Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Tunyogi Péter (1947-2008)

Nem, nem a hírt közlöm, más sincs a neten, mint az MTI-hír. No jó, ez nem teljesen igaz, saját honlapján sokan emlékeznek meg róla, Horváth Attila sem leplezi fájdalmát, de a keresők találatai szinte csak száraz tényekhez vezetnek.

A mellékelt kép csalóka, nem voltunk nagy barátok, nem jártunk össze – amikor találkoztunk, vagy Tunyó „dolgozott”, a színpadon, vagy én, hogy interjút készítsek vele. Koncert után persze már lehetett mulatozni az öltözőben. Ez esetben a Ferencvárosi Művelődési Házéban, ahol a kilencvenes évek felé játszott rendszeresen a Tunyogi Rock Band.

Addigra ugye már hatalomra került a bulvármédia, s első intézkedése az volt, hogy a rockot rétegzenének nyilvánította. Ezen eleinte csak röhögtek az olyan zenészek, akik a Budai Park utolsó koncertjén álltak a színpadon, vagy megtöltötték a Fradi-pályát a P. Mobil visszatérésével. De eltelt pár év, s gyorsan a külső körön találták magukat.

A mai napig kis klubokban nyomják régi slágereiket, amiket rajtuk kívül még ki tudja, hányan játszanak. S már mindenkinek, zenésznek és közönségnek is a könyökén jönnek ki. De Tunyó és társai nem elégedtek meg ezzel a helyzettel, új dalokat írtak, lemezeket készítettek, koncerteztek.

Persze ennek is vége lett, az okokat fedje jótékony homály, s amikor a remek torkú énekes megbetegedett, senki sem gondolta volna, hogy visszatér. Mégis megtörtént, sőt, idén megint valami újra készült, a Mobilmánia lemezének felvételei már meg is kezdődtek, amikor bekövetkezett a baleset. Vonneguttal szólva: így megy ez.


Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek