Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Horváth Attila

Életmű

Viszonylag kevés dalszövegíró van, akinek ismerné a nevét a nagyközönség. Pedig a magyar rajongók gyakran a szövegeket helyezik előtérbe, zene terén megelégednek kedvenc stílusukkal – s mégis legfeljebb imádott együttesük tagjainak (énekesének?) nevét tudják elmondani, kevésbé izgatja őket, ki írta „himnuszaikat”. A ritka kivételek közé tartozik Horváth Attila. Nem azért, mert szinte megszámlálhatatlanul sok zenekarral dolgozott és dolgozik, hanem mert minden egyes alkalommal minőségi szöveg kerül ki keze alól.

- A tavalyi év végén négylemezes életműalbumod jelent meg – ez sem gyakori szövegíró esetében.

- Amennyire én tudom, egyedülálló a világon, hacsak nem előadó is a szövegíró – mondja Horváth Attila. – Nem az én ötletem volt, tavasszal az EMI akkori művészeti igazgatója, a szintén szövegíró Orbán Tamás keresett meg a válogatáslemez gondolatával. Csakhogy ilyen már készült, 1997-ben, a Jég dupla whiskyvel című könyv mellékleteként, természetesen a legismertebb dalokkal. Javasoltam, hogy válogassunk az azóta készült számokból, de a kiadó ragaszkodott a régi slágerekhez is. A nyári megbeszélésén ott volt az egész vezérkar, Szekeres Judittal az élen. Mondtam nekik, összeszámoltam, közel hetven lemezen szerepelnek szövegeim, ha mindről csak egyetlen dalt választunk, az is megtölt négy CD-t, úgyhogy még a dupla album sem jó ötlet. Legnagyobb meglepetésemre azt mondták, hogy jó, akkor legyen négylemezes a kiadvány!

Megfordult a világ: negyven évig abban a tudatban éltem, hogy a művész, a szerző dolga a kopogtatás, a meggyőzés, a kiadóé meg az elutasítás... Ezúttal én voltam végig szkeptikus, mondogattam, ne higgyék, hogy ezt el lehet adni, s ők mondták, hogy itt bizony nem pusztán a tiszteletről van szó, jól felfogott üzleti érdekük, hogy kiadják az életműalbumot.

- Mi van a négy lemezen? Milyen szempontok alapján válogattál?

- Tematikusak a lemezek, már csak azért is, hogy aki akarja, külön-külön is hozzájuk juthasson. A Szabad véren dübörgős rock dalok szerepelnek, a Skandináv éjszakákra vegyes stílusú, pop, country és jazz számok kerültek, s két lemez, az Az légy, aki vagy és a Ha volna két életem ballada-válogatás. Több helyen nem a legismertebb változatot használtuk, sőt, akad olyan dal is, ami eddig még nem jelent meg lemezen. Csak azt sajnálom, hogy a Mobilmánia első albuma még nem volt kész a szerkesztéskor.

- Ez az arány, a fele tempósabb, a fele lírai dal, valóban jellemző a pályádra?

- Abszolút. Szinte mindenkit jellemzett ez a kettősség, akivel dolgoztam, a Piramistól a Korálon át Charlie-ig – ilyen maga az a fajta rock is, a klasszikus rock, amit igazán szeretek.

- Hagytál le zenekart, előadót a válogatásról?

- Előfordult ilyen eset, s nem feltétlenül szándékosan, egyszerűen már nem fértek el a lemezeken. Így is hatvanhat szám került rájuk. Nem volt könnyű válogatni. Három szempont szerint szerkesztettem, a dal ismertsége, szakmai értéke, illetve egyszerűen az alapján, hogy kedves nekem... Egyébként csak Fecó számaiból lehetett volna négy lemezt készíteni, hiszen harminchét éve dolgozunk együtt. Amikor legutóbb nálam járt, elkezdte sorolni, miket hagytam le, amiknek helyük lett volna a válogatáson, egy teljes lemezre valót. Én is mondtam neki ugyanennyit... Tény, hogy sokat vacilláltam a szerkesztéskor, de előbb-utóbb le kellett zárni a folyamatot, különben sosem jelenik meg a kiadvány.

- Azt mondtad, a Mobilmániának is helye lett volna rajta.

- Feltétlenül. Nem is emlékszem rá, mikor néztem ilyen várakozásokkal lemezkészítés elé, rég voltam ennyire lelkes. Ahogyan a zenekar is. Mert a Mobilmánia zenekar, a szó klasszikus értelmében. Nem elsősorban üzleti vállalkozás, azt a kort idézi, amikor barátok alapítottak bandát, s egymásért léteztek benne.

Természetesen óriási törést okozott, amikor Tunyogi Péterrel történt, ami történt... Benne volt a pakliban, hogy feloszlik a zenekar, mert nélküle már nincs értelme az egésznek. De úgy döntöttünk, folytatjuk. S azóta jobban figyelünk, vigyázunk egymásra.

- Úgy beszélsz, mintha tagja lennél az együttesnek.

- Nyilvánvalóan „csak” szövegíró vagyok, de a lemez feltétlenül közös. Sőt, az én gondolatom volt, hogy ne áthangszerelt régi dalok szerepeljenek az albumon, hanem újak, hiszen baromi nagy erő van a társaságban. Tunyó, szegény, úgy örült a lemezkészítésnek, mint egy kisgyerek... Az éneklés előtt halt meg, de így is szerepel a hangja, demóból kiollózott részeken. A kiadó (szintén EMI) előtt le a kalappal, Szekeres Judit embersége példa nélkül álló, ő is úgy tekinti, hogy Tunyó a Mobilmánia tagja, gázsiját megkapta a családja. Valamint megindító a közönség hozzáállása, ahogyan az első pillanattól fogadta a zenekart. Ráadásul remek lemez született, a dalok nem csak idézik a hetvenes évek klasszikus rockját, hanem valóban abban a stílusban fogantak, ugyanakkor frissek és lendületesek, XXI. századiak.

Komolyan hasonlót érzek, mint a Taurus, a Piramis, vagy Charlie indulásakor – valami történik...

- Közel egy éve működik a honlapod. Amint rátaláltam, azonnal leszedtem az első Marathon albumot. Nem bánod, ha letöltik a dalaidat? A szövegíró nem a jogdíjakból él?

- A Marathon speciális eset, a zenekarral megbeszéltük, hogy mivel ennek a két albumnak (a második nem is jelent meg) úgysincs más jövője, ezért elérhetővé tesszük a neten. Már több mint négyezren töltötték le! Annak viszont nyilván nem örülök, ha valaki most éppen a Mobilmániát szedi le. Nem az internettel van baj, remek eszköz – a kalózkodás a gond, ha valaki pénzt keres más munkáján.

A hatvanas-hetvenes években a zenészek rémes körülmények között léptek fel akár háromszor is naponta, fillérekért, eközben a szerzők nem zötykölődtek kisbuszokban és a sokszorosát kapták a lemezeladásokból. Az utóbbi időkben azonban az album lényegében a koncertek promóciós anyagává vált. Ha nem volna mögöttem ez a negyven év, nem tudnék megélni a mai jogdíjakból.

Hosszú távon nyilván az internet lesz a megoldás, ha végre olyan konstrukció jön létre, amiben senki nem jár rosszul.

- Min dolgozol épp most?

- Semmin. Lecsengés van. Illetve akad egy, még nem publikus feladatom.

- Úgy érzed, van jövője a Mobilmániának, tehát nyilván lesz második album. Mennyire élsz együtt a zenekarral, a zenészekkel, hogy a következő lemez szövegei is róluk szólhassanak?

- Több ez, mint munkakapcsolat, nem arról van szó, hogy kitettem az utolsó pontot, s ezután csak a következő lemez készítésekor találkozunk. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, elméletben megyek majd koncertekre is, de nem járunk össze. Valaha így volt, a Taurus idején, amikor a munkahelyről hazamentem, Fecó már ott ült a ház előtt, a szenesládán, de azóta sok év telt el.

Az viszont biztos, hogy megrendelésre nem tudok dolgozni. Csak olyan együtteseknek, előadóknak vagyok képes szöveget írni, akikkel vannak közös pontjaink. Ami nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, még Fecóval sem gondolkodunk ugyanúgy a világról, de kell a kötődés, a jó viszony. Hogy ne elvállaljam a munkát, hanem felvállaljam a produkciót.



Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Horváth Attila


Mobilmánia


Hivatalos honlap:

Horváth Attila

Kapcsolódó cikkek:

Horváth Attila: A koncert

Horváth Attila: A szövegíró
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek