Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Romhányi Áron - Szenvedély és tisztaság

Szenvedély és tisztaság

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán végzett Romhányi Áront előbb csak a szűk szakma ismerte, amikor kisebb jazzbandákban játszott. Az egyik zenekar, az Acid Company azonban hamarosan nevet és stílust váltott: United lett belőle. Azóta – régies megfogalmazással – a suszterinasok is fütyülik a slágereit, azaz befutott popmuzsikussá vált. A zongorista szerencsére nem lett hűtlen a jazzhez, a Romhányi Áron Trió idén jelentette meg az újra csak szűk szakmai körökben feltűnést keltő, debütáló albumát, Passion & Purity címmel.

- Mióta létezik a trió, és kik alkotják?
- 2002-ben jött létre, Szendőfi Péter dobossal és Mits Gergő basszusgitárossal – mondja Romhányi Áron. – Márciusban jelent meg az album, amit kis nagyképűséggel szólólemeznek is nevezhetnék, hiszen csak saját szerzeményeim szerepelnek rajta. A stílust nehezen tudnám megnevezni, a jazz több irányzatának egyfajta kelet-európai ötvözetét adjuk elő. Szving, be-bop, latin és modern mainstream jazz elemek is szerephez jutottak a dalokban. Úgy másfél év alatt áll össze az anyag, sok koncerten formálódott.
- Huszár Endre azt írta a Zenészben megjelent (pozitív) kritikájában, bátorság kellett ahhoz, hogy ebben a felállásban, ezzel a zenével lemezt készítsetek, hiszen nyolcvan év alatt mindent eljátszottak már így, amit lehetett. Szerinted is bátrak voltatok?
- Ezen nem is gondolkodtam. Inkább azt néztem, méghozzá produceri szemmel (mivel a ZenePont kiadó, az én cégem jelentette meg a lemezt), hogy a lemez, mint termék, miképpen lehet élvezhető. Itt például olyan szempont is volt, hogy a koncertekkel ellentétben az albumon nem lehet szélsőséges dinamikával játszani. Árt a hallgathatóságának. Ezért kiegyenlítettebben szólalunk meg, mint élőben.
- Mi volt az alapvető koncepció?
- Az, ami a lemez címe is: szenvedély és tisztaság, illetve nemes egyszerűség, ha így fordítjuk a szót. Az utóbbi jelentése nem más, mint hogy kizárólag a három akusztikus hangszer szólal meg a dalokban. Ez a ló túlsó oldala munkásságomban – a United ugye egészen más történet a hangszerelés nézőpontjából. Ami viszont közös a jazzben és a popban, az a szenvedély. Nekem a zene ugyanarról szól, mint a karácsony: adni jó dolog. Ezt pedig a muzsikus elsősorban az előadásmódjával teheti meg. Extrovertált módon zenélünk, mert ha magunknak játszunk, a közönség nem lehet részese a zenének. A pop alapvetően ilyen muzsika, de szerintem a kamarazenénél is fontos ez a fajta hozzáállás.
- Mennyire jöhet ez le az albumról?
- Az előadásmódot nyilván kevésbé lehet érzékelni, mint a koncerteken, de maguk a dalok és hangszerelésük sokat segíthetnek, hogy az érzés, az érzelem eljusson a hallgatóhoz. Hogy példát is mondjak: egy adott nóta alá olyan lüktetést vagy harmonizációt teszek, amely elősegíti az eredeti dallam karakteresebb kifejezését.
- Hol vettétek fel a lemezt?
- A Pro-Jazz Stúdióban, Pánczél Lajosnál. A keverés nálam zajlott, a ZenePont Stúdióban, ketten mixeltünk Szendőfi Péterrel. Masterelés gyanánt pedig átfuttattuk a kevert anyagot egy csöves előfokon a PEAK stúdióban.
- Fel is léptek az anyaggal?
- Most indulunk lemezbemutató turnéra, hazai helyszínek mellett szlovák, lengyel és cseh városokban is játszunk. Tavasszal, ha igaz, áttörünk a virtuális vasfüggönyön, megyünk Németországba, Belgiumba és talán Angliába.
- Említetted „produceri szemedet”. Így nézed a United lemezeit is?
- Ott más a kiadó, az EMI jelenteti meg a lemezeinket, ráadásul nem egyedül én döntök ilyen kérdésekben, hiszen ez egy zenekar. Amúgy pedig elsősorban zenész vagyok, s csak utána producer. De ma, ha valaki meg akar élni a zenéből, fel kell vennie a produceri látásmódot is. Úgy is fogalmazhatnék, ez a kötelező rossz. Annyi minden van a piacon, olyan nagy a túlkínálat, hogy az érvényesüléshez szükség van erre a hozzáállásra.
- Mint jelent ez a gyakorlatban? Eleve producerként gondolkodva írjátok a dalokat?
- Nem, erről szó nincs. A számok kilencven százalékát Barnával hozzuk össze, hol együtt, hol külön-külön, bár leginkább az a jellemző, hogy a buszban, fellépésre utazva születnek a dalok, egy szál szinti segítségével. Egy szám megírása körülbelül tíz-tizenöt perc alatt történik, nem gondolkodjuk túl a dolgot. A produceri látásmódra hétfő délután van szükség, akkor hallgatjuk így a nótákat, hogy vajon melyiket tolhatnánk előre, melyiket játszanák szívesen a rádiók. Tehát nem keveredik a két szempont, az alkotásnál nincs jelen bennünk a producer. Nyolc éve zenélek együtt Barnával, és az egyébként rendkívül inspiráló és tanulságos együttműködés során a gondolkodásmódunk is összecsiszolódott.
- Tavaly jelent meg a United legutóbbi albuma. Ismét Huszár Endre kritikájára hivatkozom, azt írta, szerepzavarban szenvedtek, mivel a popzenekar el akarja hitetni, nagyobb súlyú produkcióról van szó. Amikor először beszéltünk, az első lemez megjelenése után, akkor a szépen felrakott vokálokkal indokoltátok, hogy ez igényes pop.
- Szerintem itt alapvetően arról van szó, hogy szereti-e valaki a popzenét vagy sem. Én szeretem a popot, elhitetni nem akarok semmit, egyszerűen a tudásomhoz képest a legjobbat szeretném csinálni. Amúgy a kortárs magyar popzene imázsa főként a kilencvenes évek miatt addig romlott, hogy ma már szinte lehetetlen itthon popzenészként elismertté válni. Továbbá létezik Magyarországon olyan téveszme is, hogy amit kevesen hallgatnak, az biztosan igényes. Ha mindezt vegyítjük a külföldről érkező, angol nyelvű, konzerv zenedömping sznobizmusból eredő pozitív megítélésével, akkor teljes a káosz. Visszatérve, mai fejjel azt mondom, kizárólag a hangszereléstől nem lesz igényes egy dal, akár pop, akár más stílusú.
- De akkor mitől lesz igényes? A popzenében ez mintha nem volna olyan egyértelmű, mint a rockban vagy a jazzben. Hiszen eleve kevesebb a lehetőség, például hangszerszólók sem férnek el a legtöbb produkcióban.
- Ha a szakmai szempontokat nézzük, azaz megfelelő megoldásokkal él a zenész, például helyén van a prozódia, senki nem játszik hamisan, még nem az igényeshez, csak a hibátlanhoz jutunk el. Nekem akkor igényes a pop, ha a főhősnek – mert itt elsősorban főhősökről szól a történet, nem zenekarokról – jó a hangkaraktere, jól énekel, markáns egyénisége átjön a felvételen. Külön pozitívum, ha mindez eredeti, jellegzetes zenekari hangzás kíséretében szólal meg.
- Nem zavaró az életedben ez a kettősség, hogy jazzt és popot is játszol? Illetve ezt sok zenész teszi, nálad azért lehet keményebb a dolog, mert nem egyszerűen kísérsz a popban, mint a többiek. Szerző és hangszerelő vagy, arcodat adod a történethez.
- Zavarónak nem nevezném. Bár van, amikor a trió koncertje után jönnek az emberek: látom, ezt jobban élvezed, mint a Unitedet, az ugye csak pénzkereset. Nem, nem az. Ha a pénz mozgatna, már régen csináltam volna egy lakodalmas produkciót, és sarokházam lenne a bevételekből. Nem erről van szó, a United is mi vagyunk, rendkívüli öröm együtt zenélni, s az is, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk. A kettősséget pedig megszoktam, ilyen a zenészi és produceri látásmód is. No meg különben is az Ikrek jegyében születtem...
- Hiszek neked, egyszer Roy és Ádám koncerten vendégeskedett a United, s bár hozzám közelebb áll az előbbi duó zenéje, inkább éreztem zenekarnak a bandátokat, mivel ők alkalmi kísérőzenészekkel léptek fel. Ti pedig nagyon együtt voltatok.
- Valóban zenekar vagyunk. S szerintem igazi érték, hogy meg tudtunk maradni annak ennyi időn át, hiszen az utóbbi időben a szólistáké a terep a médiában. Vicces módon ennek kizárólag kereskedelmi oka van: a fogyasztónak így elég egy nevet egy archoz társítani ebben az információáradatban – a zenekart bonyolult kommunikálni. A Uniteddel egyébként még 1999-ben jelent meg az első lemezünk, Pély Barna és Vadász Péter azóta is velünk van, egyedül a basszusgitáros posztján volt változás, Kolta Gergő helyére Mits Gergő került.
- Most épp mi van a Uniteddel?
- A tavalyi, Graffiti című lemezről több szám már nem jön ki, nemrég kezdtünk el dolgozni a tavasszal megjelenő ötödik album dalain. Sok a koncertünk, nyáron heti három-négy is akadt, s télen sem esik vissza olyan nagyon ez a szám.
- Élő bulikról beszélsz?
- Igen, ez mind az. Jó, hakni is akad, de újabban azt találtuk ki, hogy ahol nincs megfelelő erősítés, néha ott is élőben lépünk fel, csak épp akusztikusan. Gergő időnként bőgőt hoz magával. Érdekesek az ilyen fellépések, mert a United voltaképpen tánczenekar, a bárszékes megoldás egészen más hangulatot eredményez.
- Időnként más produkciókban is feltűnsz. Jelenleg kikkel zenélsz?
- Ott vagyok Szendőfi Péter zenekarában, a Fusio Groupban, Kormos Jánossal, Barabás Tamással és Elek Istvánnal. A Dörnyei Kvartettben Dörnyei Gáborral, Birta Miklóssal és Frei Györggyel zenélek együtt. Miki zenekarának, a Birta Life Pictures-nek is tagja vagyok, Szendőfi Péterrel és Mits Gergővel, azaz az én trióm kíséri. Gyakran lehetek izgalmas beugrások részese. Nagyon élveztem a szereplést Szendőfi szólólemezén, Gary Willis társaságában. Szintén Petivel játszhattunk együtt Jojo Mayerrel, drum and bass produkciót bemutatva dobosfesztiválokon. Ennek folyománya lett Szendőfivel közös duónk, a Loop Doctors.
- S még a tanításnak is be kellene férni az életedbe.
- Szerencsére befér, mert ezt is nagyon élvezem. A Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakképző Iskola Jazz Zongoratanszékének tanszékvezető tanára vagyok. Ez egyelőre csak titulus, leginkább valóban tanítok, igazi jelentősége majd pár éve múlva lesz, amikor a suli – reményeink szerint – megkapja a főiskolai rangot.
- Ezt már követni is nehéz, hát még csinálni. Mert a stúdiódról még nem is beszéltünk.
- Kreatív stúdió a ZenePont, tehát nem alkalmazottként dolgozunk mások anyagain. Akkor kerül ide egy produkció, ha egyedül, vagy Barnával szerzők, hangszerelők is vagyunk. A kívülállónak talán tényleg soknak tűnhet ennyi elfoglaltság, de csupa olyan dolgot művelek, amit szeretek. Sőt, még dédelgetek magamban egy tervet, már dolgozom is rajta. Szeretnék olyan anyagot összerakni, ami külföldön is érdekes lehet. Mert valljuk meg, a magyarul énekelt pop, illetve az amerikai mainstream jazz nem az, amivel feltűnést lehetne kelteni Európában. A világzene határát súroló modern jazzben gondolkodom, leginkább azért, mert nagyon szeretem a magyar népzenét. Instrumentális lenne az anyag, akusztikus hangszerekkel és gépi elemekkel vegyesen, sok improvizációval. De erről most még korai beszélni, hosszú távú tervről van szó.


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

Romhányi Áron


Belehallgatás az album dalaiba:

Passion & Purity


Kapcsolódó cikk:

United
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek