Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Boeghoe – A megvalósult álom

A fura nevű zenekar, a Boeghoe (ejtsd: bőgő, így azért már nem olyan bonyolult…) valójában nem más, mint maga Moldován Gyula. Az egykor a debreceni Panta Rhei, Lux és Color együttesben zenélő énekes-gitáros-dalszerző 1990-ben hozta létre – sajnos hat évvel később már fel is oszlatta. Egy évtized után azonban újra itt a csapat, ezúttal trió formájában. Az igazán egyéni blues-rockot játszó Boeghoe október közepén az érdi Bluestanyán adott koncertet.

Legenda a nyolcvanas évek elejéről, bár ettől még igaz is lehet: a hűvösvölgyi nagyréten két színpadon szólt a rock és a blues. A kisebbiken a Tepertő (vagy The Pertő?) játszott, a közönséget pedig annyira lenyűgözte az énekes Moldován Gyula teljesítménye, hogy leszedték a színpadról, s kézről-kézre adogatták, hogy a nagyobbikra kerüljön, majd ott együtt énekeljen Deák Bill Gyulával.
Erről nem is kérdezem Gyulát Érd felé. A legenda úgyis legenda marad, nem szorul sem megerősítésre, sem cáfolatra. A múltat sem elevenítjük fel, hiszen most a jelen az érdekes. Itt azonban érdemes leírni, hogy a Boeghoe első felállását az énekes mellett Darab István (gitár), Hangyássy László (basszusgitár) és Boros „Pöpi” Péter (dob) alkotta, utóbbi kettő akkoriban a Sing Sing tagja volt. Később egy másik, még régebbi banda, a P. Box ritmusszekciója is szerephez jutott a zenekarban, jó volt újra együtt látni (illetve hallani) Sáfár”Öcsi” József basszusgitárost és Szabó István dobost.


- Miért lett vége a bandának 1996-ban?
- Első albumunk, a Kutya az asztalon 1991-ben jelent meg, később azonban nem tudtunk lemezt készíteni, hiába gyűltek a dalok – mondja Moldován Gyula. – Az egyik nagy kiadó egy teljes éven át hitegetett minket, majd közölte, hogy mégsem foglalkozik új magyar bandákkal. Ráadásul megcsappant a fellépések száma, profi zenész ennyiből nem élhetett meg, így azután tagcsere tagcserét követett, majd jobbnak láttam feloszlatni a zenekart.
- S miért jött létre újra a Boeghoe? Ma talán jobbak a lehetőségek, akár lemezkészítésre, akár koncertezésre?
- Amikor Pöpi tavaly hazatért Mallorcáról, megkeresett, hogy újítsuk fel a zenekart. Méghozzá olyan módon és olyan zenével, hogy ezúttal szélesebb rétegekhez juthassunk el. Mutattam három új dalt, tetszettek neki, belevágtunk. Akkor már együtt próbáltam a Védett Férfiak basszusgitárosával, Nagy Zolival. Így valósult meg gyerekkori álmom: amikor a Cream zenéjét hallgattam, arra gondoltam, jó lenne egyszer majd trióban muzsikálni. Ötvennégy évesen végre összejött…

Kellemes hely a Bluestanya. Faluszéli csárdára emlékeztet a hangulata – az árai meg szerencsére a közértieket idézik :-) Ám nem az olcsó alkohol okozza, hogy szokatlan módon már a hangbeállást is megtapsolja az egyik, koraeste talán még csak véletlenül ott lévő társaság. A trió profin, pontosan és lendületesen nyomja el a nótáját, azonnal koncertélményt kiváltva.
De a buli még csak ezután jön. Addigra megtelik a hely. A közönség nagy része minden bizonnyal most hallja először a zenekart. Így azután nekik mindegy, melyik korszakból szólal meg dal. Pedig az Irodák, iratok még a Panta Rhei idejében íródott, a Fél éjjel a Boeghoe első lemezéről való, a Vasútállomást még Sáfár Öcsiékkel lehetett hallani. S itt vannak az új nóták, az Őrült rádió, vagy a Csendes a hajnal. Utóbbira mondja az időközben a Republic koncertjéről befutó Boros Csaba, Pöpi bátyja, hogy slágergyanús szerzemény.
Trióban zenélni nem könnyű, leginkább azért, mert a háromfős felállás nem bír el gyenge pontot. Nos: a Boeghoe-ben nincs is. Boros Péter pontosan és húzósan dobol, Nagy Zoltán basszusjátéka pedig több mint kíséret. Persze ezt el is várja az ember, nagyobb kérdés volt, hogy a már nem csak énekesként, hanem gitárosként is szereplő Moldován Gyula hogyan teljesít.


- Annyit tudtam, hogy zenéddel, szövegeiddel és persze énekeddel ki tudod fejezni az érzéseidet. De hogy ez gitárral is sikerült, kellemesen meglepett.
- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annak idején a Panta Rhei szólógitárosa voltam. Bár nem tanultam gitározni, ösztönösen használom a hangszert. Amikor létrejött a Boeghoe, túl sok volt nekem ennyi szerep, maradtam a dalszerzésnél és az éneknél. Valamint volt bennem kishitűség is. Egészen addig, amíg nem kezdett el biztatni Mohai Tamás. Miután hallott gitározni, azt mondta, fel kell mennem a színpadra, ne törődjek azzal, hogy nem végeztem konzit, nem ismerem a kottát, hogy fogalmam sincs, hogyan jönnek létre a hangok, amiket fogok. Érzések, intuíciók alapján gitározom, éppen úgy, ahogyan maguk a dalok is jönnek belőlem.
- Mi lesz most a zenekarral?
- Játszunk, amennyit csak tudunk, november 18-án például a Chaplin Caféban lépünk fel. Valamint készítjük az új lemezt. A stúdióban Darab Pisti is velünk van, később talán koncerteken is csatlakozik hozzánk. Ami az albumot illeti, Pöpi kérése, hogy nyissunk a zenével szélesebb rétegek felé, az én vágyam is. Az lenne a legjobb, ha az emberek fütyülnék a számokat… Ettől a blues-rock, vagy egyszerűen a rockzene, vagy még egyszerűbben a zene még zene maradhat.


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Moldován Gyula


Nagy Zoltán


Boros Péter


Fotó: M.Szabó Judit



Hivatalos honlap:

Boeghoe


Új Boeghoe dalok a YouTube-on:

Elment már a kedvem

A zöld nem kék


Boeghoe dalok:

Első lemez és újabb dalok


Kapcsolódó cikk:

Boros Péter - A Beathoven Mallorcán
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek