Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Classica - Antológia

Lényegében a semmiből tűnt fel a Classica együttes a nyolcvanas évek végén. Talán 1988-ban hallottam először a bandát a PeCsa heavy metal klubjában. Meglepett, hogy a teljesen ismeretlen zenészek milyen jól nyomják a legfrissebb metálirányzatot, a Malmsteen indította, klasszikus elemekkel vegyített, kimondottan virtuóz rockzenét. Úgy tűnt, a Classica lehet a következő évtized meghatározó magyar metálzenekara. Nem így történt. Az együttes történetéről Szalai Tamással beszélgettem. Abból az apropóból, hogy most egyszerre három Classica album is megjelent.

- Itt van előttünk a három CD-t tartalmazó doboz, az Antológia. Hogyan jutott eszetekbe kiadni a régi felvételeket?
- Az emlegetett klub vezetője, a nekünk később is sokat segítő Lőrincy Attila vetette fel az ötletet a Hammer Records vezetőinek, úgy egy évvel ezelőtt – magyarázza a billentyűs, zeneszerző és szövegíró, aki egyedüliként volt tagja minden Classica formációnak. – Akadt néhány régi felvétele, úgy gondolta, ezekből össze lehetne hozni egy albumot. Az ötletét továbbfejlesztve, megszerezve három lemezanyagunk mesterszalagját jött létre ez a díszes kiadvány. Sőt, ezeken felül minden CD-n találhatók bónusznóták, más felállásoktól. Így végül a zenekar teljes pályáját meg tudtuk örökíteni.
- Haladjunk sorban, mesélj a Classica I. címet viselő lemezről!
- Az első formációval, azaz Szutorisz Károllyal (ének), Fejes Zoltánnal (gitár), Hertel Tiborral (basszusgitár) és Weitner Ferenccel (dob) készítettük el az anyagot 1989-ben, méghozzá lemezgyári megrendelésre, a Tom-Tom Stúdióban. Az album mégsem jelent meg. Egyrészt jöttek a zenekaron belüli gikszerek, például Zolinak be kellett vonulnia katonának, másrészt akkoriban épp változóban volt Magyarországon a lemezkiadás. A Hungaroton tologatta a megjelenést, végül pedig teljesen lemondott róla.
- Azért így is magatok voltatok a csoda, hogy egyáltalán szó lehetett lemezről. Hiszen alig múlt egyéves a zenekar, máris stúdióba vonulhattatok, az akkori legnagyobb kiadó felkérésére. Hogyan sikerült ilyen gyorsan majdnem a csúcsra érni?
- 1988-ban rengeteg koncertünk volt, gyorsan növekedett a közönségünk. Utólag visszagondolva talán azért is, mert igényes metálból akkoriban nem volt túlkínálat az országban. Ez a fajta zene, a kemény rockra, metálra épülő, ugyanakkor a klasszikus muzsikát is bőven használó stílus külföldön Malmsteen és követői révén nagyon népszerű volt, itthon azonban csak lemezekről ismerhették az emberek. A Classica első felállása ráadásul alkalmasnak bizonyult arra, hogy ilyen zenét játsszon, gondolok itt elsősorban a nagy tehetségű gitárosra és énekesre.
- Mégis szétszóródott a csapat, elsőként Szutorisz Károly távozott, habár a szintén kiváló énekes, Molics Zsolt került a helyére.
- Vele sajnos nem készült lemezanyag, néhány bónuszdalban viszont hallható a hangja az első CD-n. 1992 elején már Fejes és Hertel is elhagyta a zenekart. Pár hónappal később állt össze a Classica második formációja, Weitner Ferivel ketten maradtunk, mellénk érkezett Ablonczy Mihály (ének), Nagy Péter (gitár) és Éber Tamás (basszusgitár). S ezzel el is érkeztünk a Classica II. CD-hez.
- Ennyire még ne szaladjunk előre. Furcsa, hogy az első felállás sok tehetséges és fiatal zenésze később semmire nem vitte.
- Sok közös volt bennünk, nem véletlenül hoztuk létre az együttest. Az egyik rokon vonás pedig éppen az volt, hogy egyikünk sem akart mindenáron zenélni. Ha az igényes muzsikából nem tudunk megélni, akkor nem az a megoldás, hogy alkalmazkodunk az elvárásokhoz. Sok csalódás ért minket, nem csak az első csapattal. Amikor például egy fesztiválon az utánunk következők kimondottan gyengén zenéltek, a közönség mégis őket ünnepelte. De mondom, akkor sem gondoltunk arra, hogy lejjebb kellene adnunk az igényeinkből. Ha így nem kellünk, akkor csinálunk valami mást, elvégre nem csak zene van a világon.
- A történetben azonban még mindig a zene az elsődleges, hiszen a Classica második albuma végre meg is jelent, igaz, annak idején csak kazettán.
- Az első lemezt mai füllel meghallgatva úgy érzem, kicsit előreszaladtunk a zenénkkel, egy-két megoldással külföldön is csak később éltek a stílus együttesei. A második anyag megtartotta a Classica alapvető stílusjegyeit, ám a dalok sokkal melodikusabbak, ettől pedig befogadhatóbbak lettek. Amivel nem cáfolom az imént mondottakat – a változás elsősorban az új tagoknak volt köszönhető, az ő karakterükre íródott a zene. Amikor két évvel később újabb váltásra került sor, a progresszív metál felé indult a Classica, már új énekes és gitáros játszott az együttesben.
- Most értünk a harmadik CD történetéhez?
- A felvételen Angyal Károly (énekes) és Sipeki Zoltán (gitár) szerepelt a megmaradt három tag mellett. Az Iron World címet viselő anyag egy luxemburgi kiadó kérésére készült el. Csak a zenénket hallották, sosem találkoztunk velük, mégis elküldték a pénzt a stúdiózásra. 1996-ban készült el az anyag – addigra szépen meg is szűnt a cég… Ott álltunk kiadó nélkül egy angol nyelvű lemezanyaggal, ekkor fáradtunk bele végképp a dologba.
- No azért talán csak nem végképp, de most maradjunk a harmadik albumnál. Milyen zenét játszottatok rajta?
- Classicás progresszív zenét. Ami annyit jelent, hogy ezúttal a progresszív rockból és metálból indultunk ki, ám a komolyzenei hatások ugyanúgy jelen vannak a dalokban, mint korábban. Csak már nem a barokk világából merítettünk, hanem a huszadik század zenéjéből, többek között Muszorgszkij, Bartók és Bernstein hatott ránk.
- Nem csodálkozom, hogy csak külföldi kiadó figyelt fel erre a zenére… A cég megszűnése után valóban felhagytatok a zenével?
- Hosszabb szünet után 1999-ben és 2000-ben volt néhány koncertünk a Classica utolsó formációjával. Ebben Kiss Zoltán (ének), Váczi Nándor (gitár), Krecsmarik Gábor (basszusgitár) és Galántai Zsolt (dob) szerepelt mellettem. Nem mondom, hogy nem fogadott jól minket a közönség, sokan emlékeztek a Classicára, sőt, meglepő módon fiatalok is énekelték velünk a régi dalokat, de egy idő után be kellett látnunk, hogy ez nem tart el öt embert. S mint mondtam, én nem akarok mindenáron zenélni. Azért ez a formáció is szerephez jut a lemezeken, ugyancsak bónuszdalokban. Hogy teljesen kerek legyen a történet.
- Kerek és végleg lezárt?
- Annyi bizonyos, hogy a Classica rendszeresen nem fog színpadra állni. Viszont nagyon szeretném, ha ezt a három lemezt be tudnánk mutatni élőben. Májusig ki kell derülnie, hogy van-e értelme a dolognak. S ha van, akkor az év végén még lesz egy nagy koncert, lényegében majdnem minden korábbi zenésszel – két-három énekesre biztosan számíthat a közönség.


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Classica I.


Classica II.


Honlap, négy dallal:

Classica


Kapcsolódó cikk:

Classica koncert előtt és után
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek