Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Blues Floor - Csoki, mint gázsi

Csoki, mint „gázsi”

Érik még meglepetések az embert. Kellemetlenek már nemigen, hiszen jól tudjuk, milyen (zenei) világban élünk, fel vagyunk készülve a legrosszabbra is… Kellemesben viszont lehet része annak, aki elmegy a soproni Blues Floor egyik koncertjére. Az összeszokott ritmusszekció mindent tud, amit tudnia kell, ehhez még ott van a két szólista, a kiváló gitáros, valamint az ország egyik legjobb énekesnője, aki mesterien bánik ragyogó adottságaival.

- Mikor jött létre a Blues Floor?
- Hárman sörözgettünk Sopronban – emlékezik Rajkai József basszusgitáros, aki mellett Horváth Gabi énekesnő, Sásdi Tamás gitáros és Árva Balázs dobos alkotja az együttest. – Tamással, valamint Smicivel (Schmiedl Tamás – Moby Dick) felelevenítettük a kezdeteket, a pincékben való próbálást. Szerettük volna újra átélni a régi hangulatot, el is mentünk Smici garázsába. Ott döntöttük el, hogy zenekart alapítunk, igaz éppen nélküle, hiszen akkoriban, 1998 elején már kezdett visszatérni a Moby Dick. Adottak voltak a társak, hiszen Tamás akkori barátnője volt Gabi, aki egy zenekarban énekelt a dobos Balival. S mivel a pince-feelingből indultunk ki, a szándékunk nem volt több, mint hogy jól érezzük magunkat, a saját szórakoztatásunkra zenéljünk.
- Ez olyannyira így volt – folytatja Horváth Gabi –, hogy egy évig fel sem léptünk, csak próbáltunk. Amikor már sokan mondták, hogy ideje lenne megmutatni, mit tudunk, akkor került sor az első koncertünkre.
- A mai napig a saját szórakoztatásokra muzsikáltok?
- Igen, máskülönben már rég vége lenne a történetnek. Hét éve minden héten kétszer próbálunk – mert élvezzük. Nem véletlenül stabil a tagság, sosem veszekszünk egymással, valóban barátok vagyunk. Már a kezdetekkor abban állapodtunk meg, hogy bárkiben is legyen tüske valami miatt, azonnal elmondja a többieknek.
- Ugyanakkor ma már másokat is szórakoztattok. Ha országosan még nem is ismert a Blues Floor, Sopronban nagy helyet is meg tudtok tölteni, s Budapesten is egyre több rajongótok akad.
- Idén második alkalommal szerveztünk nagy bulit Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia Központban – mondja Rajkai József. – Amúgy leginkább szintén a saját örömünkre, mert ilyenkor bővített felállással, billentyűssel, fúvósokkal és vokalistákkal állunk színpadra. Mi több, eddig mindkétszer vendégünk volt Tátrai Tibor.
- Az idein ott lehettem, s tudom, hogy a tervek szerint csak három-négy dalban szerepelt volna Tibusz. A műsor második részében mégis végig fent maradt a színpadon.
- Ahogyan tavaly is. Jól érezte magát velünk, ami számunkra óriási dolog.
- Az is nagyon jól esett, amikor az év elején a Latin Duóval járt Sopronban, s már ő kérdezgette, lesz-e idén nagy buli, mert szívesen jönne – teszi hozzá Horváth Gabi. – Egyébként tavaly még a Magyar Atom jubileumi koncertjén is játszhattunk vendégként, a Budai Parkszínpadon.
- Azon a bulin is bizonyítottatok. Sokan mégsem tudják, hogy létezik a Blues Floor, hiszen lemezetek sincs. Ennyire ne érdekelne titeket a siker?
- Nyilván sejted, hogy szeretnénk albumot készíteni – válaszol Árva Balázs. – De reklám nélkül nincs értelme megjelentetni. Lemezboltban dolgozom, jól tudom, mi a sorsuk az elhallgatott produkcióknak. Elszántak vagyunk, biztos, hogy lesz albumunk, de egyelőre nem adottak a megfelelő körülmények.
- Próbálkoztunk kiadóknál, de csak akkor foglalkoznának velünk, ha kizárólag saját számokat tennénk a lemezre, magyarul – folytatja Rajkai József. – A bluesbandák a világon mindenhol úgy működnek, hogy műsoruk jó részét mások dalai alkotják, s nálunk is ez a helyzet. De most komolyabb hangsúlyt fogunk fektetni a saját nótákra.
- Sajnos a Sopron-Budapest távolság 2005-ben is ugyanannyi – mondja Horváth Gabi. – Ez kissé megnehezíti a médiában való rendszeres megjelenésünket.
- Ha már a daloknál tartunk: mi alapján választotok számot a műsorba?
- A feldolgozásokhoz az ötleteket többnyire Bali hozza, s ha tetszik mindenkinek, valamint sikerül jól újrahangszerelni a dalt az ízlésünk szerint, akkor felvesszük a műsorba. Az első időkben Stevie Ray Vaughan dalaira koncentráltunk – rendesen megkínlódtam a férfi számokkal… Mert azután még jött Jimi Hendrix és Gary Moore is. Nőknél először természetesen Janis Joplint választottuk, később pedig – szintén a lemezbolti kapcsolatnak köszönhetően – olyan remek énekesnőket ismerhettem meg, amilyen Shemekia Copeland, Angela Strehli, Deborah Coleman és Lou Ann Barton.
- Mi a helyzet a saját dalokkal?
- Tamást kérdezd, általában ő a dalszerző. A mobiltelefonja a legfontosabb segédeszköze dalírásnál.
- Fontos szempontnak tartottam telefonom vásárlásakor, hogy diktafonos legyen – magyarázza Sásdi Tamás. – Szükségem van rá, hogy akkor is meg tudjam örökíteni az ötleteimet, amikor nincs nálam gitár, például munka közben. A tudatos dalírás, hogy leülök és zenét vagy szöveget találok ki, nekem nem megy. A spontán módszer jobban bejön.
- Ezek szerint nem is írod tudatosan Gabi hangjára a dalokat?
- Tamás csak a dalok vázát hozza le a próbákra – mondja Árva Balázs. – Sőt, először épp Gabinak mutatja meg, s mi már azt halljuk, amit ketten hoztak létre. Ezután természetesen mi is hozzátesszük az ötleteinket.
- Milyen stílusúak a saját számok?
- Nem követnek mereven egy stílust. Az alap nyilvánvalóan a blues-rock, méghozzá a rock felől közelítve, mert mindegyikünkhöz ez áll közel. De azért szeretjük átlépni a határokat. Bár azt is észrevettük, hogy majdnem mindegy, merre indulunk, mert a végén úgyis olyan zene jön ki belőle, amilyenek mi vagyunk.
- Hol szoktatok fellépni?
- Már negyedik éve törzshelyünk az Old Man’s Pub – válaszol Rajkai József. – Minden negyedik szombaton játszunk itt, rendszerint telt ház előtt. Budapesten még a Café Chaplin és hamarosan talán a Jam Pub lesz állandó klubunk. Visegrádon a Don Vito, Kőszegen (szeptemberi kezdéssel) a Da Rocco fogadott be minket. Eddig szerencsére mindenhová visszahívtak minket. Akadt olyan buli, ahol az elején szólt a pincér, hogy hangosak vagyunk, pedig a próbák hangerejének felén játszottunk. Később már bárszékeken táncolt a közönség és valóban veszettül hangosak lettünk, a végén mégis csak egy dolgot kért ugyanaz a felszolgáló: legközelebb vigyünk neki CD-t…
- Bécsbe is visszahívtak minket – folytatja Horváth Gabi. – Érdekes hely a Café Carina. Bárki felléphet, természetesen gázsi nélkül, no és ha elfogadják a CD-n küldött dalokat. A harmadik szám után a színvonalat a szervezők szerint megütő zenekar az egyik pincértől pezsgősvödröt kap, s lehet „kalapozni”. Visszajött az utazásba fektetett pénz, sőt még csokit is találtunk a vödörben… A későbbi alkalmakkor már fix gázsiért játszunk. Idén nyáron és télen újra Bécsbe utazhatunk.
- Koncert előtt beszélgetünk. Egyszerre érkeztünk meg, s egy kérdésemet máris kilőttétek. Majdhogynem természetes dolog lenne, ha elvinné egy ismertebb zenekar az énekesnőtöket, vagy szólópályára lépne. De láttam, ahogyan Gabi együtt pakol veletek. Nehezen tudom elképzelni, hogy elhagyja a Blues Floort.
- Az igaz, hogy már kerestek pár helyről. De ilyenkor azt szoktam mondani: láttál engem – nem vetted észre, hogy ZENEKARBAN énekelek? Szólista ambícióim pedig sosem voltak. Együtt kezdtük, együtt is fejezzük be.


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.



Horváth Gabi


Sásdi Tamás


Rajkai József


Árva Balázs


Hivatalos honlap:

Blues Floor

MySpace:

Blues Floor

Kapcsolódó cikk:

Blues Floor: Még egyszer újra
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek