Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Peter Ogi - Kibukkant a sötétségből

Kibukkant a sötétségből

Hegedűs Péter zeneszerzés szakon végezte el a Zeneakadémiát. Később, már Peter Ogi néven mégis az avantgárd világában lett ismert, méghozzá az egész világon. Itthon a ma már kultikus emlékű Spions tagja volt, Amerikában szólóban aratta sikereit. Hazatérte után két albummal jelentkezett, az utolsó, a Blaze tíz évvel ezelőtt készült el. Azóta csak betegségéről kaphattunk hírt, sokan már úgy hitték, sosem áll színpadra. De most újra ott láthatjuk.

- Kikből áll új zenekarod, a Central Europe Café?
- Amikor kilábaltam a betegségből, természetesen újra énekelni akartam - mondja Peter Ogi. - Jelezni, hogy életben vagyok. Szinte pillanatok alatt körém gyűrűzött egy történet. A középpontjából nehéz megmondani, mi is ez, milyen zenét játszunk, a lényeg az, hogy egy rakás tehetséges, fiatal zenésszel muzsikálhatok együtt. Először ketten voltunk Magyar Péter (Balaton, Európa Kiadó) dobossal, szalon punkot játszottunk a Trafóban. Izgalmas volt a dob - gitár - ének felállás, Péter seprűvel is nagyon dögösen tud játszani.
Ezután sorra jöttek a többiek. Korom Attila, aki maga is előadó, gitározik és énekel. Hozta a verseit is. Majd a Pál Utcai Fiúkból Molnár Balázs gitáros érkezett, végül pedig a bőgős Becse Csaba (Color Star) csatlakozott hozzánk. Végül? Nem, ez nem igaz, mert még egy orgonistánk is lesz.
- Mégis, milyen ez a zene?
- Nem tudok rá jobb meghatározást találni, mint hogy kávéházi pop. Persze a ránk jellemző devianciával előadva. Amikor kiderült, mi minden kellene ahhoz, hogy nagy színpadra álljak, inkább az akusztikus megszólalást választottam, mert sürgős volt az újrakezdés. Azóta jöttem rá, hogy ez nem is volt rossz ötlet. Úgy látom, épp most zajlik Budapesten egy generációváltás. A tegnap még fiataloknak ma már elegük van a hangos helyekből, ám a bulizást sem adnák fel. A kávéházakban, kis klubokban ugyanakkor szinte csak jazz és blues standardokat hallhatnak, személyesebb kifejezés nemigen akad. Hiányt pótolhatunk, s van lehetőségünk arra, hogy a megszokott utakat kikerülve jussunk el az emberekhez.
- Önként lemondasz a nagy bulikról?
- Nem, nyáron azért szeretnénk megjelenni a fesztiválokon. Elektromos gitárokkal, állva. Hamarosan elkészítjük a műsor ilyen változatát. Bár most még minden nagyon forrásban van. Három hónap alatt negyven új szám született. Többségüket ki sem dolgoztuk, csak "reszeljük" a gitárokat. Ez a nagy egymásra találás időszaka. Nehéz egyszerre komponálni és élükre állítani a dalokat. Úgy tervezem, április közepéig kifut ez a szakasz, akkor mennénk stúdióba. Májusban jelenne meg a lemez. Úgyis akkor leszek ötven éves. Az albummal ünnepelhetném meg, hogy élek. S hogy most már máshogy élek.
- Hogyan?
- Ha újra kezdhetném, kevesebbet innék és hőzöngenék. A hosszas betegség, az élet és halál közti lebegés sok mindent megértetett velem. Aki megéli a sötétséget és ki tud bukkanni belőle, máshogyan látja az egészet. Most nagyon formában érzem magam. A karakterem a régi, de felszabadultabb vagyok. Hangban is érződik, hogy magamra találtam. Annak idején nagyon próbáltam formálni magam, talán túlságosan is, olyan dolgokba is belementem, amelyek nem álltak közel hozzám, mert úgy véltem, szükségesek a karrieremhez. Most nem így állok a zenéhez. Tudom, hogy erre születtem, ez a dolgom, tehát csinálom, s nem érdekel, mennyi embernek tetszik. Nem kiagyalva jött létre a Central Europe Café, magától alakult, a srácokat sem én kerestem meg. Semmit nem erőltetek, hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. S engem is meglep, hogy milyen gyorsan megtörténnek.
- Komoly sikerek után most megint kis klubokból indulsz. Milyen érzés?
- Megmaradtunk alternatív zenésznek, még ha poposabb is a muzsikánk. Úgy tűnik, ez a nekünk írott sors. Akárcsak a hetvenes években, most megint kis helyeken játszom, magunk cipeljük a cuccainkat, nincs ezzel semmi baj. Sőt: ritka, hogy ilyen életkorban ne megélhetési okok miatt álljon össze néhány zenész. Boldoggá tesz, hogy mindegyikünknek ügy a zenekar. Itt kell elmondanom, hogy még egy kültagunk is van: Bohus Károly szöveget ír, zenéket javasol, ő a csapat designere.
- Törzshelyeteken, a Kópia nevű kávézóban minden csütörtökön felléptek. Az egyik alkalommal köszönetet mondtál Mohai Tamásnak, hogy nélküle nem gitároznál így.
- Mi több, ha nem járok hozzá tanulni, nem lett volna önbizalmam újra kiállni a színpadra. Sosem gitároztam sokat, az utóbbi tíz évben pedig kézbe sem vettem a hangszert. Tomi zseniális tanár, az elmélet és a gyakorlat terén is, ráadásul remek ember, sokat köszönhetek neki.
- Most, hogy visszatértél, filmzenét is hallhatunk tőled?
- Kisfilmekhez már most írok zenét. Szeretnék visszatérni a film világához is, mert örök szerelemről van szó. Apám filmes volt, nekem a film és a zene együtt jelent valamit. Sok más tervem is van, például musical írásán töröm a fejem. Illetve inkább nevezném modern hangoperának. Jó lenne, ha a régi Spions számokkal is foglalkozhatnék. Egy dal biztosan rákerül az albumra, új feldolgozásban. Még egy trión is gondolkodom, de ezek egyelőre távlati tervek. Jelenleg a Central Europe Café a legfontosabb. Igyekszem összeszedni korábbi életem cefetjeit, felveszem a kapcsolatot külföldi barátaimmal, mert a kávéházi pop Párizsban, Londonban és New Yorkban is érdekes lehet.
- Jó hallani, hogy tele vagy tervekkel, vágyakkal.
- Bármilyen drámai is volt az elmúlt tíz év, örülök, hogy megtörtént. Mert ez ébresztett fel. Nem azt mondom, hogy marhára megvilágosodtam, inkább csak kezd derengeni valami. De a sötétség után ez is óriási dolog.


Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.







Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek