. – Nem hiszem, hogy ez gondot okozna, annál is inkább, mert a jövőben változni fog a bulikon az arány, eddig úgy minden ötödik dal volt sajátunk, most a műsor felét alkotják. Itt érdemes elmondani, hogy a soproni lemezbemutató koncert szeptember 18-án az Experience Rock Klubban, a budapesti pedig négy nappal később, az Old Man’s Pubban lesz. Csupa saját dallal egyébként aligha állhatnánk színpadra, sok helyre el sem hívnának így.

- Érdekes, hogy a kiadók nem tennének feldolgozásokat a lemezre, a szervezők pedig nélkülük nem is engednének színpadra titeket... De nem ez az egyetlen furcsaság a magyar zenei életben.

- Hogy zenei érdekességről is legyen szó – mondja a gitáros –, feldolgozásaink inkább a blues felől közelítenek, ehhez képest a lemez kimondottan rockos lett.

- És kimondottan élő! Feltűnt, hogy nem igazán éltetek a stúdió adta lehetőségekkel.

- Ez is koncepció volt – magyarázza Horváth Gabi énekesnő. – Elvégre koncertező bluesbanda vagyunk. Egyszerűbb és olcsóbb lett volna a hagyományos módon felvenni a dalokat, de inkább az együtt játszást választotta a zenekar a stúdióban.

- Kemény meló így lemezt készíteni – folytatja Rajkai József. – Elképesztő koncentrációt kíván. Ha egyvalaki hibázik, kezdhetjük elölről. Van olyan dal, a Blues ez, nem kardigán, ahol még takt-jelet sem használtunk. Nyolcvanas évekbeli Stevie Ray Vaughan albumon is hallani, ahogyan lassul-gyorsul a tempó, de ettől lesz igazán élő a zene.

- S igaz ugyan, hogy együtt még nem dolgoztunk stúdióban – mondja a dobos –, de külön-külön bőven van gyakorlatunk. Egyszerűen csak nem akartunk steril lemezt készíteni, nem illett volna hozzánk.

- Éppenséggel lehetett volna még öt gitársáv, orgona, vagy bármi más, de azért szerettük volna koncerteken is így eljátszani a dalokat... – zárja le a témát az énekesnő.

- Megjelent a lemez. Mi változik most, azon túl, hogy több lesz a saját dal a bulikon?

- Talán végre be tudunk lépni az ajtón – válaszol a basszusgitáros. – Eddig ugyanis csak a küszöbön toporogtunk. Volt évi hatvan bulink is, ami óriási dolog amatőr együttesnek, Sopronban kétszer is telt ház előtt játszottunk a Liszt Ferenc Konferencia Központban, Tátrai Tibor felejthetetlen vendégjátékával, ám még mindig nem igazán ismert a nevünk. Az album ebben segíthet.

- Végre van valami a kezünkben – teszi hozzá Sásdi Tamás. – S van kedvünk, van lendületünk! Az elején arról beszéltünk, hogy kellett a tizenkét év a lemezhez. Kellett: most vagyunk igazán életképesek, végre el tudunk indulni.


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Blues Floor


Horváth Gabi


Rajkai József és Sásdi Tamás


Szolcsányi Szabolcs

Fotó: Ambrits Tamás


Hivatalos honlap:

Blues Floor

MySpace:

Blues Floor

Kapcsolódó cikk:

Blues Floor - Csoki, mint gázsi
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek