Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Papesch Péter - Megvalósult álmok

Megvalósult álmok

Ahhoz képest, hogy milyen későn kezdett el basszusgitározni, Papesch Péter villámgyorsan tényező lett a szakmában. A legizgalmasabb jazzprodukcióknak éppúgy részese, mint ahogy ott állt és áll a színpadon a honi rock legendái, többek között Tátrai Tibor és Presser Gábor mellett.

- Hogyan kezdődött?
- Nehezen - mondja Papesch Péter. - Igaz ugyan, hogy Kecskeméten a Kodály Zoltán zenei általánosba jártam, de utána öt évig eszembe nem jutott, hogy muzsikálhatnék. Inkább sportoltam: bicikliztem. Azért persze hallgattam zenét, édesapám jobbnál jobb lemezekkel "kábított". Yes, ELO, Rick Wakeman szólók - és még sorolhatnám. Egyébként korábban ő is zenélt, mi több, bátyám is muzsikus. Az otthoni zongora elé időnként leültem, s a magam kedvére játszogattam rajta. A család kitalálta, hogy menjek tanárhoz, de ehhez semmi kedvem nem volt, az iskolapad mindig taszított. Azután basszusgitárt és erősítőt vettek nekem, így indult a dolog, amikor tizenkilenc éves lettem.
- Miért épp a basszusgitár lett a nyerő hangszer?
- Főként az iskolaundorom miatt. Úgy gondoltam, ez az instrumentum a leginkább alkalmas arra, hogy autodidakta módon fejlesszem a tudásom.
- Sosem jártál suliba vagy magántanárhoz?
- Egy éven át a Kőbányai Zenei Stúdió, azon belül is Lattmann Béla diákja voltam, illetve Vasvári Pálhoz jártam két hónapig. Mert igaz ugyan, hogy nekem az fekszik igazán, ha egymagam tanulhatok, de azért nem árt, ha kapok instrukciókat, illetve megismerhetem mások zenei világképét. Amúgy pedig minden egyes zenekaromban sokat tanultam, tehát akár Kaltenecker Zsoltot is nevezhetem tanáromnak.
- Mi volt az első zenekarod?
- A Szimultán Co, még Kecskeméten. Otthon gyakoroltam, jöttek az ismerősök és elhívtak az avantgarde rockot játszó társaságba. Ott ismertem meg Mogyoró Kornélt és Erdei Pétert. Később, 1998-ban, már Budapesten velük alakítottuk meg az Electric Jazz Force nevű zenekart. Kaszás Péterrel, Zana Zoltánnal és Tornóczky Ferenccel kiegészülve 2000-ben albumunk jelent. Sajnos ma már nem működik az együttes. Viszont közben Kaszás Peti megmutatta egy demónkat jó barátjának, Borlai Gergőnek - ezután hívtak el a Kaltenecker Trióba. Ma is ott vagyok, bár Gergőt időközben Dés András váltotta.
- Progresszív rockon nőttél fel, zenészként mégis a jazz világába cseppentél.
- Gergővel igencsak rock alapú jazz szólt a Trióban. No meg - már csak zenésztársaim hatására is - közben változott a zenei ízlésem. Nem is változott: bővült. Nagy élvezettel muzsikálok olyan társulatokban, mint amilyen például a European Mantra. Az a zene, amit szintén Gergővel, valamint Nagy Jánossal és Lukács Péterrel játszunk, nagyon is a kedvenceim közé tartozik. Különleges a koncertek hangulata, teljesen szabad szellemben zenélünk, minden bulin ér meglepetés, a szó jó értelmében.
- Más zenékben sem vagy elveszett, két éve az LGT Fesztiválon vendégként az LGT-ben basszusoztál, gyakran kisegíted a Magyar Atomot, s a Latin Duó lemezein közreműködsz. Milyen érzés a rock első generációjával zenélni?
- Eleve nagy élmény, hogy Tátrai Tiborral, Solti Jánossal vagy Presser Gáborral egy színpadon állhatok. Az LGT dalait már egészen fiatalon szerettem, s nem mindennapi érzés volt "személyes" slágereimet játszani, magukkal az alkotókkal. Kellemes meglepetés volt az Atom invitálása is. Tátrai játékát a Boom Boomban hallgattam sokat, szinte minden koncerten ott voltam, rajongója lettem az együttesnek és zenéjének. Különleges élmény a nagy tűzzel játszó Tibuszt kísérni. Nem csak a közönséget, a zenésztársakat is magával ragadja a lendülete. Szűcs Antal Gáborral alkotott kettőse, a Latin Duó stílusban talán távolabb áll tőlem, ám jó muzsikusokkal jó zenét játszani mindig felemelő érzés. Erről jut eszembe, hogy két éven át tagja voltam a Los Gerendos együttesnek, Gerendás Péter zenekarának, valamint ott vagyok a Németh Gábor Projectben és a Földvári Gergely Trióban.
- Nincs benned félelem vagy megilletődés, amikor először állsz színpadra a legnevesebb magyar zenészekkel?
- Az utóbbi, a megilletődés a helytálló kifejezés. De mindig úgy intéztem, hogy ez ne menjen a zene rovására. A színpadon az érzelmeknek csak a hangszeres játékon keresztül van helyük.
- Több zenekarodban valaki helyére kerültél, illetve az Atomban akkor játszol, ha Zsoldos Tamásnak más elfoglaltsága akad. Mennyire hat rád, hogy a többiek mit játszottak, illetve játszanak?
- A Mantrát Mits Gergővel és Kolta Gergővel is hallottam. Akkor nem is sejtettem, hogy egyszer én is zenekari tag leszek. A Magyar Atommal más a helyzet, már azután voltam koncerten, hogy beugró lettem. S ne gondold, hogy a basszusjátékot elemeztem. Szeretek "laikus" füllel zenét hallgatni, hogy az érzelmek vigyék a prímet, s ne azt figyeljem, ki milyen fekvésben játszik. Persze ha hallok egy érdekes zenei megoldást, megjegyzem, de nem azért, hogy lemásoljam, ez inkább csak inspirál engem.
Amúgy is szívesen hallgatok más basszusgitárosokat. Mindenki máshonnan közelít, s ez érdekes dolog. Ha mondhatok pár nevet: erőteljesen hatott rám Gary Willis és Victor Wooter, no meg persze Jaco Pastorius. A magyarok közül Lattmann Béla mellett hirtelen Szappanos György a Boom Boomban, Kolta Gergő a Mantrában, Studniczky Zsatyi a Kaltenecker Trióban és Póka Egon a Hobóban jut eszembe.
- Igen változatos lista.
- Sokféle zene tetszik. Válogatós vagyok, de sosem stílus alapján.
- Ha lenne saját bandád, milyen zenét játszana?
- Nehéz ügy. Egyrészt úgy érzem, még nem vagyok felkészülve együttes alapítására, s nem is annyira a zene, inkább a szervezés miatt, másrészt a stílus nagymértékben függ attól, hogy kik a társaim. Az Electric Jazz Force idején született néhány saját kompozícióm, s ilyenkor mindig az adott zenekarban gondolkodtam.
- Ha saját zenekart még nem is hozol létre, azért biztosan vannak hosszú távú terveid.
- Mivel csupa olyan dolog valósult meg velem az utóbbi években, amire nem számítottam, talán csak az álmaimban fordultak elő, ezek bűvöletében eszembe sem jut tervezgetni. Úgy érzem, minden megy a maga útján. Méghozzá jó úton.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Videó a RitmusDepo oldaláról:

Kaltenecker - Papesch - Dés
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek