Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Rozgonyi Péter - A fül ugyanaz

A fül ugyanaz

Hangmérnökkel még nem készítettünk interjút a Zenészben. Illetve több, hangmérnökként is dolgozó muzsikus már szerepelt ezeken a hasábokon, de őket is inkább a zenélésről kérdeztük. Pedig jól tudjuk, hogy ezen hivatás képviselői nélkül nem készülhetnének lemezek, nem szólalhatnának meg koncertek. Rozgonyi Péterrel való beszélgetésünket az indította el, hogy idén két albumot is nagyrészt analóg technikával rögzített.

- Azt gondolnánk, hogy a digitális felvételi technika folyamatos fejlődése mellett már senki nem is emlékszik az analógra. Hogyan jutott eszedbe a régi eszközök használata?
- Évekkel ezelőtt Madival a Magyar Rádió 8-as stúdiójában dolgoztunk – mondja Rozgonyi Péter. – Megláttuk az analóg magnót, s úgy gondoltuk, akár arra is rögzíthetnénk a felvételt. Olyan meleg hangzás jött létre, hogy sikoltoztunk a gyönyörűségtől. Már én magam is elfelejtettem, mire képes az analóg technika. Ettől kezdve terveztem, hogy adott esetben, megfelelő alanyokkal így veszek majd fel lemezeket. A Sex Action tagjainak én javasoltam a részben analóg módszert, s ők örömmel mentek bele, mivel úgyis a régi hangzásuk felelevenítésén ügyködtek. A hamarosan megjelenő Kentaur albumnál nem volt szükség a meggyőzésre, mivel Madi is benne van a produkcióban.
- Pontosan hogy zajlott a lemezkészítés?
- Az analóg és a digitális technikát is arra használtuk, amire igazán való. A Sex Action esetében a Pódium Stúdióban analóg eszközökkel vettük fel a dalokat, a digitális utómunkára a Hunor Stúdióban került sor, az Aquarium Stúdióban pedig analóg pulton kevertünk. Kentaurnál más jellegű zenéről van szó, a fő zeneszerző, Háry Péter vagy egy éven át dolgozott otthon, a digitális részeken, ezeket hozta el az Aquarium Stúdióba, ahol kiváló körülmények között tehettük melléjük az analóg felvételeket. Majd az egészet visszaírtuk digitális rendszerbe, hogy könnyebb legyen a szerkesztés, a trükközgetés, az effektezés. A végén pedig ez esetben is újra széttettük a felvételt az analóg keverőasztalra, csatornánként, azaz a digitális technika ekkor már csak lejátszóként funkcionált.
- Biztos, hogy szükség van minderre? A mai digitális technika nem képes teljes mértékben pótolni az analógot?
- Az analóg rögzítésnek sok olyan jó tulajdonsága van, amit eddig nem sikerült digitálisan szimulálni. S az analóg technika alatt nem csak a magnót és a pultot értem, hanem a kiszolgáló berendezéseket is, a mikrofon előfokoktól a zengetőkig. Ha ezek jó zenészekkel és jó hangszerekkel találkoznak, azonnal hallható a két technológia közti különbség. S végső soron ugye a legjobb hangzás elérése a cél.
- Könnyen találsz analóg eszközökkel rendelkező stúdiót?
- A Magyar Rádiót leszámítva csak négy-öt helyet ismerek. Az olcsóbb digitális technika sajnos úgy terjedt el Magyarországon, hogy a stúdiók meg is váltak az analóg berendezésektől. Ha jól tudom, külföldön nem ez a helyzet. Sőt, mostanában elővették a régi dokumentációkat, s újra beindult a gyártás. Mert az említett helyeken is többnyire ugyanazokkal az eszközökkel találkoztam, mint amikkel egykor dolgoztam.
- A Zenészben talán fel sem kellene tenni a kérdést, hiszen evidens a válasz: milyen zene kívánja meg az analóg rögzítést?
- Leginkább az akusztikus. Bár talán jobb úgy fogalmazni, hogy: az „emberzene”. Ez tényleg evidens válasz, de úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy milyen zenésznek ajánlható az analóg technika. A digitálisról tudjuk, hogy több téren is megkönnyíti a felvételt, gyenge színvonalú előadásból is lehet elfogadható minőségű produktumot létrehozni. Ezzel szemben az analóg technika komoly felkészültséget igényel a zenésztől.
- Nem túl drága dolog így lemezt készíteni?
- Ha megoldott a nyersanyag kérdése, márpedig van lehetőség egyes stúdiókban arra, hogy ne kelljen kifizetni a szalagot, akkor nem drágább így dolgozni. Főleg, ha más módon is igyekeznek lefaragni a költségekből. Mert nem kötelező egyetlen stúdióban készíteni a felvételt. A legolcsóbb minőségi megoldásokat keresve akár feleannyiba is kerülhet a lemez. Az alapokat érdemes nagyobb helyen felvenni, de énekelni vagy keverni már olcsóbb stúdióban is lehet. Mivel uniformizáltak a magyar stúdiók, szinte mindenhol ugyanazzal a rendszerrel találkozol, megoldható, hogy az anyag mozogjon a helyek között.
- Ha már a pénznél tartunk, sok magyar zenésznek ez a megoldás is elérhetetlen. S inkább otthon építenek ki olyan rendszert, amivel lemezt készíthetnek.
- Csak ne nevezzük stúdiónak a PC és a mikrofon együttesét! Nagyon jó dolog, hogy a zenész otthon dolgozhat, komponálhat, kísérletezhet a hangzásokkal. Hasznos demófelvételt hozhat létre a valódi stúdiózáshoz. Tudom, akadnak, akik teljes lemezt készítenek ilyen módon, jó esetben máshol felvéve azokat a részeket, amelyek rögzítésére végképp nem alkalmas az otthoni rendszer. Érdekes dolog, hogy az ilyen anyagokat azután ki is adja egy cég… Még érdekesebb, hogy sokan stúdióként hirdetik magukat, s másoknak is készítenek felvételeket. Ez szerintem nem több barkácsolásnál. A Zenészben nyilván nem kell magyaráznom, hogy miért. Hogy csak a mikrofonnál maradjunk, minden énekes karakteréhez más illik, azaz egy-két mikrofonnal nem lehet stúdiót létrehozni.
- A lemezvásárlók (letöltők, másolók...) pedig hallják a különbséget. Ha ugyan még hallják. Egy kutatás szerint a tömörített zenék rontják a hallást, mert a fül nem csak tanulni, felejteni is képes. Márpedig a rádiók többségéből is így szólnak a dalok. Mit gondolsz, meddig érdemes így a lehető legjobb hangzásra törekedni, akár analóg eszközöket is bevetve?
- Megerősíthetem, hogy a fül képes felejteni. Az analóg hangzást újra fel kellett fedeznem, tízegynéhány év után. Ami pedig a magyar rádiókat illeti, a többségük szörnyű minőségben sugároz, tehát nem csak a tömörítéssel van a gond. A kérdésre válaszolva: nem tudom, hová vezet ez az út. Komolyan félek attól, hogy egyszer csak megszűnik az igény a jó hangzásra.
- S mi lesz magukkal a stúdiókkal, mármint a valódiakkal? Már évek óta hallani, hogy anyagilag nem épp kifizetődő az ilyen vállalkozás.
- Nehéz dolguk van a stúdiótulajdonosoknak, mivel csakis előre menekülhetnek. A hasznot újabb és újabb eszközökbe kell fektetniük, máskülönben nem lesz ügyfelük. Az üzletet nyilván rontják az olcsó, barkácsoló álstúdiók is. De szerintem így is meg fog maradni néhány komoly stúdió, mert sok zenészből nem lehet kiölni az igényességet, valamint fontos az emberi tényező is, hogy jó hangulatban, kellemes körülmények között készíthet lemezt a muzsikus.
- Hosszú éveken át egyetlen stúdióban dolgoztál, most azonban szabadúszó vagy. Nem okoz gondot, hogy egyes helyeken nem mozogsz olyan otthonosan, mint a Tom-Tomban?
- Ennyi évvel a hátam mögött már nemigen érhet meglepetés. Ha jók a mikrofonok és jó a lehallgatás egy stúdióban, a többi már rajtam múlik. A fülem ugyanaz, minden stúdióban. Nyilván minden helynek megvan a saját, rá jellemző soundja, de ez nem baj, sőt, ha az említett módon több stúdióban készül egy lemez, még izgalmasabb hangzás jöhet létre.
- S így, hogy nem kötődsz egyetlen helyhez, nem kevesebb a munkád?
- Volt bennem félsz, hogy kevesebben keresnek majd, de egyelőre bőven akad megrendelés. Ráadásul az utóbbi években koncerteket is hangosítok. Izgalmas feladat a stúdiótapasztalatokat átültetni az élő fellépésekre. S persze a koncertek tapasztalatai is visszahatnak a stúdióban való munkára.
- Kikkel dolgozol?
- Speciális feladat a Budapest Jazz Orchestra koncertjeinek hangosítása. Velük jutottam el Montreaux-be, a jazz fesztiválra, s így dolgozhattam együtt Peter Erskine-nel. A legnehezebb dolgom Sting előtt volt, a Felvonulási téren rendezett tavalyi koncerten. Nem engedélyezték a soundchecket, csak linecheckre volt lehetőség, azaz belehallgathattam a vonalakba. Lényegében emlékezetből kellett kevernem a húsz muzsikus koncertjét. De megszólalt, úgyhogy ez ma már szép emlék.
A Kiss Forever Band nagyobb koncertjeit is én keverem, a Shannon.hu zenekarral kisebb helyekre is eljutok, néha igazán érdekes berendezésekből kell kihoznom a maximumot. Az idei Szigeten a nagyszínpadi Sex Action buli volt az enyém. Extrának tűnő igényeim miatt furcsán néztek rám, de ezt már megszoktam.
- Mi történt?
- A stúdióban örök probléma, hogy ha a pergőt effektezem, az a lábcinen ne legyen rajta. Kidolgoztam erre egy szisztémát, s mivel koncerten is jól jöhet, ennek megvalósítását kértem a technikusoktól. Mosolyogtak rajtam, hogy „na, itt az atomtudós”, de a végeredmény engem igazolt. Erre és hasonló esetekre gondoltam, amikor arról beszéltem, hogy a stúdiótapasztalatokat ültetem át a koncertekre.
- Milyen lemezeken fogsz dolgozni az interjú megjelenésekor?
- Van, amiről még nem beszélhetek. Mert lehet ugyan, hogy mire a Zenész az olvasókhoz kerül, már ismert lesz, melyik korábbi sikerprodukció indul el újra, de jobb, ha nem szivárogtatom ki a hírt időnek előtte.
(Mint azóta már tudjuk, a Rapülők lemez hangmérnöke volt Rozgonyi Péter - M. Gy.)
Az viszont már biztos, hogy Bacsó Péter új filmjéhez Vukán György készíti a zenét, s én leszek a hangmérnök. Pontosan úgy fogunk dolgozni, ahogyan a pop-rock lemezek esetében: analóg és digitális eszközöket egyaránt használunk, s a részfeladatokat különböző stúdiókban végezzük el.


Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.


Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek