Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Hot Jazz Band - Mai slágerek a húszas évek stílusában

Mai slágerek a húszas évek stílusában

Április fontos hónap a Hot Jazz Band életében. Rögtön negyedikén eMeRTon-díjat vesz át Bényei Tamás, mivel a szakmai zsűri őt választotta a tavalyi év legjobb énekesének. Ezután jelenik meg a zenekar nyolcadik albuma, amely érdekes módon mai magyar slágereket tartalmaz - természetesen az együttesre jellemző stílusban feldolgozva. Bényei Tamás (trombita, bendzsó, ének), Bera Zsolt (harsona), Szili Róbert (gitár, bendzsó), Juhász Zoltán (nagybőgő), Fodor László (klarinét) és Galbács István (dob) pihenés helyett még egy lemezt készít, hogy májusban legyen mivel kiutazni az Egyesült Államokba, közelebbről Sacramentóba, a világ legnagyobb tradicionális jazz fesztiváljára.

- Hogyan jutott eszetekbe mai magyar dalokhoz nyúlni?
- Kalandot, vállalkozást és egyben reklámot is jelenthet ez az album - válaszol Bényei Tamás. - Talán így szélesíteni tudjuk a zenekart kedvelők táborát. Maga az ötlet nem új, hogy mai slágereket régi zenei nyelvre fordítsunk le, bár tény, hogy eddig a mainstream irányzat dominált, nem annyira a húszas évek stílusa. A folyamat fordítottja pedig ugye jól ismert, Elvis Presleytől a Boney M-ig sokan vittek sikerre egy-egy jazz standard darabot.
- Milyen dalokról van szó?
- Fontos, hogy kizárólag magyarokhoz nyúltunk. Többek között a Fiesta, a TNT, a United, valamint Beri és Váczi Eszter számait dolgoztuk fel. Közülük is azokat, amelyek a leginkább alkalmasak voltak erre az átformálásra.
- Milyennek találtátok a mai magyar popslágereket?
- Meglepően kevés információt tartalmaznak - mondja Szili Róbert. - Borzasztóan rövid szakaszok jelentik az érdemi részt, tehát sok az ismétlés, hogy kijöjjön a négy-öt perc. Mi ugye ezzel az eszközzel nem élhetünk. A dallamokat minden esetben megtartjuk, a harmóniameneteken azonban több helyen is változtatunk, valamint az improvizáció révén is kerül többlet a dalokhoz.
- Korábban két albumotok is régi magyar slágerekből állt. Mi változott az eltelt évtizedek alatt ezen a fronton?
- Nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani a régi idők dalait a maiakkal. Akkor a jazz és az operett közti világból születtek, ma pedig a diszkó irányzatai a meghatározóak.
- Egy szempontból azért vonhatunk párhuzamot - teszi hozzá Bényei Tamás. - A régi magyar slágerek öt-tíz évvel voltak lemaradva az amerikaiaktól, például a charleston is ekkora késéssel érkezett hozzánk. Ma már kisebb a különbség, de továbbra is létezik. Valamint érdekes, hogy még a legátütőbb popprodukcióban is érezni a hetvenes évek táncdalfesztiváljainak ízét. Ettől valahogy nem tudnak, vagy nem akarnak megszabadulni a zenészek.
- Újra csak mások dalait adjátok elő, még akkor is, ha ezúttal az átformálás a ti feladatotok. Saját szerzeményekkel mikor jelentkeztek?
- Már írtam egy dalt... S tudnék még akár több százat is, de igazából nincs miért. Ha valaki beleszeret ebbe a dallamvilágba, megtalálja azokat a darabokat, amelyeket mintha ő maga írt volna. Minden ki van találva, mondta egyszer egy jazzdobos. Hihetetlenül nagy volt a termés, s még bőven van mit előadnunk. Rengeteg a tervünk, szeretnénk szerző szerinti albumokat készíteni, mint ahogy Gershwin esetében már megtettük, valamint különféle válogatásokban gondolkodunk, például blues és dixieland lemezben. Több évre előre megvannak a feladataink. Ha majd minddel végeztünk, jöhetnek a saját dalok.
- A legkülönfélébb albumokat készítettétek, magyar és amerikai dalokkal. (A régi filmslágerek közé egyszer még a Mézga család zenéje is odakeveredett.) Melyiket szeretitek a leginkább?
- Leginkább talán az 1999-es Gershwin-lemezt és a következő évben megjelent jubileumi albumot. Mert ezek állnak a legközelebb a Hot Jazz Band eredeti koncepciójához. Azaz hogy életre keltsük a húszas, harmincas és negyvenes évek, a korai jazz, a swing és a dixieland világát.
- Milyen eszközökkel éritek el, hogy igazán eredeti legyen a megszólalásotok?
- Maguk a hangszerek adottak - szól újra Szili Róbert. - Olyanok, mint a régiek, tehát úgy is szólnak. A stúdióban természetesen nem effektezzük agyon a hangjukat, megmaradunk az akusztikus soundnál. A felvételi technika időközben sokkal jobb lett, ennek köszönhetően a mai lemezhallgató teljesebb élményhez juthat, mint elődei.
- A hangzás titka a frazírozásban van - magyarázza Bényei Tamás. - A legszembetűnőbb példa a szaxofoné, mert régen "zsizsegősen" fújták, nem olyan tisztán és élesen, mint ma. Ha valaki így használja a hangszert és játékát jól megtűzdeli vibrátókkal, idézheti a kort.
- Mindannyiunknál akad egy-két "trükk", amivel eredetibbé tudjuk tenni a hangzásunkat - teszi hozzá Szili Róbert. - A gitár hangját nem csak erősítőn keresztül vesszük, előttem van egy mikrofon is a stúdióban.
- Akárcsak a bőgő esetében - csatlakozik Juhász Zoltán. - Ráadásul nem fémhúrokat, hanem bélhúrt imitáló műanyagokat használok. Ettől rövidebb hangja lesz a hangszernek, kicsit a tubáét idézi.
- Ezekre az apróságokra szép lassan jöttünk rá - mondja Bényei Tamás. - Eleinte nagy és harsány dixieland bandát akartam létrehozni, de ahogy jobban megismertem a műfajt, rájöttem, rájöttünk, milyen finomságoktól lehet igazán jó a zenénk.
- Hogy ne menjünk messzire: rögtön itt van speciális énekstílusod.
- Sokan kérdezik, honnan van ez a hang. A jazzéneklés rengeteget változott, elég csak azt meghallgatni, hogyan énekelt Fred Astaire a húszas és hogyan az ötvenes években. Ez a fajta, régi, romantikus és szentimentális stílus mindig közel állt hozzám. Mert ugye eleve nem fekete bluesénekest idéz az orgánumom... Zártan, tölcsérszerűen énekelek, ez nem orrhang, mint néhányan gondolják, így a hangerőt lehet megnövelni.
- A magyar zene különleges színfoltja a Hot Jazz Band. Könnyű társakat találni az alapkoncepcióhoz? Gyakran változik a tagság?
- A legtöbb együttes megéli azt a korszakát, amikor jönnek-mennek az emberek. A Hot Jazz Band eleinte hobbizenekar volt, de amikor a kilencvenes évek közepén kialakult a hattagú, klasszikus felállás, s igazán felpörgött a velünk az élet, már állandósult a tagság, egyetlen posztot leszámítva, mert a klarinétosok valamiért gyakrabban cserélődnek. Új zenészre nem nehéz találni, mert kicsi a magyar jazzélet, mindenki ismer mindenkit. Ha valaki feltűnik vagy szabaddá válik, azonnal tud róla az egész szakma. Amúgy igazán vegyes a zenekar, mert a fúvósok klasszikus képzést kaptak, a dobosunk és jómagam pedig autodidakta módon sajátítottuk el tudásunkat.
- Közel húsz éve a jazz konzervatóriumban végeztem - szól Juhász Zoltán. - Már akkor nagyon szerettem a swing zenét. Emiatt feltűnt, hogy az iskolákban érdekes módon csak Charlie Parkertől számítják a jazzt... Eleinte a zene modernebb változatát játszottam, csupa olyat, ahol az akusztikus basszusjáték dominált, majd nyolc évet töltöttem az Oldsmobile Dixieland Band-ben.
- Nekem egészen más volt az utam a zenekarig - mondja Szili Róbert. - Középiskolás koromban a pop, a pop-rock érdekelt, gitározgattam, majd amikor jobban meg akartam ismerkedni a zenével, a Postás Zeneiskolában kötöttem ki. (Később azért a jazz tanszakot is elvégeztem.) Csak ott ébredtem rá, mennyire szerettem korábban is a jazzt. A Hot Jazz Band akkori bendzsósát helyettesítendő hívott, s itt ragadtam. Nem bántam meg.
- Rengeteget koncerteztek, többek között két állandó helyen, szerdánként az Alcatrazban, vasárnaponként a Fat Mo's-ban. Milyen műsort adtok a pubokban?
- Természetesen mást, mint a nagyobb koncerteken - válaszol Bera Zsolt. - Elvégre az Alcatrazban, ahol táncolnak is, nem vehetjük elő a bravúrosan gyors darabokat. Azokra bravúrosan gyorsan kellene szteppelniük... Amúgy játszunk magyar és amerikai dalokat is, vegyesen. Maga a közönség is vegyes, érdekes módon leginkább életkorra. Meglepő, hogy az aktuális popzenét vásárlók korosztályából is sokan járnak a fellépéseinkre. S éneklik a régi számokat! Van táborunk, még ha természetesen helyfüggő is, hogy ki hová jön el a zenénket hallgatni. Mert akadnak, akik a pubok helyett a koncerttermeket választják.
- A műsorunk akkor változott meg, amikor ismertebbek lettünk - folytatja Bényei Tamás. - Több darab is kötelezővé vált. A Mézgát két éven át muszáj volt eljátszanunk a ráadásban.
- Gyakran játszotok külföldön, május végén negyedszer utaztok Amerikába. Kint is előveszitek a magyar dalokat?
- Természetesen. S igen nagy a sikerük. Egyrészt kuriózum voltuk miatt, másrészt pedig a magyar gördülékenyen énekelhető nyelv. Amerikában a koncertek után sokan a magyar lemezeinket keresik. De most azért készítünk egy új, amerikai dalokból álló anyagot a fesztiválra. (Magyarországon az év második felében fog megjelenni.) Ha már itt tartunk, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mi vagyunk az egyetlen magyar jazz zenekar, amelyet rendszeresen, protekció nélkül invitálnak az Egyesült Államokba. Először ismeretlenül mentünk ki, most már rajongóink is akadnak. Jake Hanna, a régi nagy muzsikusok dobosa is ezt állítja magáról. István még dobseprőket is kapott tőle. Lacinak pedig csodájára jártak a klarinétosok. Más országokban is nagy élményekben volt részünk. Francia fesztiválon a ma élő jazzlegendák közé fértünk be a műsorba, mi több: a záróbulin több dalban együtt muzsikálhattunk Wynton Marsalisszal!


Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




Hivatalos honlap:

Hot Jazz Band


Koncertrészletek:

Hot Jazz Band videók
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek