Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Eleven Hold - Kétszer akkora mosoly

Kétszer akkora mosoly

Öt évvel ezelőtt jelent meg az Eleven Hold első albuma. Akkortájt ezt hírül is adtuk, azóta viszont nem szólaltak meg a tagok a Zenész hasábjain, tehát van mit bepótolnunk. Annál is inkább, mert az utóbbi időben a Balassa Béla (basszusgitár), ifj. Bodó Gyula (gitár), Nap (ének, gitár), Joós Zsófi (hegedű, ének), Pábli Róbert (dob) és Szili Róbert (ütőhangszerek) alkotta zenekar kimondottan népszerű lett, a magunk mögött hagyott nyáron többnyire a fesztiválok nagyszínpadain adott koncertet.


- Minek köszönhető az előrelépés?
- Már tavaly nagyszínpados banda lettünk – mondja ifj. Bodó Gyula. – Akkor ért be az egy évvel korábban megjelent lemezünk, a Leszálltunk, hogy felférj! Illetve egyetlen klip többet dobott rajtunk, mint addig a teljes album. "A párna mélyén… no meg a bor" sokak kedvence lett. Azóta sokkal jobb körülmények között koncertezhetünk.
- Ennyire megfogható a pillanat, hogy mikor vált igazán népszerűvé az Eleven Hold?
- A fesztiválszervezők ettől kezdve hívtak minket nagyszínpadra. A közönség természetesen nem háromszorozódott meg egyik pillanatról a másikra. De észrevettük, hogy ha másodjára mentünk egy helyre, már többen voltak, mint korábban és így tovább. Tavaly Budapestet is komolyabban kezdtük venni, igyekeztünk sokak koncertezni a fővárosban.
- Azóta újabb albumotok jelent meg.
- A Cserélnénk magunkkal megmozgatta az embereket. A lemezbemutatónk a Gödörben volt, Jamie Winchester is beszállt, nagyon jól sikerült a buli.
- S hogyan sikerült az album?
- Kísérletezőbb lett, mint az előzőek voltak. Szerencsére volt időnk a készítésére. Az első lemezt három nap, a másodikat egy hét alatt kellett felvennünk, most egy teljes hónap jutott a feladatra. Mindenki nagyon jól érezte magát, kedvünkre variálhattunk a dalokkal és a hangzásokkal. Felszabadultak voltunk, mert tudtuk, hogy most nem azt kell majd életünk végéig hallgatni, amit három nap alatt vettünk fel.
- Hol dolgoztatok?
- A Musicland Stúdióban, Egri Balázzsal. Ő van velünk a koncerteken is. A kezdeti időkben még pakolt nekünk, közben hangmérnökiskolába járt, most már profi a szakmájában. A Tom-Tom Stúdióban zajlott keverésnél is ott volt. A lemez producere egyébként az Eleven Hold és Milkovics Mátyás volt. Öt év alatt mi magunk is sokat tanultunk, ma már okosabban hangszerelünk. Az első albumnál Jenei Szilveszter segített nekünk, a tanácsai hatottak ránk, például időközben megtanultunk bánni a hegedűvel ilyen szempontból is.
- Igen sokféle zene került a lemezre. Maga a hangzás egyéni és homogénnek mondható, tehát Eleven Holdas, de „alatta” különböző stílusok szólalnak meg.
- Ennek az az oka, hogy ha lemegyünk a próbaterembe, csak úgy zenélni, mindenki azt kezdi elsőként játszani, ami hiányzik neki. Így került például rock and roll az albumra. Nem halljuk, nem játsszuk – tehát hiányzik. Illetve most már nem. Úgy gondolom, természetes, hogy ha felmegyünk a színpadra, azt a zenét játsszuk, amit szeretünk, ami jól esik.
- Bár így volna minden zenekarnál! Amúgy gyakran próbáltok?
- Most épp nem, mert lebontották a parasztházat, amit próbateremnek csináltunk meg. Nyáron a turnébuszban, kazettákon mutogattuk egymásnak az ötleteinket. De szeptembertől lesz új hely, méghozzá egy lánykollégium udvarában, a garázsban! A helyszín biztosan hatni fog a következő lemezre…
- A próbákon születnek a dalok?
- Nappal ketten visszük a témákat, majd együtt rakjuk össze a dalokat, „feelingből”. Hiszen ez gitáralapú rockzene. Az alaptémák nyersek, kidolgozatlanok, de ez nem zavarja Basát, azaz Balassa Bélát, aki zenetanár, szakmai zseni. Jól tudja, hogy az érzés a lényeg. Sosem akartuk túlgondolni a nótákat. Volt, hogy utólag jöttünk rá, klipnek való dal lehetett volna az egyikből, ha nem csak egy refrén szerepelne benne. De nem változtattunk rajta. Ahogyan a hat és fél perces számot sem rövidítettük le, vagy szedtük szét, csak azért, hogy játsszák a rádiók.
- Az Eleven Hold sikerében nagy szerepe van Nap egyéni látásmódjának. Mennyire tudtok azonosulni a szövegeivel?
- Nem mindig értünk egyet. Kölcsönösen rostálunk. Ha nekünk nem jön be egy szöveg, megkérjük, hogy írja át. S fordítva: ha neki nem kattan be semmi egy téma hallatán, nem csináljuk meg a dalt. Nap van olyan költő, hogy átíratás után is zseniálisak a szövegei, s mi sem borulunk ki, ha világmegváltónak gondolt ötletünket leszólják a többiek. Sok éve zenélünk együtt, rugalmasak vagyunk, tudunk alkalmazkodni egymáshoz. Egyébként pedig kimondottan örülünk, hogy Napnak ilyen gondolatai vannak. Sokkal jobban tetszenek nekünk a szövegei, mint amiket esetleg mi magunk írnánk.
- Nem pontosan erre gondoltam. Inkább arra, hogy ti is olyannak látjátok-e a világot, mint Nap?
- Nem láthatjuk ugyanolyannak, hiszen máshogyan élünk. Ha csak a zenekarnál maradunk, mi segítünk abban, hogy Nap olyan lehessen, olyan életet élhessen, amit igényel. Hogy ne kelljen azzal foglalkoznia, szól-e a monitor. Így lehet ő költő. Ki ehhez, ki ahhoz ért a zenekarban – ha mindenki teszi a dolgát, a végén összeállhat a produkció.
- De azért ez nem munka (a szó rossz értelmében), hiszen, mint mondtad, érzésből zenéltek.
- Rég rossz lenne, ha csak munkának is tűnne! Sajnos látni olyan zenekarokat, amelyeknél erről van szó. Nem tisztelik a zenésztársaikat, a színpadot, csak a pénzkeresetről van szó. Felmennek a színpadra, s nem hagyják lent, amit lent kéne hagyni. Mi úgy csináljuk, ahogyan gyerekkorunkban elképzeltük, hogy majd miképp állunk a színpadon. Ez tartja életben a zenekart: hogy élvezzük. Nem csak a koncerteket, hanem mindent, a közös csavargást is. Egyedül csak a visszautat nem…
- Igaz is, „csavargással” indult az egész történet. Nappal kettesben jártátok a Balatont, utcazenészként. Hasonló volna ma is a hangulat?
- Olyannyira, hogy még nyaralni is együtt megyünk a zenekarral, idén Horvátországban csavarogtunk. Nagyon jó ez közeg, amit főképp akkor tudunk értékelni, amikor valami, például a munka miatt ki kell lépnünk belőle. Jól esik visszatérni. A koncertek is idézik a régi hangulatot, mert görcsök nélkül tudunk zenélni. Az időközben megszerzett rutinunk nem azt hozta, hogy bármilyen körülmények között fapofával játszunk – inkább kétszer akkora lett a mosoly. Sokszor egyáltalán nem izgat minket, mi van lent, mert az az érdekes, ami fent történik.
Ebben egyébként nagy szerepe van a már említett Egri Balázsnak is, hiszen nem kell aggódnunk a megszólalás miatt. Érdekes, hogy az első albumnál multinacionális cég állt mögöttünk, mégsem éreztük igazán a törődést. Most nem kiadó, hanem emberek állnak mögöttünk, s ettől sokkal jobban érezzük magunkat. Elsősorban menedzserünket, Stötzer Gábort kell megemlítenem. Honlapunk készítője, Marczisovszky Matyi is rajongónk volt, öt éve félve hívott fel minket, hogy megcsinálták a rajongói oldalt, tetszik-e nekünk. Most már ez a hivatalos honlapunk.
- A korábbi változatát dicsértük a Zenészben, s a mostani is igen tartalmas. Ott olvastam, hogy akciósan rendelhető meg az új album. Mi az a fesztiválár?
- Szerintünk a kalózmásolás terjedését elsősorban az irreálisan magas lemezárak okozzák. Azaz nem a szerzői jog megsértőinek büntetését tartjuk a legfontosabbnak, hanem a legális vásárlás támogatását. Emiatt találtuk ki az úgynevezett fesztiválárat. Szeptember végéig olcsóbban adjuk az albumot a koncerteken és az interneten. Reméljük, mások is követik a példánkat. Jó, nekünk persze könnyebb a dolgunk, mert szerzői kiadásban jelent meg a Cserélnénk magunkkal, Gábor segítségével. De a cél úgyis az, hogy több polcon legyen ott a lemez, nem pedig a nagy bevétel. Úgy tűnik, bevált a kezdeményezés, mert tudomásom szerint az interneten több albumot adtunk el, mint amennyi a boltokban fogyott. Amikor még meg sem jelent, máris kétszáz megrendelés érkezett!
- Tehát valóban cserélnétek magatokkal. Úgy tűnik, jól érzitek magatokat a bőrötökben.
- Olyan dolgok is történnek, amikre korábban nem is gondoltunk volna. A honlapon kottákat követelnek tőlünk kis zenekarok, hogy játszani tudják a dalainkat! Az Eleven Hold léte pedig bizonyság arra, hogy nem csak a mesterséges út vezethet a sikerhez. Nem a zenésznek kell alkalmazkodnia elképzelt közönségéhez, mint sokan hiszik. Változzanak meg az emberek a dalok hatására! – mondtuk kamaszként, talán kissé nagy arccal. De igazunk lett, így is működhet a történet.


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Hungary Licenc alatt tették közzé.
Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

Eleven Hold


Belehallgatás a lemezekbe:

Eleven Hold
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek