Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Fahrenheit - Kompromisszum nélkül

Kompromisszum nélkül

A trió három év szünet után készítette el harmadik albumát. Ha már így kísérti őket a hármas szám, nem sokat gondolkodtak a lemez címén. A Fahrenheit III. májusban került a boltokba. Maróthy Zoltán gitáros-énekessel, Vörös Gábor basszusgitárossal és Tobola Csaba dobossal elsősorban az új dalokról beszélgettünk, bár természetesen szó esett más munkáikról is.

- Ilyen hosszú kihagyás után illendő valami igazán jóval előállni. Mit gondoltok, sikerült?
Csaba: - Mind a hárman rájöttünk, hogy mi lehet a Fahrenheit útja, mi lehet a helyes irány. Az új album dalai mindenkihez szólnak. Elfelejtettük a túlzott keménykedést, női vokálokkal dúsítottuk a számokat, s így közérthető lett a lemez.
- Piaci szempontok indokolták a változást?
Zoli: - Eleve nem úgy ír dalt az ember, hogy közben arra gondol, akkor ez most közérthető-e vagy sem. Ráadásul olyan sok idő telt el az előző album készítése óta, hogy szinte kipattantak belőlünk a nóták. Ki kellett gitározni, énekelni magunkból őket. S ilyenkor nem lehet azon gondolkodni, hogy megfelelnek-e a közízlésnek.
- Ilyenkor nem, a hangszerelésnél viszont annál inkább...
Zoli: - Itt már valóban belép egy fontos szempont, mégpedig az, hogy korszerűen szóljon a dal. Egyébként a rocknak eddig is sok árnyalatával foglalkoztunk, ez most egy újabb, tehát különösebb váltásról nincs szó, még mindig rockzenekar vagyunk.
Csaba: - S nem azért lettek közérthetőbbek a dalok, hogy több lemezt tudjunk eladni, sokkal inkább természetes folyamat vezetett idáig. Letisztultabb lett a zenénk. Hogy csak a magam példáját említsem: rájöttem, nincs értelme "virgáznom" a nótákban, fontosabb, hogy kiszolgáljam a témát és az éneket.
Gábor: - Azért sem lehet meglepő, hogy akad különbség a második és a harmadik lemez között, mert az eltelt három évben nem tétlenkedtünk. Klubunkban hónapról hónapra találkoztunk a közönségünkkel, amitől folyamatosan formálódott a zenénk. S naprakészek lehetünk, tudjuk, merre tart a rock, tudjuk, mik a közönség igényei. Még annyit hadd mondjak el az új albumról, hogy ez tükrözi leginkább, milyenek vagyunk. Ugyan az eddigiek is rólunk szóltak, de most tudtuk a legjobban kifejezni magunkat.
- Az emlegetett klub a Lágymányosi Közosségi Házban működött. Kénytelen vagyok múlt időt használni, mert idén egyetlen bulitok sem volt ott.
Zoli: - Ősztől újra lesz klub a Lágymányosiban. Valószínűleg csak októberben indul be, mert szeptemberben nagyobb szabású lemezbemutató koncertet szeretnénk adni. Ami egyben ötéves szülinapi buli is lesz.
Csaba: - Amikor elkezdtünk klubozni, az első néhány alkalommal egy fillért sem kerestünk. De nem tűnt fel, jókedvűen, boldogan mentünk haza. Annyira a magunkénak éreztük a klubot, hogy eszükbe sem jutott, ezzel még pénzt is kereshetnénk.
Zoli: - Azután egyre többen jöttek. Érdekes, mert ma mindenki siránkozik - és okkal -, hogy kevesen kíváncsiak a rockzenére. De azért még akadnak ilyen "őrültek", s hónapról hónapra éreztették velünk, hogy szükség van a rockra. Egyébként mi mindig erre vágytunk, a közönséggel való meghitt találkozásra. A Fahrenheitet felesleges összemérni azokkal, akiknek egyetlen vágyuk népszerűnek lenni. Nekünk azt a fontos, hogy olyat tudjuk adni, ami a közönséghez, a közönségről szól. Ebből manapság aligha lehet zajos siker, de ez talán nem is olyan nagy baj.
Gábor: - A közönségünk minden klubesten nagyon élvezte, hogy hozzájuk szólunk. Kötetlenül, meghitten, szinte barátként. Olyan kapcsolat alakult ki velük, amiben még nem volt részünk pályánk során.
- Szerzői kiadásban jelentettétek meg az albumot. Miért?
Gábor: - Gondoltunk arra is, hogy a kész anyaggal házalni kezdünk a kiadóknál, ahogy az szokásos, de azután inkább ezt a megoldást választottuk. Főleg miután kiderült, hogy ha kizárólagos terjesztésre kötünk szerződést, a cég nem bizományba veszi át a kazettákat és a CD-ket, hanem azonnal fizet. Nem is tudtuk, hogy létezik ilyen megoldás. Megragadtuk a lehetőséget, a Music Dome-mal kötöttünk exkluzív megállapodást. S az átvett példányszám után járó összegből ki tudtuk fizetni a gyártást és a klipet.
- De így több a dolgotok, mintha kiadónál lennétek. Ebből következően kevesebb idő jut a zenélésre.
Zoli: - Az előző lemeznél is majdnem minden szálat mi tartottunk kézben, hiába voltunk nagy kiadónál... Illetve nem csak mi hárman, mert már évek óta olyan barátok veszik körül a zenekart, akik szeretik a zenénket, lelkesek és nagyon értik a szakmájukat. Itt kell elmondanom, kik segítették a Fahrenheit III. létrejöttét. A hangmérnök Rozgonyi Péterrel már vagy tizedszer dolgoztunk együtt, még az Ossian idején találtunk egymásra. A borítót Lantos P. István tervezte, a fotókat Fülöp Csaba készítette. A klip Rohonyi Gábor rendező és Szatmári Péter operatőr munkája. A vokálokat Nittmann Tímea énekelte fel, nagy kedvvel és nagy hanggal. A Kőbányai Zenei Stúdióban leltünk rá. A szövegírásban Giret Fruzsina és Max segédkezett.
Gábor: - Azért mondjuk el, hogy a szövegek túlnyomó részét ezúttal Zoli írta.
Csaba: - Ez tényleg fontos, mert így még inkább rólunk szólhatnak a dalok.
- A Fahrenheit, ha épp van klub, havonta egyszer biztosan fellép, azután vagy akad még buli, vagy nem. Lemezt most csak három év után készítettetek. Nem lehet, hogy külső munkáitok saját zenekarotok rovására mennek? Hiszen mindannyian dolgoztok másoknak is.
Zoli: - Ha csak a Fahrenheitre koncentrálnánk, nyilván többet koncertezhetnénk - egészen a közeli éhhalálig... Azt tudni kell, hogy ma már nem lehet megélni abból, ha valaki rockzenekarban játszik. Mások is dolgoznak a bandájuk mellett, vagy van valamiféle vállalkozásuk. Mi is ezt tesszük, csak épp megmaradva a zenében, a szakmában. Már az induláskor azt találtuk ki, hogy mindannyian vállalunk más munkát is, hogy - a megélhetésen túl - ezzel meg tudjuk teremteni a Fahrenheit kompromisszummentes zenélésének feltételeit.
- Tehát az egyéb feladatok pusztán a pénzkeresésről szólnak?
Zoli: - Ha majd sorolni kezdjük, ki mit csinál, ki fog derülni, hogy nem. Jó pár éve éve hívogatnak minket olyan, köztiszteletnek örvendő kollégák, akiknek nehéz lenne nemet mondani. Többnyire izgalmas, érdekes produkciókról van szó. Bőven tudunk tanulni belőlük, s azután ezt a Fahrenheitben hasznosíthatjuk. Szinte csak hab a tortán, ha egy-egy ilyen munka jól fizet. Régen a rock- vagy a metálközönség nem nézte jó szemmel, ha egyik kedvenc zenésze más stílusban is megfordult. Ma viszont már büszkék ránk, ha az ország leghíresebb zenészei mellett fedeznek fel minket.
- Jöhet a névsorolvasás!
Csaba: - Kezdjük a L'art pour l'art Társulattal, hiszen ott mindhárman játszunk. Kimondottan izgalmas, hogy együtt vagyunk, de egészen más zenében, mint amit játszani szoktunk így hármasban.
Gábor: - Laárékat a Lila liba turnéján kísértük először. A Winnetou lemezhez képest az új albumon, A három testőr és a jeti című anyagon kevesebbet játszunk. Leginkább ott jelenünk meg, ahol igazán szükség van ránk, azaz a rockosabb alapoknál.
- Egyszerűen csak el kell játszanotok, amit kérnek tőletek, vagy ennél nagyobb részt vállaltok a lemezkészítésből?
Gábor: - Mivel az ő lemezükről van szó, ők mondják meg, hol mit szeretnének hallani. De azután a megvalósításhoz szabad kezet kapunk. Egyenrangú félként kezelnek minket.
Zoli: - A koncerteken viszont nekünk van nehezebb dolgunk. Ahogy Laárék mondják, élvezettel hallgatják a zenénket, s mi is így vagyunk a poénjaikkal. Csakhogy röhögés közben nem olyan egyszerű játszani...
- A Kiss Forever Band-ben már csak ketten vagytok ott.
Zoli: - Igen, Gábor ebből kimaradt, bár eleinte ő hangosította a bulikat. Váry Marci énekel és gitározik, Pocky énekel és basszusozik a hobbibandának indult zenekarban. Merthogy a Kiss Forever Band nem a pénzkeresés miatt alakult. Éppen ellenkezőleg: nekünk került sokba, hogy ki tudjunk állni a színpadra. Ruhákat, csizmákat kellett csináltatnunk, fizetni a pirotechnikát - nem lehet annyit koncertezni, hogy megtérüljön ez a befektetés. Legalábbis itthon nem. Viszont úgy tűnik, hogy külföldön kezdünk befutni. Tavaly kisebb német turnén vettünk részt, ott figyeltek fel ránk a Kiss Tribute album szervezői. Kérték, hogy küldjünk ki egy dalt. Tartottunk egy kis szünetet a Fahrenheittel a Tom-Tom stúdióban, s felvettük a Shout It Out Loud című nótát. A szervezőknek annyira megtetszett, hogy ez lesz az album záró nótája, sőt: az októberi, dortmundi lemezbemutatón a mi fellépésünk lesz a fő attrakció. Már francia meghívásunk is van, s még Japánból is érdeklődnek, mikor tudnánk utazni. Meglepődve vesszük tudomásul a fejleményeket, mert tényleg csak hobbiból, a Kiss szeretete miatt álltunk össze.
- Gábor ezalatt még mindig a L'art pour l'art mellett van, menedzserként.
Gábor: - Koncerteket szervezek, a lemez körüli ügyeket intézem, a médiával tartom a kapcsolatot. Amikor Galla Miklós kivált a Társulatból, nem találtak mást ezekre a feladatokra, s én elvállaltam a munkát. Addig csak saját zenekaraimnál csináltam hasonlót, gondoltam, érdemes kipróbálni magam máshol is. Amúgy ebből profitálhat a Fahrenheit, mert az egyre növekvő kapcsolatrendszeremet itt is használhatom.
- Milyen produkciókban vesztek még részt?
Zoli: - Nemrég Koncz Zsuzsával turnéztam, előtte Balázs Fecó zenekarában játszottam. Elméletben az East-ben is ott vagyok, de a banda most épp "alszik". Érdekes, hogy bár négy éve nem jelent meg lemez, mégis ott van a köztudatban a zenekar. Sokan kérdezgetik, mikor lesz valami - tőlem, aki ugye nem vagyok ős East-tag. A közönség tudja, hogy igazi zenekarról van szó, amelyik nem egynyári slágerekkel szokott előállni. S várják, hogy újra elvarázsolja őket.
Csaba: - A Kőbányai Zenei Stúdióban egyszer csak megjelent egy Hollandiából érkezett ember, azzal a szándékkal, hogy Magyarországon készítsen lemezt. Anand Mahangoe az illető, suriname-i születésű holland gitáros, instrumentális rockot játszik. Törökbálinton Póka Egonnal vettük fel az anyagot. Nem tudom, itthon megjelenik-e a lemez, de úgy tűnik, Benelux-turné lesz, s Anand számít rám. Nagyon megtetszett a zenéje a munka során, arra pedig külön büszke vagyok, hogy együtt zenélhettem Egonnal egy felvételen.
- Reméljük, olvassa a cikket az igazgató úr... Tudom, nem alkalmazotti megnyilvánulást hallottunk tőled, de tény, hogy a Póka-vezette Kőbányai Zenei Stúdió dobtanára vagy, s ugyanott Zoli gitártanár.
Zoli: - Tanároknak neveznek minket, ez igaz, ám szerintem inkább segítők vagyunk. A konkrét tanításon túl igyekszünk átadni a pályánk során tapasztaltakat is. Hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni a stúdióban, a színpadon, mikkel jár a zenészlét - mindezekről sokat beszélgetünk a diákokkal.
Csaba: - Egy-egy ilyen beszélgetés talán még hasznosabb is lehet, mint mondjuk egy különleges figura tanítása. A kottát mindannyian kívülről tudják, ám azt nem, hogy milyen körülmények között kell majd zenélniük.
- Szerintetek mit jelenthet a magyar rockzenének, hogy végre van hivatalos iskolája?
Zoli: - Kis ország vagyunk, s ha évente kijön majd ötven profi zenész a suliból, nincs arra garancia, hogy meg is fog élni vagy közönséget fog formálni. De az biztos, hogy ők mindannyian komolyan veszik a szakmájukat, a hivatásukat. Zenélni, alkotni akarnak, nem pedig másolni a külföldön épp divatos előadókat. Talán nem hiú remény, hogy ettől hamarosan jobb irányt vehet a magyar könnyűzene.


Megjelent a Zenész magazinban, 1999-ben.




Honlap:

Fahrenheit
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek