Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Török Ádám 60

Hatvan éves lett Török Ádám, s ha ez nem lenne elég apropó nagy koncert rendezésére, akkor még sorolhatjuk a kerek évfordulókat. A kiváló énekes-fuvolista, vagy nevezzük egyszerűen csak muzsikusnak, épp negyven éve állt először színpadra, harminc éve jelent meg első lemeze legmeghatározóbb zenekarával, a Minivel, húsz éve jött ki első szólóalbuma, s tíz éve hozta újra létre a Minit. A jubileumi szuperkoncertre január 26-án este nyolctól a Petőfi Csarnokban kerül sor.

- Nem csak a koncerttel ünnepelek, illetve ünnepel a Mini – mondja Török Ádám. – Megjelenik a legújabb és a legrégebbi albumunk is, valamint Reőthy Cecília Hív a Tabán címmel írt könyvet az együttesről.

- Az új lemezt értem, de melyik a legrégebbi? A Vissza a városba, 1978-ból?

- Öt évvel korábban is készültek felvételeink, de különböző okok miatt meghiúsult a kiadásuk. A régi, a Magyar Rádióban készített szalagokat most megvette a Moiras Records, s kizárólag bakeliten jelenteti meg. A kiadó vezetője, Kovács László fiatal ember, mégis nagyra tartja a régi zenei értékeket. A Fruit Pebbles című lemezen az egyik klasszikus felállás játéka hallható, Papp Gyula billentyűzik, Németh „Nemecsek” Tamás dobol és Nagy István basszusozik. A nyolc dalból kettő, a Gőzhajó és a Kereszteslovag ma is ismert, s persze a többit is érdemes meghallgatni. Negyven példány hamarosan hosszú útra kel, Japánból már ennyit rendeltek a progresszív zene gyűjtői.

- Mi van az új albumon?

- A Messze visz az út legnagyobbrészt a 2005-ös nagy koncert felvételeiből válogat, kilenc dal erejéig. Nemrég bukkantam rá két, eddig meg nem jelent számomra még 1990-ből, valamint szintén ebből az évből egy közös nótára a svájci Jammin’ együttessel. S hogy ne csak a múltat idézzük, egy vadonatúj dal is készült, az Andalúz éjszaka felfogható a Kereszteslovag XXI. századi folytatásának.

- Minden év elején nagyszabású koncertet adsz a Petőfi Csarnokban – ezúttal mire számíthatunk?

- Még több vendégre és még több jó muzsikára, mint eddig, ha már ilyen kerek számhoz értem. A mai Mini, azaz Németh Károly (billentyűs hangszerek), Köves Miklós (dob) és Paróczai Attila (basszusgitár) mellé az első „kanyarban” olyan régi barátok és zenésztársak szállnak be, mint a Bikini vezetője, Németh Alajos (basszusgitár), a Piramis-tag Závodi János (gitár), sőt, még nagyobbik fiam, Török Péter (gitár) is színpadra lép. Majd Mohai Tamás (gitár) és Muck Ferenc (szaxofon) társaságában a RABB remek éveit idézzük fel.

Szünet után külföldi barátaim következnek, a svájci Tom Beck (dob) és az angol Paul Camilleri (gitár, ének). Három dal után visszatérnek az „öregek”, s nyomjuk kivilágos virradatig – ahogyan szoktuk… Mindent összevéve legalább három órán át fog szólni a zene, pályám majd’ minden korszakát bemutatva.
- Hatvanhoz érve hajlamosak összegezni az emberek. Bár nem tudom, mi szükség volna erre olyasvalakinél, aki folyamatosan muzsikál: ez is egy nap, ünnepeljünk, de a „verkli” úgyis megy tovább.

- Valóban nem szeretek összegezni, mert nincs miért, ám most azért megálltam egy pillanatra, hogy végiggondoljam, mi van mögöttem. Nem is annyira a számok miatt, hogy hány albumot készítettem, vagy hogy mennyi koncertet adtam negyven év alatt. Tavaly újra megjelent egy Mini DVD, s nagyon gyorsan a top húszba került az eladási adatok alapján. Hogy pontos legyek, a hetedik helyen álltunk. Akkor gondoltam arra, hogy közel hatvan évesen is itt vagyok még, nem is rossz pozícióban, ráadásul – és ez a legnagyobb dolog! – egész életemben progresszív zenét játszva.

A negyven év történetében talán csak egyetlen fájó pont akad: zeneileg számomra az 1988-ban megjelent, Alligátor című szólólemez jelenti a csúcspontot. (Rögtön utána azért a Vissza a városba következik.) A körém szerveződött formáció magját alkotó György Ákos (billentyűs hangszerek) és Tarján Zsolt (basszusgitár) mellett csupa nagynevű muzsikus, Mandel Róbert, Márta István, Lakatos Tóni és Tátrai Tibor közreműködött rajta, ám a közönség túlságosan elvontnak érezte a produkciót. A koncerteken azt várták, hogy megszólaljon a Gőzhajó és a Vissza a városba. Mivel nem ezt kapták, a folytatásra már nem volt lehetőségem. Azaz most mégis: ugyanis épp ebből a korszakból való két dal a vadonatúj albumon. Ha akkor nem sikerült, most csak azért is lenyomom a közönség torkán! :-)


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek