Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Takáts Tamás – Az első 50 év

Takáts Tamás ötven éves lenne? Kizárt. Legfeljebb bő harmincasnak tippeljük, ha a színpadon látjuk és halljuk az agilis énekest. Takáts Tamás ötven éves lenne? Kizárt. Biztosan túl van a hatvanon, ha végiggondoljuk, milyen pálya áll mögötte.
Takáts Tamás ötven éves. Ennek örömére monstre koncertet ad a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán június 23-án, délután négytől este tízig. Karthago, Senator, East és persze Dirty Blues Band dalokkal, valamint több rendhagyó produkcióval.

- Hatórás bulit végighallgatni is komoly állóképességet feltételez, nemhogy végigénekelni. Csináltál már ilyet?

- Amikor tíz éves lett a Dirty Blues Band, szintén nagy koncertet rendeztünk, s akkor öt órán át énekeltem – mondja Takáts Tamás. – Igaz, nem szándékosan: mivel akkor nem volt záróra, addig tarthatott a buli, ameddig volt bennünk szufla… Biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, főleg, hogy a könnyebb témáktól a nehezebbek felé tart a műsor, de nem kell aggódni, meg fogom oldani.

- Mi lesz a program?

- Délután négykor az F. Zámbó Happy Dead Band kezd. Ezután több formációval külföldi dalokat adok elő, ha már pályám során emlékzenekarokban is szerepeltem. A Beatles és a Deep Purple blokk után népzene következik, a Méta együttessel, majd újra emlékezünk, ezúttal Frank Zappára.

A Palermo Boogie Gang műsora előzi meg a Takáts Tamás Dirty Blues Band fellépését, végül a legnagyobb hírű zenekarok következnek. Az East dalait Pálvölgyi Gézával, a Senator számait Szekeres Tamással szólaltatom meg, a Karthago pedig teljes létszámban jelen lesz.

- Szép lista. Mennyit játszik egy-egy csapat?

- Elméletben mindegyik produkcióra fél óra jut, de valószínűnek tartom, hogy a fontosabb zenekarok hosszabb ideig lesznek a színpadon. Mezőségi lassúból talán elég tíz perc, Karthagóból viszont kell vagy háromnegyed óra. Azt elsőre el is felejtettem, hogy valahol a Purple és Zappa között még free jazzt is játszom, trombitán. Tényleg: dobolni, szájharmonikázni, gitározni is fogok, tehát nem csak énekelnem kell hat órán át.

- Semmi nem hiányzik? Teljes pályádat bemutatja a koncert?

- Legalább kétnapos fesztivált kellene rendeznem, ha teljességre törekednék. Jó lett volna például első két zenekarom, a Teenager és a Forma-1 számait is eljátszani. Sok zenésztársam azonban nem lehet velem, vannak, akik – a régi kifejezéssel élve – disszidáltak, mások megőrültek, s bizony többen is meghaltak már. De azért életem majd’ minden jelentős állomását be fogom mutatni. Az egész koncertre pedig csak az a mentségem, hogy régi vágyam ezeket a produkciókat egy estén színpadra állítani. Sőt, szívem szerint minden évben megcsinálnám.

- Most viszont van apropó.

- Lett volna tíz éve is – akkor jutott először az eszembe. Az ötvenes szám valahogy giccsesnek tűnt nekem, ám a negyvenedik születésnapomra nem sikerült összehoznom a bulit. Most végre meglesz, méghozzá azzal a címmel, hogy: Az első 50 év... Ez persze nem azt jelenti, hogy csak száz évig szeretnék élni, százhúszban gondolkodom, de az utolsó két évtizedben már inkább csak tanítanék. Száz évesen meg majd búcsúkoncertet adok...

- Ahogy számolom, a fellépők is lesznek vagy ötvenen. Sokat próbáltok?

- A Karthagóval és a Dirty-vel ugye nem kell, játszunk eleget, de sokan vannak, akikkel régen nem találkoztam, velük természetesen összejövünk, hogy felelevenítsük a régi dalokat. A kivételt a free jazz produkció jelenti, ott ugyanis még csak a szám címe van meg, de ez egy ilyen stílus.

- Visszagondolva mely zenekarok jelentették neked a legtöbbet?

- Attól függ, honnan nézzük. A legfontosabb nyilván a Karthago volt, hiszen ezzel az együttessel kerültem be a köztudatba, s ott tanultam profizmust. A szakmai csúcsot az East jelentette. Más zenekaraim régi albumait hallgatva mindig lelek javítanivalót, az East lemezeit viszont a mai napig teljesen rendben lévőknek találom. Sőt, a Radio Babelt most kezdem igazán felfedezni. A Dirty pedig a maximális szabadságot jelentette és jelenti számomra. Egyébként ez az egyetlen zenekar, ahol „főnök” lehettem. A Dirty Blues Band-et élvezem a legjobban.

- A Senatort nem említetted. Nekem sokat jelentett az együttes, több volt benne, mint amivé lett.

- Rossz úton jártunk. Nagyon jó zenészek, nagyon jó társaság jött össze, de a lemezből olyan korszellem süt, amit nem kedvelek. Nyilván nem csak a kor, mi is tehettünk arról, hogy így alakult. Reménytelen álmodozóról énekeltünk, s végül azzá is váltunk. De most jó lesz újra eljátszani néhány dalt, még Som Lajost is meghívtam, csak rajta múlik, hogy fellép-e a koncerten.

- Mi lesz a buli után?

- Szeretnék pihenni, csak nincs rá mód. A Karthago és a Dirty Blues Band is sokat játszik, utóbbi zenekarral pedig most már valóban albumot kell készítenünk, különben fejünket veszik a rajongók, az utolsó ugyanis 2000-ben jelent meg...

- A nagy koncertet rögzítitek?

- Igen, s a tervek szerint DVD lesz belőle ősszel. Igaz is, a bulira még könyv is jelenik meg rólam, szintén Az első 50 év... címmel.

- Ahhoz képest, hogy valaha giccsesnek tartottad a félévszázados jubileumot...

- Mivel már tíz éve készülök erre a koncertre, nálam jobban valószínűleg soha senki nem várta az ötvenedik születésnapját. Van ok a hálaadásra, van ok az örömre, hogy még élek, hogy még egészséges vagyok. Hadd ne kezdjem felsorolni, milyen nagyszerű zenészek nem érhették meg ezt a kort... De én itt vagyok, s úgy érzem, ez a felnőttkor virágja – amit mindenképpen meg kell örökíteni.


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek