Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Erdélyi Péter - Kimozdulni a gépek mögül

Kimozdulni a gépek mögül

Révész Sándor új albumán minden dal hangszerelője és zenei rendezője Erdélyi Péter volt. A jazz világában az ESP zenekar révén ismertté vált billentyűs természetesen muzsikál is a lemezen. Beszélgetésünk témája elsősorban az új anyag, ezen túl azonban kitérünk Etyi más munkáira is. Például felidézzük a jobb sorsra érdemes, azonban már megszűnt Escape együttes tanulságos történetét.

- Mit éreztél, amikor Révész Sándor megkeresett?
- Először le sem esett, hogy ki hív - mondja Erdélyi Péter. - Révész Sándor, rendben van, de biztosan nem az a Révész Sándor... Amikor rájöttem, hogy mégis a rockkorszakot jellemző személyiség keres, arra gondoltam, nagy élmény lesz együtt alkotni. Már az első találkozás megerősített ebben, mert kiderült, hogy sok a közös gondolatunk. Például mindketten a Led Zeppelin zenéjén nőttünk fel, mindketten imádjuk Sting muzsikáját. Szimpatikus volt, hogy igazi, élő zenekarral akar dolgozni. Örültem, hogy kimozdulhatok a gépek mögül, mert ugye ma az a szokás, hogy a sztároknak otthon, egyedül készítenek lemezt.
- Mi volt a feladatod?
- Nem egyszerűen a hangszerelés. Az album nem valamilyen határozottan kitalált projekt volt, amit le kellett gyártani, hanem folyamatosan alakult. Ez természetesen újabb és újabb feladatokkal párosult, például a zenekar összeállításával. Ami magát a zenét illeti, két, jól elhatárolható részből állt a munka. A régi Piramis dalokat úgy kellett felújítani, maivá tenni, hogy közben megőrizzük eredeti erejüket. Sanyi új dalait, zenei ötleteit pedig meg kellett formálnunk.
- Kezdjük az utóbbi részletezésével!
- Sanyi egy szál gitárral érkezett hozzám, eldúdolta a dalt, többnyire kész szöveggel, ezután pedig együtt kezdtünk az alakítgatáshoz. Az ötleteimet jól fogadta, egyszer sem tiltakozott. A hangszerelés alapjában véve egyszemélyes munka, s bizonyos értelemben most is így zajlott, de Sanyi végig ott volt velem. Ha bármit ki akartam próbálni, azonnal hozzáénekelt. Megdöbbentő élmény volt, hogy akár tíz órán keresztül is hozni tudta ezt, minden egyes mozzanathoz.
- Hogyan nyúltál a régi dalokhoz?
- Radikálisan. Csak a szöveg és a dallamív maradt meg az eredeti változatokból, sőt, az A szerelem országútjain esetében majdnem új dal keletkezett.
- Úgy kezelted a régi számokat, mintha Révész most érkezett volna velük, énekdallammal és szöveggel?
- Nem egészen, mert azért voltak korlátok. Figyelembe kellett vennem a múltat, akármeddig nem lehetett elmenni. Az említett dalnál azért éreztem nagyobb szabadságot, mert kevésbé ismert, mint például az Őszintén akarok élni.
- Az album a Gyere közelebb című nótával indul. Az elején még az eredeti felvételből is hallhatunk részleteket.
- A lemezt felfoghatjuk a régi és az új motívumok szövevényének. Erre utal ez a megoldás. Az egykori felvétel egy az egyben szól, ám az új hangzás meg-megszakítja. Majd berobban a mai változat. Kedvünkre való volt így indítani a dalt és magát a lemezt.
- Érdekes, hogy nekem nem az ugrott ki belőle, hogy mai füllel hallgatva milyen botrányos volt a régi variáció - inkább azt hallottam, hogy más megoldásról van szó. S mindkettőnek megvannak a maga értékei.
- Nem volt, nem lehetett célunk az, hogy botrányosnak minősítsük a régi dalt, a régi felvételt. A legnagyobb tisztelettel gondolok a Piramisra. Nagy élmény volt Závodi Janó vendégeskedése is. Rocktörténeti legendákkal dolgozhattam együtt. Ez a megoldás inkább azt mutatja meg, hogy mennyit változott a technika, ma mennyivel nyitottabban tud szólni a felvétel.
- Arról beszélsz, hogy maivá kellett tenned a régi számokat. A Játék az ördöggel új változata viszont a Piramisnál is korosabb bandát idéz. A Led Zeppelint.
- Szándékos az utalás. Meghallgattam az eredeti nótát, s gondolkodtam, hogy mivel lehetne feldobni az adott harmóniavázat. Ahogy mondani szokták: hogy milyen köntösbe öltöztessem. A sok ötlet közül végül az tűnt a legjobbnak, amelyben egy Zepp basszusmenetet használtunk. Sipeki Pipi ötlete volt, hogy az elejére gitáron bejátszik még egy tipikus motívumot. A számot hallgatva nekem nem tűnik kopírozásnak, mi legalábbis tisztelgésnek szántuk.
- El is jutottunk odáig, hogy a többi zenész mit tett az anyaghoz. Igaz is, miért épp őket választottad?
- Sanyi mindenképpen fiatalokkal akart dolgozni, viszont nem tudta, kik jöhetnének szóba. Kapta a tanácsokat innen-onnan, ám amikor tapasztalta, hogy jól működik velem a dolog, rám bízta a feladatot. Én pedig természetesen olyan embereket választottam, akiket jól ismertem, akikkel sokat dolgoztam együtt. Ha tíz éves csöndből áll fel egy rocklegenda, nem lehet kockáztatni.
- Mekkora szerephez jutottak a társak?
- A hangszerelő előtt két út áll. Vagy mindent megkomponál, hangról-hangra, vagy a fő vonulatokon kívül szabadságot ad a zenészeknek. Ez esetben a második megoldást választottam, egyebek mellett azért, mert jól ismerem a társakat. Erős karakterű, kiváló muzsikusokról van szó, akiknek van elképzelésük arról, hogyan oldják meg a feladatukat. Számtalan példát sorolhatnék, milyen apró ötletekkel tették jobbá a dalokat. Már a felvétel előtti próbákon sokat tettek a zenéhez.
- Kik ők?
- Gyenge Lajos dobolt. Nagy szükség volt a képzelőerejére a felvételkor, hiszen a mankóbillentyűn kívül csak a próbák emléke állt a rendelkezésére. Mégis maradéktalanul megoldotta a feladatot. Studniczky László basszusozott. Aki ismeri őt, tudja, milyen virtuóz muzsikus. Ezúttal az egyszerű kíséret volt a feladata, ami csak a laikusnak tűnhet rutinmunkának, ugyanis az ilyen szintű technikával rendelkező emberrel könnyen elszaladhat a ló. Ő mégis képes volt végig alázattal játszani. Méghozzá úgy, hogy az ezerhangos szólók energiái feszültek a legegyszerűbb megoldásokban is. Sipeki Pipiről újat nem tudok mondani, ezúttal is kiváló teljesítményt nyújtott, valamint rengeteg ötlettel állt elő. Viszont volt még egy gitárosunk, a vokál területén is otthon lévő Kálmán Tamás. Még sosem dolgoztam vele, ezért ő volt a kérdéses pont, de kiderült, hogy megütöttük a főnyereményt. Pipivel remekül kiegészítették egymást, ráadásul a szinte önálló életet élő vokálok nagy részét ő találta ki.
S ha már a kollégáknál tartunk, hadd beszéljek a közreműködő zenészekről is. Fekete Kovács Kornél gyönyörű trombitaszólóval állt elő, Dés András több dalt is színesebbé tett ütőhangszereivel, Bodza Andrea és Lukács László énekhangja szélesítette, vastagította a hangzást, az RTQ vonósnégyes Bujtor Balázs vezetésével új színt hozott egy nótába, Závodi Janót pedig már említettem.
A hangmérnök, Nyíri Sándor dicséretébe inkább nem kezdek bele, az összes jót úgysem tudnám elmondani róla. Rugalmas gondolkodású és nagy munkabírású szakember - ennyi azért kikívánkozik belőlem.
- Min dolgozol mostanában?
- Időm nagy részében rendezvényekhez, tévé- és rádióműsorokhoz, reklámokhoz készítek zenét. A kívülálló számára ez talán iparos munkának tűnik, mint ahogy a reklámzene valóban nem az önmegvalósítás területe, ám a rendezvények, ahol szimfonikus zenekarral és operaénekesnővel is dolgoztam, szép emlékekkel és nagy zenei élményekkel gyarapítottak.
- Mi van a zenekaroddal?
- Az ESP két éve jelentkezett lemezzel, azóta semmit nem csináltunk. Mindenkinek sok az egyéb dolga, de jövőre felélesztjük az együttest.
- A Zenészben pár éve arról beszéltél, hogy a Meseautó című filmben megismert Escape együttesnek lehet esélye a befutásra. Mire megjelent a cikk, már vége is lett a zenekarnak. Hogyan csengett le benned ez a történet?
- Rengeteget tanultam belőle. Leginkább azt, hogy mivel érdemes és mivel nem érdemes foglalkozni az életben. Csúnyán átvertek minket. Indult a zenekar, a filmtől teljesen függetlenül, azután megkerestek minket, hogy használnák a dalainkat. Belementünk, mert valahogyan érvényesülni kellett, s úgy gondoltuk, ettől menni fog a dolog, de tényleg szinte minden rosszul sült el. Nem részletezem, mert az egykori cikkben már elmondtuk, mik nem stimmeltek. A lényeg az, hogy olyan közegbe kerültünk, ahol már nem mi, hanem kívülállók irányítottak. Ezt többé nem akarom átélni.
- Soha többé popzenekar?
- Az Escape sem volt igazán az. Sosem igyekeztem ebbe az irányba menni. Ha már a megélhetésről van szó, inkább vállalom azokat a munkákat, amelyek zenei élményeket tartogatnak nekem. Ugyanakkor cseppet sem bánom, ha egy dalom éppenséggel populárisra sikeredik. Nem ez a cél, de nyilván örömteli, ha több emberhez jut el a zeném.
- Mi lesz a Révész-féle zenekarral?
- Valóban zenekarról van szó. Azaz nem érezzük magunkat session muzsikusnak a produkcióban. Szó van tavaszi turnéról, de egyelőre még nem tudjuk, ki hogyan ér rá. Abban biztos vagyok, hogy a zene akkor szólalna meg igazán jól, akkor hozná a lemez keltette érzéseket, ha ez a társaság játszana a koncerteken. A próbák és a stúdiózás alatt zenekarrá értünk. Amikor együtt játszottuk a nótákat, elementárisan, még több erővel és energiával szólaltak meg. Jó lenne ezt koncerteken is megmutatni.


Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




Az ESP honlapja:

ESP Group


Kapcsolódó cikk:

Révész Sándor
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek