Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Pribojszki Mátyás - A harmonika környezete

A harmonika környezete

A kiváló szájharmonikás-énekest a Blues Fools frontembereként ismerhettük meg. A tíz éven át működő klubbanda sokat elért, rengeteget járt külföldre, s három albumot jelentett meg. Most is itt van egy friss lemez, Flavours címmel, de ezt már a Pribojszki Mátyás Band jegyzi. A névadó mellett Pengő Csaba (bőgő), Kovács Erik (billentyűs hangszerek) és Adamecz József (dob) alkotja a zenekart.

- Csak hogy világosan lássunk: ez most a szólóprojekted a Blues Fools mellett?
- Nem egészen – mondja Pribojszki Mátyás. – Egyrészt hivatalosan már nincs Blues Fools, még ha időnként fel is lépünk, a fúvóskarral kiegészülve, másrészt a Band (vagy esetenként Pribojszki Quartet, mert ezen a néven is szoktunk játszani) valódi zenekar, nem szólóprojekt.
- Részletesebben?
- Ehhez vissza kell mennünk az időben. Nagyon jól éreztem magam a Blues Fools együttesben, már csak azért is, mert huszonöt országba juthattam el a csapattal. Különböző fesztiválokon léptünk fel, sok remek muzsikussal játszottunk jam session keretében. (Többek között Paul Lamb, Duke Robillard, Herbie Goins, Andy J. Forest és Sugary Ray Norcia társaságában is zenélhettem.) Épp ezek az alkalmak hozták a vágyat, hogy szeretném kipróbálni magam másokkal is. Hogy megtudjam, mit lennék képes létrehozni más zenészekkel. Milyen lenne például gitár nélkül játszani a bluest, vagy mi jönne ki abból, ha nem „dúrnánk” annyira.
Amikor egy fesztiválon hosszabb idő után összetalálkoztam Pengő Csabával (aki egyébként a Blues Fools kezdeti időszakában a zenekar tagja volt), felmerült az ötlet, hogy csinálhatnánk együtt valamit. Tapasztalt és nagy tudású zenészeket ajánlott, így került az együttesbe Adamecz József és Kovács Erik. Rajtam kívül mindenki végzett muzsikus, úgyhogy van mit tanulnom tőlük. Nagy inspirációt ad ez a társulat.
- Ezért szűnt meg a Blues Fools?
- Két éve jött létre a kvartett, s egy ideig párhuzamosan futott a két zenekar. Ám amikor Békéscsabáról Budapestre költöztem, jobbnak láttam, ha befejezem a korábbi történetet. Egyszerűen nem tudtam kellőképpen koordinálni és összetartani a régebbi csapatot. Azonban ha van igény egy-egy koncertre a fúvóskaros változatból, azt szívesen vállaljuk. Valamint a májusi, békéscsabai lemezbemutatón régi társaim is színpadra léptek.
- Azt is mondtad, hogy valódi zenekarról van szó, azaz a többiek nem kísérőzenészek.
- A név megtévesztő lehet – mentségemre szóljon, hogy nem én találtam ki… Dobosunk javasolta, hogy mivel én vagyok elöl, viselje a nevemet az együttes. Eleinte idegenkedtem tőle, de végül belementem. Ám ettől még zenekar vagyunk. A Flavours dalait együtt írtuk. Ez szerepel a borítón és ezt adtuk le az Artisjusnak is. Mert így igaz. Nincs olyan számunk, amiben ne lenne ott mindegyikünk egy vagy több ötlete.
- Megkaptad azt a Band zenéjétől, amire vágytál?
- Úgy érzem, hogy sokkal szabadabban muzsikálhatok, mint korábban. S nem csak azért, mert az előző zenekarnak megvolt a saját kiforrott stílusa és ehhez a maga közönsége, ami így együtt természetesen bizonyos korlátokat állít, illetve állíthat a zenész elé. Az instrumentumok jellegéből is adódik, hogy itt kevesebb a kötöttség: a billentyűs hangszerek jóval több szabadságot adnak a zenében, pontosabban a mi zenénkben, mint a gitár.
- A lemezt hallgatva feltűnt, hogy nem ragaszkodtok a tradicionális blueshoz. A magyar szájharmonikásokra amúgy is jellemző, hogy igyekeznek új utakat keresni. Szerinted miért? Illetve téged mi vezet ezen a téren?
- A kötöttségekre visszautalva: szerintem minden hangszernek megvannak a maga korlátai. A diatonikus bluesharmonikának talán a többinél is inkább. Húsz hang, két és fél, legfeljebb három oktávon belül – ez igazán nem sok. A harmonikások azzal igyekszenek kitörni, hogy más, a megszokottól eltérő zenei környezetet alkotnak hozzá. Nálunk ez konkrétan azt jelenti, hogy a tradicionális blues mellett hangsúlyosan vannak jelen a zenénkben a modernebb hangzású jazz, funky és soul elemek.
- Ha zavarnak a korlátok, miért választottad épp ezt a hangszert?
- A hangszer választott engem… 1988-ban vettem egy kínai gyártmányú harmonikát a piacon, s azután mindenhová elkísért a hangszer. Először a Surda-dalt igyekeztem megszólaltatni rajta – erre jól emlékszem. Ahogyan arra is, hogy akkoriban a junior úszóválogatottban milyen arccal figyelték a többiek a próbálkozásaimat… Nem gondoltam arra, hogy muzsikus leszek, bár nagyapám különleges módon használta a szájharmonikát, édesapám pedig szaxofonon játszott. Egyszer békéscsabai, zenélgető barátaim, két vörösboros kóla között elhívtak az együttesükbe. Ez volt a Rag Doll. 1991-ben már koncerteztünk is. Egy évre rá a jóval ismertebb Dobókocka invitált. Igazából ott kezdődött a tanulás. Ezután pedig már a Blues Fools jött, 1994-ben, Debrecenben, a főiskola mellett, majd újra Békéscsabán, amikor átiratkoztam a helyi Tanítóképzőbe. Mindeközben több száz blues albumot gyűjtöttem, hallgattam. Jelenleg több mint ezer, különböző blues anyaggal büszkélkedhetek.
Magáról a hangszerről még hadd mondjam el, hogy egyesek szerint nem minden zenei műfajban használható a korlátai miatt, de arra feltétlenül alkalmas, hogy különleges hangulatot teremtsen. Sőt, a hangszer világhírű virtuózai (például Howard Levy vagy Carlos Del Junco) már rég bebizonyították, hogy speciális technika elsajátításával a korlátok abszolút legyőzhetőek.
Számomra a zene elsősorban a hangulatokról szól. A szájharmonika rendkívül alkalmas arra, hogy megnevettessen és megríkasson – ám néha még idegesíteni is képes. Meg kell találni a helyét a zenében. S még egy apróság: szerintem a harmonika a legintimebb hangszer. Mi ugyanis nem látjuk, amit játszunk, ellentétben a gitárossal, a dobossal, a billentyűssel… A kezünkben tartjuk, ajkainkat rászorítva, esetenként a nyelvünket is használva szólaltatjuk meg a hangszert, kizárólag a fülünkre támaszkodva.
- A lemezeteken a harmonika egyáltalán nem tolakodó. Ez lenne a helye?
- Ez az én hozzáállásom. Szólóhangszerről van szó, ez egyértelmű, de a dalok valóban nem a harmonikára kihegyezettek. Igyekeztünk úgy elkészíteni az albumot, hogy egy pillanatig ne legyen unalmas. Végig tudnék „dudálni” egy órát, de az nagyon nem illene hozzám. Én ugyanis a közös muzsikálást szeretem. Egyszer-kétszer ugyan „odatekerek”, de nem erről szól számomra a zene és az új lemezünk sem. Sokkal inkább magukról a dalokról.
- Kik segítettek a felvételen?
- Csupa jó barát. Például Szűcs Gábor, az egyik legjobb magyar bluesgitáros. Valamint két külföldi muzsikus is szerepet vállalt az albumon. Az olasz gitáros Mike Sponzát 2000-ben ismertem meg egy itáliai fesztiválon. Azóta állandó a kapcsolatunk, zenélünk egymás lemezein és koncertjein. Az angol énekes-gitáros Ian Siegal is rendszeres jam-társam, vele 2001-ben, egy lappföldi fesztiválon játszottam először együtt. Mindhárman egy-egy dalban muzsikálnak. Azaz véglegesen természetesen nem vetettük el a gitárt. Sőt, ha lehetőség adódik, a koncertekre velünk tart a hangszer szintén remek művelője, Szász Ferenc.
- Hol szoktatok fellépni?
- A Fat Mo’s Club a törzshelyünk, minden második hétfőn játszunk. Emellett persze még sok klubban és fesztiválon fordulunk meg. Fontos, hogy csak akkor vállalunk el egy fellépést, ha mind a négyen ráérünk, nálunk nincs helyettesítés. Talán ez is jelzi, hogy valódi zenekarról van szó. Külföldön is sokat játszunk, ebben Duna János segít nekünk. Koncerteztünk már Franciaországban, Belgiumban, Lengyelországban és Írországban, júniusban pedig újra finnországi turnéra indulunk.
- Szerzői kiadásban jelent meg a Flavours. Miért?
- Volt már dolgunk „nagy” kiadóval, így jól tudom, hogy ez nem az a zene, ami oda való. Mert feleslegesen kerül a boltokba a lemez, ha senki nem tud róla, hogy ott van. Szponzorok segítségével és saját zsebből elkészült az anyag, megvolt a gyártás, s így mi magunk tudunk gazdálkodni az albummal. Például küldhetünk akár több száz darabot külföldi fesztiválszervezőknek. Jobban jövünk ki, mintha a kiadótól kellene megvásárolnunk a saját lemezünket…
Amúgy sem a pénzről szól számunkra ez a történet. Ha összegyűlik annyi pénz az első album eladásából, amiből belevághatunk a második elkészítésébe, akkor már megérte megcsinálni.
- Nem kérdezem, milyen hangszert használsz, mert a szakmában jól tudják, hogy a Hering Harmonicas forgalmazója vagy, több pályatársad is használja ezt a márkát. Viszont nem csak üzletelsz, fesztiválokat is rendezel a hangszernek.
- Annyit azért hadd mondjak el a Heringgel való kapcsolatomról, hogy 2000 óta a brazil cég egyedüli európai endorsere vagyok. Kelet-Európában én forgalmazom a márkát, s már négy éve ott vagyok a Musikmessén. Idén Frankfurtban, a brazil követségen Kovács Erikkel és Szász Ferivel adtunk koncertet – olyan sikerrel, hogy idén ősszel valószínűleg brazil turnéra indulunk.
Ami a fesztiválokat illeti, februárban került sor az első ilyen rendezvényre. A Fat Mo’s Clubban Szabó Tomival, Ferenczi Gyurival és Horváth Misivel játszottunk. Szeptemberben nagyobb szabású bulit szeretnénk, ez lenne a Budapest Harmonika Fesztivál. Kiállítással, bemutatókkal és koncertekkel, magyar és külföldi zenekarok részvételével. Nem kizárólag a bluest, hanem magát a szájharmonikát és a harmonika kultúráját szeretném népszerűsíteni. Hogy ne csak legyintsenek az emberek, ha azt hallják, valaki ezen a hangszeren játszik. Igenis van komoly oldala a harmonikának!


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

Pribojszki Mátyás


Két dal a Flavours című albumról:

She's 19

Kenny's Theme
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek