Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Subscribe - Felívelőben

Csongor Bálint (ének), Tilk Máté (ének), Horváth Attila (gitár), Reich Tamás (gitár), Anga-Kis Miklós (basszusgitár) és Rékasi Attila (dob) még csak két éve muzsikál együtt Subscribe néven, ám ennyi idő is elég volt jó néhány "trófea" begyűjtésére. Akárhány tehetségkutató versenyen vagy fesztiválon indul el az együttes, rendre a dobogón végez. A legkülönfélébb helyekről érkezett zsűritagok egyöntetű lelkesedése könnyen jelentheti azt, hogy hamarosan meghatározó bandává válik a Subscribe.

- Történetünk valójában másfél évvel korábban kezdődött, még Csongor Bálint nélkül - mondják a mindössze tizenkilenc éves átlagéletkorral rendelkező zenekar tagjai. - Akkor hoztuk létre öten a THC együttest. Eleinte gimnáziumokban és kisebb klubokban léptünk fel. Amikor már sikerült eljutnunk a Fonóig, Bálint a bulink után szólt, hogy ha szükségünk lenne még egy énekesre, szívesen jönne. Ebben az az érdekes, hogy korábban épp mi kerestük meg őt, de akkor még esze ágában sem volt csatlakozni, mert nem tetszett neki a zenénk.

- Ezek szerint gyorsan fejlődtök. Amit jeleznek a már Subscribe néven elért sikerek.

- Tavaly nyáron megnyertük a Gitármánia Tábor tehetségkutatóját. Két dalt vehettünk fel stúdióban. Az év vége felé még hármat rögzítettünk ugyanott, így állt össze első demónk. Idén májusban a Denevér Stúdió versenyén győztünk, a nyolcvanórányi stúdióidőt valószínűleg arra használjuk fel, hogy kislemezt készítsünk. Ezzel már "házalhatunk" a kiadóknál. A Warner és a Viva+ Nu-Metal tehetségkutatóján harmadikok lettünk, a Zed fesztiválon a második helyet csíptük el.

- Ebből már sejthetik olvasóink, milyen zenét műveltek.

- Sokan valóban nu-metalnak nevezik a zenénket - szerintünk tévesen. Inkább crossover ez, ha már kategorizálni kell. Sok stílus van jelen a dalokban, s ellentétben a nu-metal legismertebb külföldi művelőivel, a mi zenénk nem annyira egyszerű.

- Tehát nem a szintén két énekessel felálló Linkin Park a példakép?

- Olyannyira nem, hogy nem is ismertük ezt a zenekart, amikor már két énekesünk volt. Ha mondhatjuk, jobban kihasználjuk a két hangban rejlő lehetőségeket, mint ők teszik. Amúgy sok zenekar hatott ránk, a Rage Against The Machine, a Faith No More, a Pantera, a Korn és még sorolhatnánk, de igyekszünk a saját utunkon haladni. A legkülönfélébb zenéket szeretjük a funkytól a hip-hopon át a jazzig, sőt a népzenét és a heavy metalt is. Amikor egyikünk témát vagy akár konkrét dalt hoz a próbára, mindenki hozzáteszi a maga ízeit, ebből alakul ki a végleges Subscribe nóta. Először egyébként a zene van meg, ehhez készülnek az énekdallamok, s legvégül az angol szöveg. Merthogy angolul énekelünk, bár Bálint fontolgatja a spanyol, valamint - mivel Iránban is élt - a perzsa szövegeket. A kiadók egyelőre nem túl lelkesek az angol nyelv miatt, de ez még változhat. A zenéről szólva érdekesség még, hogy sok helyen tűnhet úgy, mintha gépeket használnánk, ám valójában a hagyományos hangszerekből hozzuk ki ezeket az effektusokat.

- Hol tudtok fellépni?

- Több zenekar, például a Superbutt, az Action és a Junkies is magával vitt minket. Nagyon hálásak vagyunk nekik, mert rengeteget segítenek. Nem pusztán azzal, hogy felléphetünk előttük. A Superbutt fog kijuttatni minket Szlovákiába, valamint tőlük kaptuk meg az őszi, önálló turné szervezéséhez szükséges neveket és telefonszámokat. A Junkies tagjai mindenhová viszik magukkal a demónkat, az Action énekese, Szasza elhív minket a rádióműsorába, s ha fellépünk valahol, azt is bemondja.

- Meglepő történet - ismerve az inkább széthúzó, mint összetartó szakmát.

- Mi is úgy tudtuk, hogy nem jellemző az ilyen hozzáállás, de úgy látszik, nekünk szerencsénk volt, hogy csupa remek emberrel találkoztunk. S igyekszünk méltók lenni hozzájuk. A velünk indult, hasonló stílusú zenekarokkal tartjuk a kapcsolatot, segítjük egymást, gyakran koncertezünk közösen. Saját turnénkon is több együttes vendégeskedik majd. Úgy gondoljuk, csak így érhetünk el valamit. Egymást fúrva nem juthatnánk messzire.

- Hová akartok eljutni?

- Nagy terveink vannak, nem csak magyarországi sikerekben gondolkodunk. S ezért teszünk is. Korábban egyedül a dobosunk tanult zenét, most már mindannyian járunk suliba vagy legalábbis tervezzük.

- Nem riasztó látni az egy generációval előttetek járók küszködését?

- Mi már más zenét, újabb zenét játszunk. Amikor elkezdtük, undergroundnak számított, ma pedig felívelőben van, kezd divatossá válni. Ráadásul fiatalok vagyunk, bőven van még időnk fejlődni és sikereket elérni.

- Sok nu-metal rajongó meglepően fiatal. Milyen érzés szinte gyerekeknek zenélni?

- Azért az túlzás, hogy gyerekek. Sokan fiatalabbak nálunk, de ez így is van rendjén. Fura is lenne harmincasoknak játszani... Ugyanakkor a szüleinknek is tetszik a zenénk, s ez arra utalhat, hogy nem csak egyetlen generációhoz juthatunk el. Külön öröm, hogy sok zenésztől kapunk biztatást. Hardcore-osnak éppúgy tetszenek a dalaink, mint például jazzmuzsikusnak.



Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.



Hivatalos honlap:

Subscribe
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek