Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Roy&Ádám - Most jövünk mi!

Eddig csak a csapból folytak, most viszont igazán ők jönnek. Legalábbis ezzel a címel jelent meg a Roy&Ádám formáció második albuma: Most jövünk mi! Pedig amúgy igazán itt vannak. A Tramps nevű klubzenekarból kinőtt duó minőségi zenével képes sikert elérni, amivel kivívta a szakma elismerését. Persze lehet, hogy csak kívülről szemlélve ilyen rózsás a kép.

Amikor legutóbb beszélgettünk a Zenészben, azt mondtátok, az első lemez anyagi megfontolásokból készült három különböző stúdióban. Azóta sikeresek lettetek, gondolom, több a pénz, mégis újra több helyen dolgoztatok. Miért?

Ádám: Ismét csak anyagi okok miatt. Mert nem lett több a pénz. A kiadónál adott a keret a magyar produkciókhoz. Mivel a miénk élő, ezért többe kerül, fizetni kell a közreműködő zenészeket. Egyedül a stúdión tudunk spórolni. Akadt olyan hely, ahol ingyen vehettünk fel néhány nótát - a stúdiósok úgy gondolták, reklámot jelent nekik, ha ott dolgozunk.

Nem értem: ezek szerint mégsem fogyott jól az első album?

Roy: Dehogynem, több mint tízezer példány ment el belőle, ami ma, élő zenénél nagy dolog. De ettől még nem jár több pénz a következő lemezre. Akadnak ugyan támogatóink, a tőlük kapott összeg azonban a klipforgatásra kell.

Menjünk végig a stúdiókon: melyikben mit csináltatok?

Ádám: A Top 1000-ben, Jülek "Dinó" Károlynál dolgozhattunk ingyen. Élő dobot, éneket és fúvós szólamokat vettünk fel szalagos magnóra. (A többi helyen hard diszkre rögzítettünk.) A Manitou stúdióban Galambos Zoltánnal dolgoztunk, ő ugye már az első album elkészítésében is segédkezett. A borítón emlegetett Eleven stúdió valójában nem más, mint a mi házistúdiónk. Annyira kevés volt a pénz, hogy több gitárszólót ott kellett megcsinálnom. Egy-egy zenei alap is nálunk készült. A Not For Sale-ből Gyulai Zsolt pár dalt otthonában kevert.

Mennyire érződik az albumon, hogy különböző helyeken, különböző körülmények között készültek a dalok?

Ádám: Érződik, ezt nem lehet kivédeni. Kicsit másképp szólnak. Az eltérő körülményeken túl azért is, mert többen kevertek. Különböző ízlések érvényesülnek a lemezen. Dinóé, Galambos Zolié, Gyulai Zsolté...

... és Ádámé. Mert három dalt te kevertél.

Ádám: Még életemben nem csináltam ilyet, de most rákényszerültem. Egyébként nyilván sokkal jobb lett volna egyhuzamban két-három hétig nagy stúdióban dolgozni, de valóban nem volt rá lehetőségünk. Mindenesetre mi mindent megtettünk, hogy a lehető legjobban szóljon az album. Reméljük, a következőnél már ideális körülmények között készül majd a felvétel.

A hangszerelés is többek műve, akárcsak az első lemeznél.

Roy: Ádám a korábbinál jóval nagyobb szerepet vállalt magára ezen a téren. Rajta kívül Galambos Zoli, valamint az ESP-s Erdélyi Péter hangszerelt, s mindketten zongoráznak is az albumon

Ha már itt tartunk, beszéljetek a közreműködő zenészekről!

Roy: Ismét a Tea összeszokott és gyorsan dolgozó fúvósait "használtuk". Elek István (szaxofon), Schreck Ferenc (pozan) és Csizmadia Gábor (trombita) az élő koncertekre is elkísér minket. Akárcsak a basszusgitáros Mits Gergő. A bulikon a lemezen egy nótában játszó Balázs Tibor a dobos. A többi élő dobos, rockosabb dalhoz nehezen találtunk közreműködőt. Dinó kisebbik öccse, Jülek Erik tudott a küszködésünkről, s feldobolt két számot, csak úgy magánszorgalomból. Nagyon jól. A lemezen végül többnyire az ő játéka hallható. A vokálokat Tóth Edinára bíztuk. Tudjuk, hogy ő már szólista, saját albuma van, de szerintünk ugyanakkor az egyik legjobb vokalista az országban, nem mondhattunk le a segítségéről. Érdekesség még, hogy egy dalban szövegírónk, Szabó Leslie zongorázik.

Sztárvendégetek is akadt: Roy a Paul McCartney-nótában a United énekesével, Barney-val ad elő duettet.

Ádám: Gyerekkori kedvenc dalunk az Ebony and Ivory. Fellépésről utaztunk hazafelé, amikor megszólalt a rádióból. Egymásra néztünk, s kitaláltuk, hogy megcsináljuk. Méghozzá valódi feldolgozást készítünk, a saját felfogásunk szerint alakítjuk át a nótát. Leslie írt rá magyar szöveget, így lett Feketén a hófehér a címe. Stevie Wonder szerepére Barney-t kértük fel, a hasonló hangfekvés és frazírozás miatt. Kiderült, neki is régi kedvence a szám.

Könnyen kaptatok engedélyt a feldolgozásra?

Roy: Otthon felvettük a demót, bevittük a kiadóhoz, s úgy gondoltuk, már csak várakozni kell. Csakhogy kiderült, McCartney néhány éve egyáltalán nem ad engedélyt dalai más nyelven való megszólaltatására. A kiadónk kérte a menedzsmentjét, legalább a demót hallgassák meg. Belementek, s ez volt a szerencsénk. A menedzsment rögtön visszajelzett: annyira jónak tartják a dalt, hog meg kell mutatniuk McCartney-nak. Hátha ez esetben kivételt tesz. S csodák csodájára így is történt. El sem tudjuk mondani, milyen büszkék vagyunk arra, hogy a popzene egyik megteremtőjének tetszett a dalából készült feldolgozásunk.

A Feketén a hófehér nem az egyetlen érdekes szám az albumon. Én elsőként a Lehetnék más... címűre figyeltem fel, ami a Tramps-es korszaknak állít emléket.

Ádám: Nem csak szövegében, a zene is olyan, mintha a Trampsé lenne. Nem akartunk tipikus emlékdalt írni, figyeltünk arra, hogy ne legyen túl érzelgős, túl nosztalgikus. A szám leginkább azoknak készült, akik régen lejártak a klubbulikra, s azóta sem igazán értik, miért lett a Tramps-ből Roy&Ádám.

Roy: Ha találkozunk valamelyikükkel, gyakran felmerül ez a kérdés. S ők úgy hiszik, a kiadó kényszerítette ránk ezt a zenét, ezt a stílust. Ilyenkor el kell magyaráznunk, hogy kötöttünk ugyan kompromisszumot, hiszen vállalunk fél play-back szereplést, de a zenébe és a szövegbe senki nem szólhat bele. Azért is érdekes a feltételezés, hogy kiadói nyomásra ilyenek a dalaink, mert az első anyagunkat szinte egymással versengve utasították el a nagy cégek. Egyedül a BMG fogadta el, s úgy jelentette meg, ahogy mi megírtuk és megcsináltuk. Így volt ez a mostani albummal is.

Erre bizonyíték lehet, hogy még instrumentális dal is szerepel a lemezen. Az ilyesmit nagyon nem szokták kedvelni a multik.

Ádám: Nem kérdeztük meg, mit szólnak hozzá. Igaz ugyan, hogy kevés a pénz, de van szabadságunk, s ez sokkal fontosabb. Például azt is mi döntjük el, hogy melyik nótáhozt készüljön klip. Ami az instrumentális, csak gitárral megszólaltatott dalt illeti, szerintem illik a lemezre, mert gitárcentrikus az anyag.

Helyenként szájgitárcentrikus.

Ádám: Az első albumra Medgyesi Tibortól kértem kölcsön szájgitárt. Alig használtam, de nagyon bejött nekem, ezért megvettem. Most több dalban hallható, s persze a koncerteken is előveszem. Imádom a régies hangzásokat, amilyen például a Hammond orgonáé vagy épp a szájgitáré.

Apropó, koncertek: sokat tudtok élőben, zenekarral játszani?

Roy: Az egész nyarat végigturnézzuk. Május elsején, a Tabánban kezdtünk, fantasztikus hangulatú volt a buli. Én először léptem fel ezen a helyen, mert még nem játszottam a Tramps-ben, amikor Ádám már felléphetett erre a színpadra. Mindig élveztem a tabáni koncerteket, közönségként is. Nagy dolog volt számomra itt játszani. Akárcsak a Kapcsolat koncerten, az LGT előtt, hihetetlen létszámú közönség előtt.

Ádám: Örülünk, hogy sok a meghívásunk. Úgy tűnik, van igény a másfél-két órás élő koncertjeinkre, nem csak a diszkófellépések léteznek. Bevallom, azért hiányoznak a klubbulik, de nem panaszkodom, mert bőven van nagy koncertünk.

Önálló bulikról van szó?

Roy: Inkább fesztiválokon és más, hasonló rendezvényeken játszunk, igazán saját csak a turnét záró lemezbemutató koncert lesz. Augusztus tizenhatodikán a Budai Parkszínpadon lépünk fel. Itt hangzik el először élőben a Feketén a hófehér, Barney és a United közreműködésével.

Térjünk vissza a lemez készítéséhez. Akadt egy-két szakmai jellegű érdekesség a munka során?

Roy: Talán ilyen, hogy a Kis-nagy "álmos" című számhoz otthon készített demó olyan jól sikerült, olyan egyedi hangulata volt, hogy a stúdióban képtelenek voltunk hasonlót létrehozni. Végül nagyrészt a demóverzió került a lemezre.

Ádám: A Lehetnék más... szólószerű gitárrésze érdekes módon készült. Először felgitároztam, majd visszafelé játszottuk le a szalagot. Megtanultam így, újra eljátszottam, az albumon ez hallható, de megint csak megfordítva. Különleges hatású lett. A Red Hot Chili Pepperstől halottam hasonló megoldást, ez adta az ötletet.

Most, két év és két album után mit gondoltok: jó ötlet volt duóvá lenni?

Roy: Eleinte úgy tűnt, így könnyebb lesz dolgozni, de kiderült, hogy tévedtünk. Zenekarra így is, úgy is szükségünk van, ám ha ketten alkotjuk a formációt, nehezebben találunk zenészeket a koncertekre. Szerencsére ma már nincs ilyen gondunk, kialakult az alapzenekar.

Ádám: Így pedig élvezhetjük azt a szabadságot, ami miatt ezt a formát választottuk. Azt csinálunk, amit akarunk, legfeljebb az anyagi lehetőségek szabnak nekünk korlátot. Nem bántuk meg, hogy megcsináltuk a duót.

Időnként más produkciókban is feltűntök. Kik hívnak titeket?

Roy: Cserháti Zsuzsa Adj még a tűzből! című albumán Ádám három dalban gitározik, én pedig egy duettet énekelek Zsuzsával. A Hooligans legutóbbi lemezén, a Mesét, álmot, mámort címűn mindketten vokálozunk. Szentpáli Roland tubás külföldre készült anyagán, ami felerészt komolyzenei, felerészt jazz-es jellegű, szintén mindketten közreműködünk.

Az első lemez sikere hozta magával ezeket a felkéréseket?

Ádám: Nem, inkább a személyes kapcsolatok. Cserhátit a Tea kísérte, amiben korábban játszottam, Roland szintén a Tea tagja volt, Csipáék pedig remek haverok, sokat jam-eltünk velük korábban.

A barátokon kívül a szakma többi képviselője is elismeri tudásotokat és tehetségeteket, ezt jelzik a díjak.

Roy: Szerencsések vagyunk, hogy egy lemez után ennyi elismerésben lehetett részünk. Tavaly az év zeneszerzői lettünk, Huszka Jenő díjat kaptunk. Idén Arany Zsiráfot vehettünk át az év modern rock albumáért.

Ádám: Minden szakmai elismerés nagyon jól esik nekünk. S nem csak a díjak. Nemrég hallottuk egy technikustól, hogy Gerendás Péter két kutyáját Roynak és Ádámnak nevezte el. Lehet, hogy már tényleg vagyunk valakik...?



Megjelent a Zenész magazinban, 2000-ben.



Hivatalos honlap:

Roy&Ádám
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek