Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Kowalsky meg a Vega - Szoros barátság, laza zene

Szoros barátság, laza zene

2003 végén új formáció tűnt fel: a Kowalsky meg a Vega nevű együttes. A Black-Out énekese, Kowalsky Jávorszky Bécával (akusztikus gitár), Juhász Robbal (gitár), Temesi Bercivel (basszusgitár) és Újvári Petivel (dob) készítette el a Pimasz grimasz című albumot. A borítón Kowa dinamittal a kezében látható - a banda valóban robbanthat, mert a dalok frissek, újszerűek és egyedi a hangulatuk.

- Mikor jött létre a zenekar?
- 1999 októberében egy házibulin talált meg Béca - válaszol Kowalsky. - Akusztikus gitáron mutatott pár nótát, illetve alapot, hátha ki tudok találni hozzájuk énekdallamot és szöveget. Mivel tetszettek az ötletei és időm is volt, belefogtam. Néhány dalt nála rögzítettünk, demószinten, s az egyiknek olyan hangulata kerekedett, ami a baráti társaság minden tagját megfogta. Ettől kezdve vettük komolyabban a dolgot.
- Milyen volt ez a hangulat?
- Tarantino filmjeiben hallottam hasonlót. Biztos van az ilyen zenékre valamilyen műfaji meghatározás, de én csak körülírni tudom. Illetve, ha a hangulatot valamihez hasonlítani kell, nagy kedvencem, a Fun Loving Criminals dalaiban fedeztem fel ilyesmit. Egyébként ez az első nóta már nincs is meg, pontosabban teljesen átalakult. De a hangulatát továbbvittük.
- Hogyan lett ebből együttes?
- A demózáskor Juhász Robihoz fordultunk, tőle vettünk számítógépes eszközöket. Később megkértük, hogy segítsen a groove-ok kialakításánál.
- Robi, mikor lettél groove-szakértő? Hiszen eddigi zenekaraidban (Slogan, Wellington, Agnus Dei) gitároztál.
- Nem tartom magam groove-szakértőnek - mondja Juhász Rob. - Hogy is tehetném, amikor rendszerint ötven groove CD között ülök, tanácstalanul?... Alapvetően gitáros vagyok ma is. A kényszer vitt erre a területre. Kowáék azzal kerestek meg, hogy segítsek home stúdiót építeni. Amikor elkezdtek dolgozni a nótákon, folyton hívogattak, hogy mit hogyan kell csinálni. Már szinte folyamatosan náluk voltam. Végül zenekari tag lettem, persze elsősorban gitárosként. Nem is bánnám, ha később más foglalkozna a groove-okkal, számomra a gitár a legfontosabb.
- A többiek?
- Újvári Petit én hoztam. Évek óta együtt zenélünk, az Agnus Dei után a U2 dalokat játszó Inka-H együttesben is ott vagyunk. Kézenfekvő volt, hogy ő legyen a dobos.
- Meglepett, hogy basszusgitárosra is szükségetek volt, mert úgy rémlik, Jávorszky Bélának épp ez a hangszere.
- Nyilván a Boeghoe vagy a Márton és a Hősök együttesben hallottad. Valójában gitáros, s a zenében így is gondolkodik, harmóniadúsan. Az említett két bandában csakugyan basszusozott, de ez csak kitérő volt.
- Temesi Bercit pedig nem is mi választottuk - folytatja Kowa -, hanem ő minket. A Black-Out tagjai természetesen folyamatosan hallották a készülő számokat, s Berci végül azt mondta, annyira tetszik neki a zene, hogy beszállna.
- Négy éve volt az a házibuli. Miért csak most hallunk rólatok?
- Az első két év a dalok írásával telt el. Ezután másfél év volt a lemez felvétele. Ahogy a zenekar baráti alapon jött létre, úgy találtunk stúdióra is. Nemes "Csibe" Csabához, a VA Stúdióba Robi vitt el minket. Csibe rögtön megszerette a dalainkat, s bevállalt minket. Hangmérnöke és zenei rendezője lett az albumnak. Több dalnál a groove-ok készítésébe is besegített.
- Másfél éves stúdiómunka: ez igen!
- Mintha csak a Metallica lennénk... - nevet Robi. - A valóságban viszont akkor dolgoztunk, amikor szabad volt a stúdió, heti egy-két napot. Számonként lépdeltünk tovább, valamennyire megkeverve, persze a valódi keverésre csak a legvégén került sor. Viszont így már menet közben megkereshettük a kiadókat, az első néhány nótával.
- Milyen fogadtatásban volt részetek?
- Meglepően jóban - válaszol Kowalsky. - Az egyik multival remekül haladtak a tárgyalások, csak épp kicsit lassan, miattunk is, hiszen sokáig készült az album. Időközben bejelentkezett Baksai Péter, a ShowTime kiadói részlegétől, a Rock Hard Recordstól. Méghozzá igen dinamikus módon, határozott elképzelésekkel. Végül őket választottuk, s most úgy érezzük, jó döntés volt. Azt tapasztaljuk, szélesebb körben képesek népszerűsíteni a zenekart, mint más cégek, elsősorban kapcsolataik révén. Ráadásul a koncertszervezésben is igazán otthon vannak.
- Térjünk vissza a lemezhez: milyen a zene?
- Ezen a téren valamilyen szinten a laikusok közé sorolom magam, úgyhogy inkább Robit kérdezd. Én csak annyit tudok mondani, hogy nem a tőlem és a Black-Outtól megszokott kemény vonalat követjük. Már csak azért sem, mert erre továbbra is ott van a Black-Out. Kötetlenebb, lazább a stílusunk. Alapvetően gitárzenéről van szó, de például az élő dob mellett groove-ok is hallhatók.
- Lényegében ennyiről van szó - teszi hozzá Juhász Rob. - Illetve érdekes, hogy a megszokotthoz képest fordítva épültek fel a dalok. Béca gitáron játszott témáihoz Kowa énekdallamot tett, s csak ezután kerültek a ritmuselemek a nótákhoz. Mindebből az is következik, hogy a dalok egy szál gitáron előadva is életképesek, ami manapság ugye nem olyan gyakori. Még annyit tennék Kowa meghatározásához, hogy egyszerű alapú, ugyanakkor modern hangszerelésű a zenénk.
- December elején beszélgetünk, még előttetek van az első koncert. Milyen lesz?
- Szeretnénk mindent élőben megszólaltatni, de ehhez kevesen vagyunk, szükségünk lenne perkásra, szintisre, fúvósra. Egy-egy bulin nyilván meg tudjuk oldani, hogy kibővüljön a zenekar, de folyamatosan nem menne. Szerencsére megvan a technikai hátterünk, így gépi eszközökkel tudjuk színesíteni az alapvetően élő megszólalást. Persze ez nehezíti a fellépéseket, az ismert körülmények miatt, de meg fogjuk oldani a feladatot. A próbák alapján azt mondhatom: jók lesznek a koncertek.
- Érdekes volt először próbálni - folytatja Kowa. - Mert a dalok szobában, az otthoni stúdióban jöttek létre, nem a hagyományos úton. Nekünk is izgalmas volt élőben megszólaltatni a zenét. A december végi koncerten, az A38 állóhajón nem lemez-, hanem zenekar-bemutató koncertet adunk (illetve adtunk...). Hiszen még alig ismernek minket, legfeljebb a Fekete lepke klipjét láthatták az emberek. Ez exkluzív koncert, lényegében csak a szakma és a média képviselői előtt. Az év elején indulnak be az igazi bulik, azután persze lesz majd nagyobb szabású lemezbemutató is. Hogy hol és mikor, az a visszajelzéseken múlik.
- Régebben visszajelzések alatt a lemezeladást értették a zenészek. Ez ma már nem biztos, hogy mérvadó adat.
- Én sem erre gondolok. Januártól szeretnénk elsősorban középiskolás és egyetemi közönség előtt fellépni, s a koncerteken tapasztaltakból indulunk ki. Valamint abból, hogy a médiában milyen szinten tudunk megjelenni.
- Van ennél gyorsabb visszajelzés is: az interneten, az Index fórumán a Black-Out topikja mellett már feltűnt a tiétek is.
- Komolyan? Erről nem is tudtunk.
- Kár, mert kérdeztem volna: hogyan látjátok, nagy az átfedés a két csapat kedvelői között?
- Még nagyon az elején vagyunk, fogalmunk sincs, kik szeretik, kik szerethetik a zenénket.
- Azért azt csak tudod, hogy a Black-Out közönsége hogyan reagált a zenekar létrejöttére.
- Az a pár száz ember, aki mindenhol ott van, nagyon pozitívan fogadta a zenekart. A nagyobb kör, amiről magam sem tudom, mekkora, bár az tény, hogy a Szigeten ötezren hallgatták a koncertünket, szóval a nagyobb kör reakcióját nem tudom kiszámítani. Csak sejtem, vagy remélem, hogy nem fognak nagyon megrökönyödni.
- Mi okuk lenne rá? Azért ez nem olyan nagy váltás, nem mentél át lakodalmasba... Ráadásul nekem nem tűnik merevnek a Black-Out közönsége.
- Ez igaz, mi is úgy vettük észre, hogy zeneileg nyitottak. De azért néhány embert meglephet, hogy ez a muzsika nem olyan kemény, s hogy modern eszközökkel is élünk. Ami a szövegeket illeti, igaz ugyan, hogy önironikus és fesztelen a megfogalmazásuk, de a témák ugyanazok, hiszen ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak.
- S mit szól a Black-Out tagsága az új zenekarhoz?
- Az első perctől lelkesítettek. Berci ugye itt is velem van, s a Csányi testvérek, amikor meghallgatták a demót, rögtön mondták, hogy ezt ki kell adni. Egyedül a szervezés terén jelenthet gondot, hogy két zenekarom van, de nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan lenne. Jó volna, ha sokáig létezhetne egymás mellett a két együttes. Van rá esély, hiszen mindkettő barátságokra épül. Most már "csak" annyi kell, hogy az emberek, a közönség is úgy gondolja, hogy szükség van a Kowalsky meg a Vegára is.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Kowalsky meg a Vega


Dalrészletek a Pimasz grimasz című albumról:

Fekete lepke

Mintha bankot rabolnék...

Pimasz grimasz

Aszfalt és fehér csík

Többet érdemelsz

Budapest éjjel


Klipek a Pimasz grimasz című albumról:

Fekete lepke

Többet érdemelsz

Aszfalt és fehér csík


Kapcsolódó cikkek:

Temesi Berci

Black-Out
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek