Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Németh Gábor - Közérthetően és választékosan

Közérthetően és választékosan

2003 végén jelent meg a Németh Gábor Project bemutatkozó albuma, Könnyű lépések címmel. Az egykori Skorpió, Dinamit, Bikini és Art Reaktor dobos (hogy csak néhány zenekarát említsük) instrumentális anyagot készített, csupa kiváló muzsikussal. Mire ezek a sorok megjelennek, már túl lesznek a nagyszabású lemezbemutató koncerten, mi azonban még előtte beszélgettünk.

- Hogyan jött létre a zenekar?
- Majdnem a mai tagsággal már négy éve játszottunk a Szigeten - mondja Németh Gábor. - Csupa külföldi dalt. Csider Károly (FonTrade) ötlete volt, hogy akár stabil bandát is létrehozhatnék. Sokáig létezett is, meg nem is a Németh Gábor Project. Ha épp volt egy fellépésünk, előtte próbáltunk kettőt, lejátszottuk a műsort, de más nemigen történt velünk. Két éve határoztam el, hogy most már élesben folytatom a történetet: nekiláttam a dalírásnak. Eleinte teljesen egyedül dolgoztam, a saját stúdiómban, ahogyan az időm engedte. Időnként több hetes szünetekkel. Ha épp nem zenéltem, vagy akadt némi szabadideje a Reaktor Hangstúdiónak, gép elé ültem, s írtam a nótákat.
- Milyeneket?
- Többnyire funkys, helyenként rockos alapokra épülő jazzt játszunk, ha feltétlenül kategorizálni kell a zenét. Magát az együttest négy fúvós, két billentyűs, két gitáros, egy basszusgitáros, egy ütőhangszeres, valamint ugye egy dobos alkotja. Ebből a felállásból már lehet következtetni a muzsikára. Amúgy nem idegen számomra az ilyen összeállítás: már harminc évvel hasonló formációt hoztunk létre akkori iskolatársaimmal, többek között Dés Lászlóval és Gőz Lászlóval. Azután az élet úgy hozta, hogy elvitt magával a rock. Nem bánom, mert szeretem játszani, de most végre visszatérhettem ehhez a zenéhez.
- Korábbi zenekaraidban mintha nem szerepeltél volna szerzőként.
- Legfeljebb társszerző voltam. Most először csináltam mindent én magam. Eddig eszembe sem jutott a dalírás, mivel ez a stílus áll igazán közel hozzám, leginkább ebben vagyok képes a komponálásra.
- Dobostól azt várnánk, hogy saját lemeze a hangszerét állítja az előtérbe. A Könnyű lépések mégsem a dobról szól.
- Szándékosan nem. Nem rajongok az öncélú dolgokért. S ez nem egy dobos albuma, hanem szerzői lemez. Amin jót muzsikálhatok olyan zenészekkel, akik emberileg közel állnak hozzám, s szeretem, ahogy játszanak.
- Kik alkotják a Németh Gábor Projectet?
- Csizmadia Gábor trombitán, Elek István, Muck Ferenc és Makovics Dénes szaxofonon játszik, utóbbi szólista is. A két billentyűs Cseke Gábor és Sapszon Bálint, a két gitáros Csillag Endre és ifj. Tornóczky Ferenc. A basszusgitáros Papesch Péter új tag a zenekarban, az ütős személye változó, a lemezbemutatón Horváth Kornél lép fel velünk.
- Az albumon mások is játszottak.
- Elsőként Tony Lakatosról kell beszélnem. Imádom a játékát, s nem túloznak a híradások, Tóni valóban világsztár. De nem ezért szólózik több dalban is a lemezen, hanem mert tudtam, mit képes produkálni ebben a zenében. A legjobb példa erre az, amit a Gyors kapcsolat című dalban fúj. Angus "Bangus" Thomast tíz éve ismerem, a basszusgitárost egykor Csillag Endre mutatta be nekem. Örültem, hogy el tudott jönni a felvételre. Ha már ennél a hangszernél tartunk, a lemezen még Póka Egon is játszik. Kormos János gitáron, Csizmadia Dávid trombitán segített minket. Remélem, senkit nem felejtettem ki... Összefoglalva annyit mondhatok, vagy azért zenélek épp ezekkel az emberekkel, mert időtlen idők óta ismerjük egymást, s már sokat játszottunk együtt, vagy ellenkezőleg: néhányukat csak hallottam muzsikálni, s emiatt esett rájuk a választás, hogy végre zenélhessek velük.
- Mennyit tettek társaid a zenéhez?
- Rengeteget. Igaz ugyan, hogy szinte készre írtam meg a dalokat, természetesen az improvizált szólók kivételével, de biztos vagyok abban, hogy ha ők nem lettek volna, a lemez sem jön létre. Amit a stúdióban műveltek, arra csak az a szó illik, hogy: világszínvonalú. Többükre talán rá sem lehet ismerni, mert itt máshogy játszanak, mint egyéb zenekaraikban. Szerencsére senki nem rohant, nem mondták, hogy jó lesz ez így, hadd menjek tovább, addig vettük a szólamokat, amíg nem lettek a legjobbak. Ebben segített, hogy nem kellett néznem az órát, hiszen otthon voltam...
- Próbáltatok a felvétel előtt?
- Nem. Sőt: hangzóanyagot sem adtam senkinek. Csak a stúdióban derült ki a többiek számára, hogy mi a nóta. Ez tudatos volt. Attól tartottam, hogy ha valaki előzetesen átnézi a dalt, beleivódhat olyasmi, ami esetleg nem illik a lemez egészéhez. Nem azt mondom, hogy az otthoni "fantáziálgatás" rossz irányba viheti el a számot, de valószínű, hogy másfelé, mint én szerettem volna. Külföldön bevett szokás így készíteni a szerzői lemezeket. A kíséretekhez gépen létrehozott "mankót" adtam a zenészeknek, ebből indultak ki. Csak a jelleget határoztam meg a demón, mert még a technikai eszközök segítségével sem tudtam létrehozni a bennem szóló zenét. Viszont tudtam, hogy az említett zenészek képesek azt lejátszani, amit én hallok belül. Épp ezért választottam őket.
- Mit szóltak ehhez a módszerhez a társak?
- Semmit, hiszen profik. Nem okozott gondot, hogy korábban nem hallották a nótákat. Ráadásul nagy zenei alázattal álltak a felvételhez. Mindent meg tudtunk beszélni. S egyikük sem akart úgy brillírozni, mintha a saját szólólemezén játszana. Egyébként én sem. Nem erről szól a történet.
- Hanem miről?
- A lemezkészítésnél az volt a legfontosabb cél, hogy közérthetően, ugyanakkor választékosan szóljunk a hallgatóhoz. Hogy csak egyetlen példát mondjak: egy adott szóló technikás és kifejező, de nem tarthat akármeddig. Nehogy átkapcsoljanak, ha ez szól a rádióból. Megváltozott a világ, ezt nekünk is tudomásul kell venni. S alkalmazkodnunk kell hozzá. Nem mellékesen: rövidebb idő alatt még nehezebb kifejeznie magát a szólistának, tehát ez újabb kihívást jelent.
- Bocsánat: rádiót mondtál?
- Akár hiszed, akár nem, már több adó is játssza a dalokat. Nyilván nem a nagy kereskedelmi rádiók, de bármennyire is szeretnék mindenkihez szólni, az azért egyértelmű, hogy nem az ő közönségüknek készült az album. Pedig elméletben hozzájuk is eljuthatna, mert bármilyen komoly dolgok szólalnak meg rajta, azért mégis befogadható. Nem csak vájt fülűeknek adhat élményt. Érdekes egyébként, hogy ehhez nem kellett erőszakot tennem magamon, mert pont ilyen lemezt akartam csinálni.
Ha nagyobb közönségsikerben reménykedsz, miért nem vitted kiadóhoz az anyagot? A nagy cégeket inkább respektálja a média.
- Fel sem merült bennem a gondolat. Tapasztalataim szerint vagy nem érdekli a nagy kiadót az efféle zene, vagy ha meg is jelenteti, hagyja elsikkadni, az ilyen lemezeknek rendszerint nincs igazi gazdájuk. A szerzői kiadás több szempontból is előnyösebbnek tűnt. Például nem tíz darab "repi" CD-vel kell gazdálkodnom, mindenkinek adhatok, akinek kell.
- Mi következik ezután?
- Először is a lemezbemutató, február közepén a Petőfi Csarnokban, a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével. Noha még nem tudhatom, milyen fogadtatásban lesz részünk, azt állíthatom, hogy mindenképpen folytatjuk. Az én "kölköm", nem hagyhatom csak úgy el... Több lemezt szeretnék készíteni, s úgy néz ki, külföldre is eljuthat a Project. Egyelőre Ausztriáról és Németországról van szó.
- Emellett stúdiózol, s tagja vagy a P. Mobilnak.
- Tavasszal lesz új Mobil-lemez, s persze sokat koncertezünk. Más zenekarom jelenleg nincs, nem is férne bele az időmbe. Bár sajnos, ahogy az egész szakma tapasztalja, egyre kevesebb a stúdiós munka. 1992 óta viszem a Reaktor Hangstúdiót, s a sokáig nagyjából folyamatos megrendelések száma az utóbbi években megcsappant. Alig van élő zene, a többit pedig könnyen össze lehet rántani otthon is, számítógéppel. Csak az maradhat talpon, aki képes kivárni a helyzet javulását. Mivel a stúdióm a PeCsában van, látom a változást. Két-három éve még elképzelhetetlen volt a telt ház egy rockkoncerten, tavaly viszont már többre is volt példa. Szerintem van remény.
- Marad időd ennyi minden mellett a gyakorlásra?
- Muszáj, hogy maradjon. Napi három órát írtam elő magamnak, s noha nem mindig jön össze, de azért ez a cél.
- Azért mertem megkérdezni, mert - sok befutott zenésszel ellentétben - rólad feltételezem, hogy gyakorolsz. S gyanítom, hogy figyeled a dobolás fejlődését. Amikor a Bikini után több évvel az Art Reaktorban hallottalak játszani, meglepett, milyen sok elemmel gyarapodott a játékod.
- Hadd védjem meg legalább a Project tagjait: ők kimondottan sokat gyakorolnak. Nem tartoznak azok közé, akik csak akkor nyúlnak a hangszerükhöz, amikor fellépésre indulnak. Ami a dobolást illeti, valóban figyelgetek, megnézem a videókat, de csak módjával. Ugyanis nagyon gyorsan ragadnak rám a dolgok, s nem szeretném, ha valakihez túlzottan hasonlítanának. Úgy nyolc-tíz éve azon igyekszem, hogy kialakítsam a saját stílusomat.
- De hiszen már bő húsz éve, a Bikiniben is egyéni volt a játékod, sőt a hangzásod is. Tényleg: milyen eszközökkel éred el ezt a jellegzetes soundot?
- Minden hangszer úgy szól, ahogyan szólnak hozzá. Ennél okosabbat nem tudok mondani. Engem is meglepett, hogy hiába cserélgettem a dobfelszereléseket, mind ugyanúgy szólt a kezem alatt. No jó, picit azért hangolgatok, de nagy csodák nincsenek, ez nem stúdiótechnikai kérdés. Érdekes volt, amikor a Yardbirds járt a Reaktorban. A dobos az én cuccomon játszott, a bemikrofonozás után leültem a pult elé. Megdöbbentem, mert úgy szólt a dobom, mint a Yardbirdsé annak idején. Sőt, az egész banda úgy szólt, mint régen.
Ennyit a hangzásról. A saját stílus kialakításánál nekem az a legfontosabb, hogy a dob hangszer, akárcsak a zongora, még ha nincs is annyi hangja. Nem az számít, hogy tíz másodperc alatt ki üt többet rá, ez nem csinn-bumm cirkusz. Igyekszem efelé menni, s nem csak a hagyományos dalokban, hanem az album utolsó nótájában, a dobszólóban is.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.




Hivatalos honlap:

Németh Gábor


Dalrészletek a Project két albumáról:

Fehér színek és Könnyű lépések

Koncertvideók, rövid részletek:

Németh Gábor Project 1.

Németh Gábor Project 2.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek