Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Cserepes Károly - Távcső helyett mikroszkóp

Távcső helyett mikroszkóp

Microworld music - ez az új stílus neve. Hogy pontosan miről van szó, az hamarosan kiderül Cserepes Károly szavaiból. Az egykori Vízöntő-tag Sebestyén Mártával készített szólólemezek, film- és színházi zenék megalkotása után állt elő Danubian Trances című, igazán különleges és izgalmas albumával. Már a microworld music jegyében.

- Vizsgálni kétféleképp lehet - kezdi Cserepes Károly. - Távcsővel vagy mikroszkóppal. Mindkét irány a végtelenbe vezet. A world music rendszerint a távcsövet választja. Azaz egyre inkább arról szól, hogyan lehet különböző kultúrák zenéjét globális módon megszólaltatni. Az egymástól távol eső muzsikák keveréséből izgalmas produkciók születhetnek, bár természetesen az is sokszor előfordul, hogy amolyan turisztikai jellegű lesz a zene. De most nem is ez a fontos, hanem hogy a másik irányba eddig még nem léptek. Én ezzel próbálkoztam meg.
- Hogyan?
- Kijelöltem egy-egy kis földrajzi pontot és megszólaltattam. A Magyar Tudományos Akadémia régi, 1954 és 1982 között készült hangfelvételeiből indultam ki. Igazi gyöngyszemekből - a legjobb előadóművészek, még ha valójában parasztemberek is, énekelnek népdalokat. Hangjuk mellett az albumon a környezetük is megszólal. A helyre jellemző állatok, növények, tárgyak, s persze hangszerek hangjai. Ezekkel jellemeztem az adott kis területet.
- Mondanál egy konkrét példát, hogy világosabb legyen a dolog?
- Van elképzelésem arról, hogyan szól az Alföld. A Grassland című számban Nyeste András bácsi énekel betyárdalt. Mellette madarak, rovarok, lovak hangja szól. Tekerőlant és nádsíp is hallható. Tehát csupa, a helyre és a felidézett korra jellemző mintát használtam. Mert az instrumentumok hangja is archív, nem mintha nem játszhattak volna mai népzenészek a lemezen, de a varázslatos hangzás miatt a régi felvételek mellett maradtam.
- Hogyan lesz mindebből dal?
- A másik vonal az elektronika. A hangszerelésben a techno bizonyos elemei jelennek meg. Persze most senki ne gondoljon diszkóra - a mai, fiatal zene eredményeit használtam fel. Tehát nem rockos vagy jazz-es a megközelítés. A technót tartom az igazán élő kortárs zenének, függetlenül attól, hogy mire szokták használni. Olyan dinamikusan fejlődik, hogy egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Természetesen nem pörgős techno illik a sorsénekek vagy haláldalok mellé, a drum and basst igazán nem alkalmazhattam. Amúgy a techno csak erősíti az egész produkció eredendően meglévő pszichedelikusságát. Mert már a cél ilyen: a táj megszólaltatása.
- Hihetetlenül nagy munka lehetett akár egyetlen dal létrehozása is. Mennyi ideig készítetted a lemezt?
- Ha nem is minden nap reggeltől-estig, de két éven át. Ha megvolt a dal, amelyiket használni akartam, a hangkeresés következett. Ez vette el a legtöbb időt, a több ezer minta meghallgatása. Nyilvánvalóan nem csak az számított, illik-e a képbe például egy köcsögdudás felvétel, hanem hogy egyezzen a tempó és a hangnem. A hangkészlet létrehozása után már jöhetett az alkotó munka. A dalok meghatározója rendszerint az ének volt, ehhez igazítottam mindent. Mindegyik dallamnak megvan a saját, belső tempója - ez határozta meg, hány bpm mehet rá. Végül - legalábbis én úgy érzem - úgy szólalnak meg a számok, mintha a kész alaphoz most álltak volna oda a parasztemberek, hogy felénekeljék a részüket.
- Mennyire mentél bele a részletekbe? Az után is kutattál, hogy az egyes tájakon milyen rovarok élnek?
- Ilyen mélyen azért nem merültem el a témában. Szubjektív a lemez, arról szól, hogy én milyennek hallom az adott vidéket. Arra ugyan vigyáztam, hogy az Evening Silence című dalban éjszakai madarak és rovarok hangja szóljon, de csak ilyen mélységig valósághű az album. Fellini Rómája sem a te vagy az én Rómám, hanem a sajátja, amilyennek ő látta. A számok azt próbálják elmondani, nekem mit jelent az Alföld, a Mátra, a Dunántúl. Amúgy a borítón csak azt jelzem, hogy az eredeti felvételek mikor és hol készültek. Ez nem feltétlenül egyezik azzal, amit maga a dal jelenít meg. Az Evening Silence fő részét a Nagyecseden felvett ének és a tiszaújfalui citerajáték adja, számomra mégis a Mátráról szól. Ez nekem volt vezérlőelv, hogy egységes képet tudjak festeni. S azért nem írtam rá a borítóra, mert nem az a fontos, hogy én mit hallok ki a dalból.
- Mi volt a Danubian Trances előzménye?
- Minden, amit eddig csináltam. A zenei folyamatok egymásra épülnek. A Vízöntőben annak idején nem tradicionális népzenét játszottunk, inkább a folkból kiindulva próbáltunk eljutni a kortárs megszólaláshoz. Amikor 1991-ben vége lett az együttesnek, kicsit elpártoltam a népzenétől, sanzonokat, filmzenéket írtam. A digitális technika vezetett vissza ehhez a zenei világhoz. Ugyanis olyan lehetőségeket adott, amelyekkel végre megvalósíthattam régi vágyaimat. Egykor kínlódnunk kellett, magnószalagokat ragasztgattunk körbe-körbe, hogy pontosan ismételjenek néhány tempót. A digitális technika nagy jótétemény, azonnal megoldást kínált minden ilyen problémára. Megszülethetett az addig csak elképzelt varázslat.
- Hogyan jut el a népzenész az elektronikáig?
- Még a nyolcvanas évek közepén vettem egy szintetizátort, az akkori idők legnagyobb analóg szintijét, Roland Jupiter8-at. (Nagy érdeklődést keltett, több zenekar fantáziáját lódította meg, így játszottam fél éven át a KFT-ben.) A Vízöntőbe akartam bevinni a hangszert, mert ugye azt kerestük, hogyan lehetne a folkból kortárs zene. Meg is szólalt lemezen, basszusgitárral együtt, a hagyományos népi instrumentumok mellett, de a célt nem értük el. Ma már azt is tudom, hogy miért. A népzenébe igyekeztünk rockos elemeket, hangzásokat bevinni. Nem ez a megfelelő módszer. Zenét kell csinálni, s abba azután olyan elemet viszel, amilyet akarsz! Maga a zene a fontosabb, az általános érvényű, nem a stílus. A Danubian Trances igyekszik ezt az utat járni. Bár bevallom, egy-két helyen annyira a dalok hatása alá kerültem, hogy hagytam szólni őket...
- Mi következik most? Hiszen stílust teremtettél, s a microworld music egy életre való feladattal láthat el.
- Elméletben ez a lemez egy sorozat első darabja. De hogy lesz-e folytatása, az nagyon sokban múlik külső körülményeken. Ötleteim bőven vannak, ráadásul nem feltétlenül népzeneiek, mert a területre való ráközelítés ezt nem minden esetben kívánja meg. Például azon gondolkodom, hogy a következő album témája lehetne Budapest, az Almássy tér vagy épp az EMKE aluljáró megszólaltatásával. Persze folytathatnám a most megkezdett vonalat is, mert nem fért rá minden az albumra. Mindössze egy dalban szerepel roma zene, a klezmer pedig még ennél is kisebb szerepet kapott.
- Milyen körülmények befolyásolhatják a folytatást? Az album fogadtatása?
- Nem kizárólag. Sokkal inkább arról van szó, hogy mivel az alkotás sok időt és pénzt igényel, nem tudom, hogy megengedhetem-e magamnak a jövőben. Az elektronika amúgy is veszélyes talaj: naprakésznek kell lenni, követni a fejlődését, mert ami ma korszerű, az pár év múlva már nem hat annak. Igaz, én nem az elektronikában kívánok újítani, de bizonyos mértékig így is rákényszerülök az újabb és újabb eszközök vásárlására.
- Tehát végső soron a pénzről van szó. Külföldön nem kelthet érdeklődést az album? Mert azt ugye sejtjük, hogy itthon szinte kizárt bármiféle újjal sikert elérni a zenében.
- Folyamatban van az ügy, igyekszem terjesztőt találni. A feltűnés keltésére esélyt jelenthet a nagyszámú world music rádióadóban, illetve a gyakran megjelenő válogatáslemezeken való szereplés. Itthon valóban nem fényes a helyzet, végül szerzői kiadásban kényszerültem megjelentetni az anyagot. A Fonó Records ugyan megígérte, hogy kiadja, de az időközben felmerülő csődhelyzet miatt csak a hazai terjesztést tudta vállalni.
- Ha várnunk is kell - már csak az alkotás időigényessége miatt is - az új microworld music albumra, azért biztosan vannak más terveid. Most épp mivel foglalkozol?
- Nem zenével. Hagyjuk is, nem illik a lapba.
- Már hogy ne illene, ha egy zenész nem zenél! Nem is az, hogy mit csinálsz, hanem hogy miért nem zenélsz.
- A Vízöntő után leginkább az alkalmazott zene területén dolgoztam, film- és színházi zenéket írtam. Ismert, hogy az utóbbi években beszűkültek a lehetőségek, például egyre kevesebb film készül. Egyszerűen nem várhatok otthon, ölbe tett kézzel a következő munkára. Kénytelen voltam váltani, más szakmát keresni, a megélhetés érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek zenei terveim, de már tudom, hogy muszáj több lábon állni. Szeretnék újra zenekarban játszani. Két lehetőségem van: beszállni valahová egyszerű muzsikusként, vagy azt megvalósítani társakkal, amit én szeretnék. Nyilván az utóbbihoz volna több kedvem, hiszen az első csak egy szakmai feladat, ám nem egyszerű együttest létrehozni. Főként az egyeztetések miatt, hiszen ma mindenki több produkcióban érdekelt, ugyanazon okból, amiért nekem más munkát kellett keresnem. De azért remélem, hogy sikerül összehoznom egy csapatot, s újra színpadra állhatok. Ugyanígy bízom a microworld music majdani folytatásában is.


Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.


Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek