Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Kánaán - Ösztönzenészek

Ösztönzenészek

Kálmán Tamás (dalok, szövegek, ének, gitár) és Nagy Zoltán (hangszerelés, billentyűs hangszerek, programozás) kettőse két évvel ezelőtt megnyerte az LGT Fesztivál tehetségkutatóját. Kánaán néven, Találj rám címmel még abban az évben albumot jelentettek meg, a NarRator Records kiadónál. Azóta nemigen hallottunk róluk, ám most újra feltűntek, hamarosan elkészítik második lemezüket.

- Hogyan találtatok egymásra?
Tamás: - Közös baráti társaságunk hozott össze minket. Tudták, hogy mindketten zenélünk, hobbiszinten. Úgy gondolták, kisülhet valami a találkozásból. Szinte azonnal dalokat kezdtünk írni. Nem azzal a szándékkal, hogy lemezünk legyen, sztárokká váljunk - az önkifejezésről, az önmegvalósításról szólt közös muzsikálásunk.
- Ki mit csinált addig?
Zoli: - Miután elvégeztem az állami zeneiskolát, színjátszó stúdiónak gyártottam alapokat musicalek-hez, esetenként zenét is írtam. Közben kis stúdióm jött létre, kialakult a hangszerparkom. Azaz készen álltam a komolyabb feladatokra.
Tamás: - Szintén zeneiskolába jártam. Csellóztam - énekelni és gitározni sosem tanultam. Úgy gondolom, mindkettőnkre az ösztönös zenélés a jellemző. Amúgy a klasszikus zene továbbra is az életem része, az Ars Nova kórus tagja vagyok.
- Milyen zenék álltak és állnak közel hozzátok?
Tamás: - Zenei téren mindenevő vagyok. Szüleim révén "oldtimer" muzsikák hatottak rám, közülük is leginkább a Beatles dalai. Mindig is a dallamos, harmóniagazdag zene állt közel hozzám.
Zoli: - Minden műfajban és stílusban a jó zenét szeretem. Ha feltétlenül ki kell emelni egyetlen művészt, akkor Sting nevét említem. Különösen hangszerelésének precizitása és zeneisége fog meg.
- Mi a helyzet az LGT-vel?
Tamás: - Tudom, most csupa jót kéne mondani, de én sosem ismertem olyan nagyon. Mindig is külföldi zenéket hallgattam inkább, a magyar előadóktól csak egy-egy nótát szerettem.
Zoli: - Ha Presseren keresztül közelítek, akkor azt mondom, hozzám közel áll az LGT zenéje. Presser Gábor harmóniavilágát és játékstílusát mindig is kedveltem.
- Ugyanakkor ez a tehetségkutató tette ismertté a neveteket.
Zoli: - Nagy lökést adott a győzelem. Amit egyébként a zsűri szerint nem is annyira a Gondolj rám feldolgozásával, hanem saját dalunkkal, a Randevúval értünk el.
Tamás: - Ideje volt, hogy történjen velünk valami. 1997-ben találkoztunk, ám két év is eltelt, mire kiálltunk a közönség elé. Elkészült a lemezanyagunk, "házalni" kezdtünk a kiadóknál, s egy nagy cég fantáziát látott bennünk. Első lépésben csak maxiban gondolkodtak, hónapokig várakozólistán voltunk.
Zoli: - Zenei producert akartak mellénk rendelni. Nekünk ez nagyon nem tetszett. Végül semmi nem lett a dologból.
Tamás: - Ez a produkció túl személyes ahhoz, hogy egy idegen szóljon bele. Nem is bánjuk, hogy nem ezen az úton indultunk el, mert könnyen felőrölhettek volna minket a popbiznisz fogaskerekei.
- Jobban érzitek magatokat a kis kiadónál?
Zoli: - Tóth Csaba, a NarRator vezetője éppúgy hobbiból, barátságból kezdte a lemezkiadást, mint mi a zenélést. Nem véletlen a névválasztás: tudja, hogy közvetítő szerepe van.
Tamás: - Így azután mi megélhettük, ami kevés zenésznek adatik meg: azt csinálhattunk az első lemezünk készítésénél, amit akartunk. Az album minden pozitívuma és esetleges negatívuma a miénk, az anyagot teljes egészében vállalni tudjuk.
- Mit adott még nektek a tehetségkutató első helye?
Tamás: - Önbizalmat. A sikeres kezdés élményét.
Zoli: - Más síkra került át az egész, amit csinálunk. Azóta meg kell tudnunk állni a helyünket a zenénkkel, nem csak a barátaink előtt, hanem a külvilágban is.
- Közben két év telt el. Mi történt veletek? Nemigen lehet hallani koncertjeitekről.
Zoli: - Egy kezeden megszámolhatod, hányszor léptünk fel az utóbbi két évben... Ezen most mindenképp változtatni akarunk. Pedig van zenekarunk, Dráb Károly basszusgitáron, ifjabb Födő Sándor ütőhangszeren játszik ebben a kamaraformációban. Szeretnénk úgy elkészíteni az alapokat, hogy ketten is tudjunk koncertezni. Ez természetesen nem play-back lenne, élőben szólna a gitár és a billentyű, no meg az ének. Így még több lehetőségünk lenne játszani.
Tamás: - A lemez címe, hogy Találj rám, nagyon igaz ránk. Mindig kívülről vártuk a segítséget. A végén persze kiderült, hogy csak mi segíthetünk magunkon. A koncertezést egyébként azért sem erőltettük, mert számunkra a muzsikálás nem a megélhetésről, hanem az üzenetről szól. Azaz nem akarunk minden este pubokban játszani, pár ezer forintért. Az időnkbe sem férne bele, mivel mindketten iskolába járunk. Zoli az IBS-ben közgazdásznak, én az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán építésznek tanulok.
- Még mindig hobbi lenne a zenélés?
Zoli: - Kezd előrelépni. Nagy dilemma, hogy mit válasszunk, de egyre inkább a zene felé hajlunk.
Tamás: - Zenei berkekből szinte csak rosszat hallunk a muzsikuslétről. De ez sem riaszt vissza minket, sőt inkább arra ösztönöz, hogy megtaláljuk a számunkra ideális utat.
- Habár két éve jelent meg a lemezetek, azért beszélhetnétek arról, hogyan készült. Úgy tűnik, remekül kiegészítitek egymást. Van szerző és van hangszerelő. Gitáros és billentyűs. Szövegíró és programozó.
Tamás: - Otthon, gitáron írom meg a dalt, valamint hozzá a szöveget. Ezután átviszem Zolihoz, s a házi stúdiójában együtt öntjük végleges formába. Valóban jól kiegészítjük egymást, másokra első körben nincs is szükségünk.
Zoli: - A másodikban viszont annál inkább. A lemezt a Tom-Tom Stúdióban vettük fel, Reményi László hangmérnökkel. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Szívügye volt az album, talán a mássága miatt. A kristálytiszta, gyönyörű hangzás létrejötte az ő érdeme.
Tamás: - A lemezen játszó zenészek is sokat tettek a dalokhoz. Hadd soroljam fel a nevüket: Fekete Kovács Kornél, ifjabb Födő Sándor, Frey György, Sipeki Zoltán, Gyenge Lajos, Elek István, Schreck Ferenc, Csizmadia Gábor, Balássy Betty és Czerovszky Henriett közreműködött a felvételen. Mindegyikükről elmondhatjuk, hogy ráéreztek a dalok hangulatára. Zenei alázatuk elismerésre méltó: akár kimondottan egyszerűen, akár előre megírtan "kacifántosan" kellett játszaniuk, épp azt hozták, amit vártunk tőlük. Nem akarták megvalósítani magukat, mivel tudták, hogy nem erről szól a dolog.
- Mi az a másság a zenétekben, amit Zoli említett?
Zoli: - Tamás dalai messziről felismerhetőek. Markáns és egyéni hang jellemző rájuk. Egyrészt ezt értem másság alatt, másrészt pedig szándékosan nem éltünk a mai pop tipikus eszközeivel. Az album nem a poppiacra készült. Valóban önmegvalósításról van szó.
- Két LGT nóta is lemezre került. Kötelező volt? Egyébként nem lógnak ki a sorból, illenek a többi dal közé.
Zoli: - Nem volt kötelező a versenyre feldolgozott dalokat is felvenni. Mi döntöttünk mellettük. A Gondolj rám mellett az Áldd meg a dalt című számot készítettük el a tehetségkutatóra, bár élőben csak az előbbit adtuk elő, ami az eredeti verziókhoz képest nagyon megváltozott, a tempóhoz, a hangszereléshez, sőt egyes helyeken a harmóniákhoz is hozzányúltunk. Ezért is passzolhatnak a lemez anyagához, no és persze eleve hozzánk közel álló dalokat választottunk.
- Mi következik most?
Tamás: - A második album. Érettebb produkció lesz, mint az első volt, már csak az időközben eltelt két év miatt is.
Zoli: - Minden, eddig szerzett tapasztalatunk benne lesz. Tamás is idősebb lett, most már nem a tinédzserként írott szerelmes dalai határozzák meg a lemez hangulatát. Ugyanannál a kiadónál és minden bizonnyal ugyanabban a stúdióban készül el az album. A megjelenés időpontja még bizonytalan, de még ebben az évben szeretnénk sort keríteni rá.
- Egyelőre csak ennyit tudtok mondani, hogy érettebb lesz?
Zoli: - Az alapkoncepció nem változik: továbbra is a dalokból indulunk ki, nem groove-okból vagy hangszínekből. Ugyanakkor hangvételben és hangszerelésben is igyekszünk modernebbek lenni. Ügyelve arra, hogy túl modernek azért ne legyünk, azaz a zeneiség ne essen a technika áldozatául.
- Tamás neve időnként más produkciókban is feltűnik. Decemberi számunkban Révész Sándor lemeze kapcsán maga az énekes, valamint a zenei rendező Erdélyi Péter egyaránt arról beszélt, hogy megütötték veled a főnyereményt.
Tamás: - Nagyon jó volt ezt olvasni. Óriási kihívás volt a produkcióban szerepelni. Jó dalok, jó csapat - mit kívánhat még az ember? Nagyon sokat tanultam ebből a munkából. Egyébként más produkciókban is részt veszek: nemrégiben a Fiesta élő turnéján vokáloztam, ott vagyok az igazán modern zenét játszó ZooHacker formációban, valamint buli zenekarokban is, mint a Circus Maximus és a Nerobol.
- Zoli?
Zoli: - Én a fennmaradó időt focizással töltöm, kispályás bajnokságokon indulunk a csapattal. Már felmerült, hogy másokkal is zenélhetnék, de mindig nemet mondtam. Engem leginkább Tamás harmóniavilága inspirál. Ráadásul végtelenül maximalista vagyok, igazán jól csak egyetlen produkcióval tudok foglalkozni, felőrölne, ha egyszerre több zenében kellene jelen lennem.
- Nos, akkor nekünk nincs más dolgunk, mint várni a Kánaán második albumát.
Tamás: - Ránk viszont jóval több tennivaló vár. Új korszak kezdődik az életünkben, az eddiginél komolyabban fogjuk venni a zenekarral kapcsolatos teendőinket. Most például országos médiaturnét tervezünk. Mire ezek a sorok megjelennek, már üzemelni fog a honlapunk. A második albumon angolul is fogok énekelni, s kiegészítve néhány korábbi dal angol változatával, kapcsolataink segítségével igyekszünk más országokba is eljutni. Lehet, hogy kevés a tapasztalatunk, de annyi már kiderült számunkra, hogy itthon gyakorta "kispályás" módon zajlanak a "nagypályásnak" tűnő zenei produkciók is. Sokszor egyetlen emberen áll vagy bukik egy produkció sorsa. Ezt másképp nem lehet kikerülni, csak úgy, ha nyitunk a külföld felé.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.


Kálmán Tamás

Nagy Zoltán


Hivatalos honlap:

Kánaán


Kánaán dalok:

Randevú

Sziget

Egyedül jöttem

Talán
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek