Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Szekeres Tamás - Akkor és most

Éppen egy évtizede szenved gitármániában Szekeres Tamás. Azaz 1989-ben jelent meg első önálló albuma, a Guitarmania. Akkor kevesen gondolták, hogy nem pusztán kitérőről van szó, s a gitárosról tíz év múlva is elsősorban szólópályafutása kapcsán esik szó.

- Mielőtt a jubileumról beszélnénk, kérlek, szólj hozzá a Zenész legutóbbi interjúiban felmerült kérdéshez. A magyar és a külföldi lemezek megszólalása közti különbségről beszélgettünk zenészekkel, hangmérnökkel. A te lemezeid küföldön is megjelennek, ugyanakkor Törökbálinton, a P stúdióban dolgozol. Miért?
- Mert elégedett vagyok a stúdióval és Küronya Miklós hangmérnökkel- mondja Szekeres Tamás.- S nem csak én nem találok kivetnivalót a rögzített hangzásban, külföldön sem panaszkodnak rá. Lenne alkalmam kinti stúdióban dolgozni, de eszembe sem jut kimozdulni Törökbálintról.
- Mennyi időbe telt új albumod, a King Street Blues felvétele?
- Fogalmam sincs. Még '97-ben kezdtünk dolgozni rajta, de nem volt folyamatos a munka. Közben készült el az Omega-lemez, Keresztes Ildikó albuma, s még klasszikus gitár anyagot is felvettünk.
- Tipped sincs, hány órát tölthettél a lemez dalaival a stúdióban?
- Nem számoltam össze, de így visszagondolva lehetett hat-nyolcszáz óra. A Blue Syndicate felvételeire ennél is több idő ment el, hiszen vokális dalok is szerepeltek rajta, illetve a King Street Blues számai a szokottnál kiérleltebbek voltak. Nagyon tudtam, hogy mit szeretnék.
- Eddig szinte mindenki azt mondta, leginkább a kevés stúdióidő miatt szegényes sok magyar lemez hangzása. Nálad ezzel tehát nincs gond.
- Két-három hét alatt nem lehet jó anyagot készíteni, ez biztos. Az időtényező valóban nagyon fontos, ám a végeredményt más is alakítja. A feljátszás minősége szerintem még a hangszerek és a berendezések minőségénél is döntőbb. Hogy a zenész hogyan játszik, illetve a zenészek hogyan játszanak együtt. Sok muzsikus kiváló a koncertszínpadon, a felvételkor viszont nem tudja hozni ezt a szintet. Mert képtelen stúdióban, stúdiótechnikában gondolkodni. Ilyen esetben hiába van két óra helyett két nap, mondjuk egy szóló felvételére, nem lesz jobb az eredmény. Azután ott van az a mentalitás is, hogy ha nem sikerül tökéletesen a feljátszás, nem kezdik újra a felvételt. "Majd a keverésnél jól fog szólni"- mondják. De hiába a pulttal való "bűvészkedés", a tökéletlen nem válhat tökéletessé.
- A King Street Blues egyik dala a Then And Now. Játsszunk "akkor és most"-ot! Az első album mennyi idő alatt készült?
- Három hetem volt rá.
- Hány gitárod volt akkor és mennyi van most?
- Tíz éve négy, ma pedig... Nos, úgy harminc körül lehet.
- Kell ennyi?
- Nem. De mindegyik hangszeremnek van egyfajta sound-ja, amit nem szeretnék elveszíteni. Valamelyiken ugyan csak egy dalt játszottam, mondjuk a Guitartales-en, de rossz lenne arra gondolni, hogy soha többé nem tudnám használni hozzá, ha kedvem támad eljátszani. Két gitár sosem szól egyformán, még akkor sem, ha egyazon szériából való. Minden hangszernek lelke, egyénisége van. Egyébként a külföldi nagy gitárosoknak akár száz-százötven hangszerük is van. S ha már az én lemezeim az ő albumaikkal egy polcon állnak a boltokban, illik felszereltségben is követnem őket. Egy polcon szerepelni nem csak dicsőséget, felelősséget is jelent. Egyébként azt hiszem, tíz hangszer után már mindenki annyi gitárt tart, amennyit jónak lát, vagy amennyit enged az anyagi helyzete. Mert tíznek elegendőnek kell lennie a különféle munkákhoz. Annak, aki lelkiismeretesen műveli a szakmát és csak egyetlen stílusban tevékenykedik, négy-öt gitárra lehet szüksége, de a több zenében megfordulónak és kísérletezni szeretőnek kell a tíz.
- A King Street Blues a jubileumra készült? Meghallgatva úgy tűnik, idézed benne a múltat. S újra tisztán instrumentális a lemez, akárcsak a Guitarmania volt.
- Az új album szándékosan rímel az első lemezre. Olyan apróságokban is, mint hogy ezen és azon is kilenc dal hallható. Szerintem épp olyan a King Street Blues, mint a Guitarmania, egyetlen különbséggel. Hogy közben eltelt tíz év.
- Mit gondolsz, sokat fejlődtél ezalatt?
- Úgy hiszem, hogy igen, hiszen nem üldögéltem ölbe tett kézzel. De itt nem csak a technika a fontos. Letisztultabb lett a játékom tíz év alatt, ami szerintem elsősorban annak köszönhető, hogy nyugodtabb, kényelmesebb körülmények között tudok zenélni. Az első lemezeimmel még bizonyítanom kellett, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a szólópályámnak, míg ma már felszabadultan gitározhatok.
- Kik játszanak veled a lemezen?
- Az alapzenekart, a Szekeres Projectet Póka Egon, Benkő László és Debreczeni Ciki alkotja. A hangmérnök-producer Küronya Miki három számban basszusozik, Gömöry Zsolt két nótában billentyűzik, s Tony MacAlpine dalát, a Tears of Saharát ugyanúgy Maróthy Zoltánnal gitározom duettben, mint legelső önálló koncertemen.
- Lesz jubileumi buli?
- Jelen pillanatban nem látok tovább az Omega-koncertnél. Illetve azt már tudom, hogy mennyi izgalmas stúdióprodukció vár rám ősszel. Bőven lesz dolgom, tehát aligha jut idő szervezési feladatokra. Amiktől egyébként is irtózom. Hogy mennyi lámpa, hangfal legyen, mennyibe kerül a bérlés, a plakátozás. Hiába adom át a munka nagy részét szakembernek, a lelkiismeretes előadónak ezekre a részletekre is oda kell figyelnie. Úgy gondolom, idén aligha lesz nagy bulim.
- Szinte ki sem lehet robbantani téged a stúdióból. Nem lehet, hogy ott jobban érzed magad, mint a színpadon?
- Nem, a koncertek légköre semmivel sem helyettesíthető. Igaz, a stúdióban való alkotás hangulata sem. A kettő szorosan egymáshoz tartozik. A "gyermeket" a stúdióban hozom létre, s azután a színpadokon viszem ki a való életbe. Egyik nem létezhet a másik nélkül, s mindkettő csodálatos. Viszont a koncertek esetében több múlik nem zenei dolgokon, s ez az, ami zavar, ami visszafog. Ha ma este hétre kimegyek Törökbálintra, tudom, hogy egész éjszaka muzsikálni fogok és hogy ettől jól fogom érezni magam. De ha délben beülök a kocsiba, hogy elmenjek egy határmenti városkába koncertezni, még nem tudhatom, lesz-e egyáltalán buli. A stúdióban nincs szervezési kockázat, a koncertnél viszont bőven akad.
- Mit fogsz csinálni ősszel a stúdióban?
- Nagy megtiszteltetés, hogy Adamis Annával közös szerzői lemezt készíthetek. Kóbor Mecky ajánlott minket egymásnak. Sokan énekelnek, zenélnek majd az albumon, mi a dalokat írjuk. Ezután nekilátnék a Guitar Hardware III. felvételeinek. Az első két lemezen külföldi gitárosok szerzeményei szerepeltek, most magyar dalok következnek. A szerzők játékával, ugyanis duettlemezről van szó. Még nem tudom, kikkel készítem el, elsősorban a bőség zavara miatt. Rengeteg a kiváló magyar gitáros. A tervezett dupla album másik felén a Gibson gitárverseny győztesei kapnának lehetőséget. Még az ősszel fel kell vennünk Keresztes Ildikó második lemezét, s remélem, hogy új Omega-album is készül.
- Térjünk vissza gitármániádhoz. Tíz éve hitted volna, hogy ennyi ideig megmaradsz mellette?
- Szólópályámat nem tíz évre vagy nem tíz lemezre terveztem. Egy életen át akartam és akarom csinálni. Amikor kész lettem a Guitarmaniával, s visszahallgattam, éreztem, hogy ez én vagyok. S azóta is ezt érzem, minden lemezemnél, még akkor is, ha egy-kettőn vokális dalok is helyet kaptak. Ebben a zenében tudom a leginkább magamat adni. Nagy szerencse, hogy mások is kíváncsiak rá, hiszen csak ezért folytathatom. Csodálatos dolog, hogy nem mások szempontjai szerint kell dolgoznom, hanem azt tehetem, amit szeretnék. Mindezeken túl azért is áll közel hozzám ez a stílus a rockon belül, mert rímel a klasszikus zenére. Sem felkészültségben, sem hangszeres játékban nem érzek különbséget a King Street Blues vagy a klasszikus darabokat tartalmazó La Catedral között. Mindkét zene annyira lesz jó, amilyen jól gitározik benne az ember. Csak ez számít, semmi más. Egyes stílusoknál a zenénél fontosabb tényező lehet az énekes fazonja vagy a dalszöveg mondanivalója - itt azonban csak a zene számít.
- Még nem érzed az instrumentális, gitárcentrikus rock korlátait?
- Minden zenének megvannak a maga korlátai, ez természetes. Remélem, nem azt érted ezalatt, hogy unalmasak a dalaim, mert nagyon is törekszem a változatosságra. Ezért is szoktam időről-időre vokális nótákkal előállni. A korlátok egyébként már csak azért sem zavarnak, mert ha mást akarok csinálni, megtehetem. Ott van még nekem a klasszikus gitározás, valamint a más zenészekkel való munkáim. Ezek kiegészítik szólópályámat. Sőt, még segítenek is, hogy fel tudjak töltődni a saját albumaimhoz. Ami feltétele annak, hogy jól sikerüljön a produkció. Csakúgy, mint az, hogy már elértem: sehová nem kell sietnem. Ezt a tíz év eredményeinek köszönhetem. Úgy érzem, ennyi idő elteltével már van némi jogom arra, hogy én formáljam az eseményeket, s ne az események formáljanak engem. Erről jut eszembe, hogy egykori tanárom, Szendrey-Karper László még tizenévesként arról faggatott egy hegedűvirtuózt, nem fél, nem izgul-e, hogy melléfog a koncerten. "Dehogy, fiam"- szólt a felelet, "csak az első húsz év a nehéz!" Mindent összevéve lényegében ennyi ideje vagyok a szakmában, s már értem, mire gondolt a mester. Egyre inkább el tudom választani, mi a lényeges és mi a kevésbé lényeges. Ha jobb vagyok, mint tíz éve voltam, akkor leginkább ettől vagyok az.


Megjelent a Zenész magazinban, 1999-ben.





Hivatalos honlap:

Szekeres Tamás
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek