Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

KMB - Jó újra amatőrnek lenni

„Jó újra amatőrnek lenni”

Három egykori Kormorán-tag hozta létre az év elején a KMB együttest. Gál Péter (hegedű, vokál), Jenei Szilveszter (gitár, ének) és Margit József (basszusgitár, ének) eredetileg csak azt tervezte, hogy feleleveníti régi zenekaruk nyolcvanas évekbeli korszakát, ám most már vadonatúj dalok is születtek, s még az idén megjelenik az együttes első albuma.

- A honlap címéből ki lehet következtetni, mit jelent a KMB rövidítés. Kormorán Memory Band volna a nevetek?
Jenei: - Nem, csak egyszerűen KMB. Illetve a feloldott rövidítéssel indult a történet, de magunk is szerencsésebbnek találjuk, ha nem így használjuk a nevet, ne legyen keveredés, ne szerepeljen egyszerre két Kormorán.
Margit: - Ugyanakkor az volt az eredeti koncepciónk, hogy a nyolcvanas évek Kormorán dalait játsszuk el a koncerteken. Csupa olyan nótát, amit mi írtunk, s amit tudomásunk szerint nem játszik a mai Kormorán. 2001 óta tervezem, hogy létrehozom ezt a bandát, méghozzá olyan tagokkal, akik játszottak is a zenekarban, az adott időszakban. Természetesen a zenekarvezető Koltay Gergelyre is gondoltam, de ő ugyancsak azért, hogy ne legyen két Kormorán, nem vállalta a közös szereplést.
Jenei: - Idén már nem bírtuk tovább, s mégis létrehoztuk a zenekart. Nagyon hiányzott a színpad. Leginkább nekem, mert Józsinak ott volt a Memory Band – innen a név további része.
- Mi volt olyan nagyon jó a nyolcvanas évek Kormoránjában?
Margit: - Nekem rendkívül fontos volt az a zene. Az igazán rockos folk. Ezért is jöttem el 2000-ben a Kormoránból, mert gyanítottam, hogy a két énekesnő érkezésével lágyulni fog a muzsika. Hozzám közelebb áll a kemény, nyers, erőt sugalló megszólalás.
- Érdekes, annak idején voltak olyan vélekedések, hogy azért annyira kemény a Kormorán zenéje, mert így akartátok meglovagolni a hard rock divatját.
Margit: - Úgy gondolom, a mi generációnk nem a meggazdagodás vágya miatt kezdett zenélni. A muzsika nekünk mindig fontosabb volt. Nem azzal a kérdéssel csatlakoztunk egy bandához, hogy mennyi a gázsi. Ahogyan ma sem ez a fontos nekünk. Azért csináltuk és csináljuk, mert imádunk zenélni.
Jenei: - Ráadásul közben újra amatőrök lettünk. Húsz évig a zenéből éltünk, most van munkánk, s mellette muzsikálunk.
- Ez milyen érzés?
Margit: - Mindig erre vágytam! Borzalmas volt a zenéből élni. Mikor lesz végre új lemez? Két hónapig nincs buli? Folyton ezek a kérdések merültek fel, mivel a megélhetésért zenéltünk. Pedig a zenéért kellett volna. Jó, hogy végre kiszakadtunk ebből, jó újra amatőrnek lenni.
- Tehát egyfajta hobbizenekar a KMB?
Jenei: - Abból a szempontból igen, hogy még a benzinpénz sem jött vissza belőle (Budapesttől hatvan kilométerre próbálunk), mégis csináljuk, mert jól érezzük magunkat. Ugyanakkor nagyon felgyorsultak velünk az események. Februárban jött az ötlet, hogy álljunk össze, s még a zenekar sem létezett, amikor már húsz koncertünk volt lekötve a nyárra. Majd hirtelen lehetőségünk nyílt a Magyar Rádióban stúdiózni, pedig még nem volt kész a lemezanyagunk.
- Mi indított titeket új dalok írására? Hiszen eredetileg a régi nótákat akartátok játszani.
Margit: - Egyrészt voltak is számaink, másrészt olyan jól éreztük magunkat együtt, hogy természetesen születtek meg az új nóták. Szerencsére igény is van rá, ezt tudjuk a koncertek fogadtatásából. Tényleg nagyon fut a szekér, talán gyorsabban is, mint kellene, mert a lehetőségek előttünk járnak. Nekünk kell kapaszkodnunk, hogy olyan szinten menjünk utánuk, ahogyan mi szeretnénk.
- S milyen ez a fogadtatás? Nosztalgiázni járnak az emberek a koncertekre?
Jenei: - Érdekes módon nem. Többek között Kapolcson és Szombathelyen is sok fiatal volt a bulin. S énekelték a régi nótákat! Ha eltévesztettem a szöveget, még meg is mosolyogtak… Népszerű ez a zene ma is.
Margit: - Érdekes módon népszerűbb, mint akkor, amikor eredetileg csináltuk. Akkortájt Nyugat-Európában többen szerették a Kormoránt, mint itthon. Egyébként a régi dalokat nem eredeti formájukban és a régi megszólalással játsszuk el, természetesen figyelembe vesszük, mi történt a zenében húsz év alatt.
Jenei: - Retróról van szó, modern hangzással. Lehet, kissé nyakatekert, vagy trendi, hogy folk-retrock a stílusunk, de ebben a kifejezésben nagyjából minden benne van.
- S kik vannak a zenekarban?
Jenei: - Fontos, hogy két igazi népzenész játszik velünk. Olyasmit kapunk tőlük, amit rockmuzsikustól nem kaphatnánk, autentikus módon szólaltatják meg a népzenei elemeket. Salamon Beáta (Méta együttes, hegedű) és Csávás Attila (Bekecs együttes, fafúvósok) elismert a szakmájában, mindketten remekül tudnak alkalmazkodni a rockhoz, s örömmel zenélnek velünk. Ők egyébként profik, a szó minden értelmében, rájuk nem vonatkozik, hogy munka mellett muzsikálnának.
Margit: - Ami a további tagokat illeti, a Memory Band billentyűse, Vereczkey Attila és dobosa, Drexler Zoltán mellett még a volt Prognózis-tag Kolbe Gábor alkotja a zenekart. Utóbbi ütőhangszereken játszik és vokálozik, valamit ő a szervezőnk. Úgy érzem, kiváló ez a felállás, most tudtuk igazán megvalósítani, amit húsz évvel ezelőtt akartunk: az abszolút folk találkozik az abszolút rockkal.
- Említették, hogy annak idején a Kormoránt nagyon szerették Nyugaton, ha jól emlékszem, több albumotok is készült külföldön. Most is kacsintgattok arra?
Jenei: - Nem vágyom a Kárpát-medencén túlra. A nyelv ideköt minket. Pontosabban az a tény, hogy a magyar nyelvhez kötődő zenét játszunk.
Margit: - Arról nem is beszélve, hogy régen nem csak a zene miatt voltunk érdekesek. A vasfüggönyön túlról érkeztünk, ez volt igazán izgalmas Nyugat-Európában. (Többre is juthattunk volna, ha az akkori illetékesek nem a diszkó és rock, épp a nyugatot utánzó képviselőit próbálták volna erőltetni, hogy majd belőlük lesznek világsztárok.) Mindettől függetlenül nem hiszem, hogy „megfagynánk” külföldön, de egyelőre nem tervezünk hosszabb utazgatásokat.
- Mit terveztek?
Jenei: - Egyrészt ugye a lemezt. Másrészt igyekszünk minél többet koncertezni. Idén nem lehettünk ott minden fesztiválon, mert későn alakult meg a zenekar, jövőre azonban az összes fontos helyen szeretnénk ott lenni. Októberben indul a klubunk a Fonó Budai Zeneházban. Minden második kedden játszunk, vendégekkel. A hőskorszakban a Józsefvárosi Klub volt a törzshelyünk, mindig remekül éreztük magunkat. Megél ez a zene nagy színpadon is, ám a klubokban, ahol közel vagyunk a közönséghez, még hangulatosabb bulikat lehet rendezni. Annak idején még főztünk is a közönségnek – nem kizárt, hogy ezt a hagyományt is felelevenítjük a Fonóban.


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

KMB
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek