Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Gerendás Péter - Új dimenziók - Az összefüggő egység

Az összefüggő egység

Új dimenziók címmel nemrég jelent meg Gerendás Péter új albuma. Az "új" jelző használata ezúttal többszörösen is indokolt, nem véletlen, hogy a lemezcímben is szerepel. A kiváló szerző és előadó ugyanis különleges produkcióval állt elő. Az anyag egyfajta stíluskavalkád, ugyanakkor mégis egységes egészet alkot. Ráadásként a dalszövegek többsége igazán komoly, súlyos témákat dolgoz fel.

- Hogyan jutott eszedbe olyan lemezt készíteni, amelyen szinte megszámlálhatatlan zenei irányzat van jelen?
- Az életem is ilyen. Lírai trubadúrként indultam, majd latin zenét játszó társaságba kerültem, ezután a konzit jazzének szakon végeztem el, Norvégiában pedig szinte mindenféle zenét kellett játszanom. Arra gondoltam, miért ne jelenhetne meg egy lemezen belül több zenei műfaj, stílus? Köztük akár olyanok is, amiket eddig egyáltalán nem alkalmaztam dalaimban.
- Aki még nem hallotta az albumot, ebből arra gondolhat, hogy minden nóta más stílusú. De itt nem erről van szó. Több ízben egy számon belül is váltasz.
- Nem akartam határt szabni a fantáziámnak, még az egyes dalok keretein belül sem. A zenei szabadság volt az elsődleges szempont, amikor leültem dalt írni. Ennek szélsőséges példája, amikor egy számon belül több irányzat jelenik meg.
- Válassz egyet közülük, s mondd el, hogyan építetted fel!
- A Kórház című dal régi szerzeményem, tíz éve kezdtem el írni a szövegét. Persze folyamatosan változtattam rajta, újabb és újabb elemeket illesztettem hozzá. S egyre csak azon gondolkodtam, milyen zenei köntösben szólalhatna meg. Egyszer csak jött az ötlet, hogy mindenfélében. Leültem a szöveg elé és minden versszakhoz más zenét társítottam. A dal latinosan kezdődik, azután rap következik, ami tangóban folytatódik, majd heavy metálba csap át, ebből jön a klasszikus jellegű, vonósnégyessel kísért rész, a rock and roll után nyolctagú vokálegyüttes szólal meg, hogy végül mindez szitár meghatározta indiai zenében csúcsosodjon ki.
- Mi döntött a sorrend kialakításában? A szöveg szabta meg a zenét, avagy az, hogy a stílusok hogyan képesek egymáshoz illeszkedni?
- A szövegnek nem volt ebben szerepe, mert a témához egyik zene sem áll közel, illetve mind közel áll hozzá - ez csak nézőpont kérdése. Illetve a rapbetéthez utólag írtam szöveget, tehát itt a zenei stílus volt a meghatározó.
- Eszerint tudatosan a zene oldaláról közelítettél a stílusváltásokhoz.
- Úgy gondolom, nem csak a dalaimban, az életemben sem lehet túl sok tudatosságot felfedezni... Ösztönös zenész vagyok, aki az érzéseire hallgat. Ami szerintem összefogja a lemez anyagát, az alapvetően az az üzenet, amelyet reményeim szerint hordoz az album.
- Erre még visszatérünk, de most maradjunk a Kórháznál: a rapbetét nekem paródiának tűnt.
- Az egész dal ironikus. Engem nemigen lehet raprajongónak nevezni, talán ezért volt neked ennél a pontnál feltűnőbb a parodisztikus jelleg. De irónia ide vagy oda, a dal a lemez koncepcióját fejezi ki. Miszerint nincsenek zenei határok, csak jó és rossz zene van.
- A sokféle zenéhez sok közreműködőre volt szükséged. Kik játszanak az albumon?
- Elsősorban zenekarom tagjai, azaz Czomba Imre billentyűs hangszereken és tangóharmonikán, Faludi Tamás basszusgitáron és bőgőn, valamint ifjabb Kaszás Péter dobon. Rajtuk kívül Illényi Katica hegedül, Presser Gábor harmonikán játszik, szerephez jut az Amaryllis vonósnégyes és az Octovoice énekegyüttes. A Hot Jazz Band tagja, Bényei Tamás trombitál, bendzsózik és még énekel is. Fekete Gyula pedig a rock and roll részben szaxofonozik.
- Az eltérő stílusok felvétele nem okozott gondot a stúdióban?
- Nálam, a Csigaház Stúdióban dolgoztunk, s nem telt több időbe a lemez készítése, mint a korábbiaké. Ugyanúgy közel fél éven át tartott a folyamat. A legkritikusabb rész természetesen a Kórház felvétele volt, hiszen minden részhez más hangzásképet kellett társítani, de különösebb gondunk ezzel a dallal sem volt, csak épp több időt vett igénybe az elkészítése.
- Te magad voltál a hangmérnök?
- Igen, bár Czomba Imre is besegített. Például amikor egy felsőtam-hangot kellett kicserélni. Ő csuklóból megoldotta a feladatot, digitális úton. Ez nekem magas, egyelőre. Analóg a stúdióm, mert ezt szeretem, ez áll közel hozzám, de tartok tőle, hogy előbb-utóbb váltani fogok. A digitális technika viszonylagos egyszerűsége és főleg gyorsasága nagy előny. Bár szerintem az analóg rögzítés minden hátránya mellett is szép és meleg hangot képes produkálni.
- A Zenész interjúiban ritkán beszélünk a szövegekről. Most tegyünk kivételt, mert van miért. Dalaid többsége kimondottan közéleti jellegű, kevesebbet énekelsz magánügyekről, mint korábban.
- Úgy érzem, a művésznek feladata, hogy produkciójával lenyomatot adjon a világról, az adott időszakról, s hogy szóljon vele azokról a dolgokról, amelyek foglalkoztatják.
- Ám ezt többféleképpen is meg lehet oldani. Te a keményebb utat választottad. Egyes szám első személyben énekelsz hajléktalanról, utcazenészről. A Karinthy-bonmot ("Ma csendes nap volt a harctéren. Csak egy ember halt meg: én.") óta tudjuk, így erősebb hatást lehet elérni.
- Együtt érzek azokkal, akikről énekelek. Ami a hajléktalanokat illeti, nagyon keveset tud tenni az ember a szerencsétlenekért, akik sok esetben önhibájukon kívül kerültek nyomorúságos helyzetükbe. Pár garast nyomunk a kezükbe a piros lámpánál, de ezzel nem oldjuk meg a problémájukat. Igaz, ezt egy dal sem képes megtenni...
- Az egyes szám első személyű megfogalmazásban nincs benne, hogy megcsapott az érzés: te is kerülhetsz ilyen helyzetbe?
- Annak a társadalmi rendszernek, amelyben élünk, természete, hogy senki nem lehet biztos a jövőjében. A szép otthon, a szép autó, a jól fizető állás máról holnapra eltűnhet, egyáltalán nem biztos, hogy egy életre szól. Mindenkiben ott van az aggodalom, hogy vajon meddig élhet így. A perui utcazenész megjelenítése kicsit más. Játszottam dél-amerikaiakkal, s noha nem aluljárókban zenéltünk, koncertező csapat voltunk, azért azzal találkoztam, milyen érzés lehet egy másik kontinens világába beilleszkedni. Mindig foglalkoztattak egykori zenésztársaim, s rajtuk keresztül az aluljárók muzsikusainak érzelmei is.
- Az ötezer éves kő című dal újra a zsidóságról szól, akárcsak korábban a Százéves pályaudvar, habár annak szövege nem a te nevedhez fűződik. Mi indított a megírására?
- Ez sem mai szám, szintén tíz éve született. Valahogy mindig lemaradt a lemezeimről, mert nagyon szomorú. De most már muszáj volt felvennem. Sokáig úgy tűnt, ebben az országban nem is egy életre, hanem egyszer s mindenkorra leszámoltunk a gyűlöletteljes terminológiákkal. Hogy az emberek egymás kirekesztését vagy akár fizikai megsemmisítését soha többé nem tervezik. Ám sajnos az elmúlt időszak jelenségei bebizonyították, hogy a gyűlölet csak tetszhalott formáját mutatta. Én a zenét hívom segítségül, hogy megértessem mindenkivel: csak az ember viselkedése, magatartása a fontos, nem pedig a származása. Az, hogy ki hová született, nem lehet érdem és nem lehet hiba.
- A híd című dalod is erről szól. S több nyelven is elhangzik az üzenet. Hadd idézzem első mondatát: "Ha valaki azt mondja, szeretem Istent, de gyűlölöm a testvéremet, az egy hazug".
- Sorrendben: spanyolul, angolul, magyarul, arabul és héberül hallható ez a szövegrészlet. A politika fel- és kihasználja az embereket, amikor egymásnak ugrasztja őket. Jó lenne, ha ezt minél többen felismernék. Bár sajnos az is benne van a pakliban, hogy ez az üzenet csak azokhoz jut el, akik meg akarják hallani.
- Messzire keveredtünk a stílusváltásoktól...
- Nem igazán. Mert a zenében is van, aki egyetlen műfaj felsőbbrendűségét hirdeti. Ott is éppoly értelmetlenül, mint az emberek között. Zene és zene között szerintem kizárólag minőségi alapon lehet különbséget tenni. A lemezzel azt is szeretném bizonyítani, hogy a zenei műfajok, stílusok kiválóan ki tudják egészíteni egymást. A zene összefüggő egységet alkot - akárcsak az emberiség.


Megjelent a Zenész magazinban, 2001-ben.





Hivatalos honlap:

Gerendás Péter


Dal az albumról:

Szerelem


Kapcsolódó cikk:

Gerendás Péter - A zenélés társasjáték
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek