Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | Más Ă­rások | A „szakma” sötĂ©t oldala

A „szakma” sötét oldala
Könyv a rock besúgóiról

Rossz hírem van: Szõnyei Tamás könyve „kötelezõ olvasmány” minden zenésznek. S nem azért, hogy megismerje a létezett szocializmus három évtizedének történetét sajátos szempontból, a magyar rock körüli titkos ügynökök és besúgók jelentései alapján. S nem is azért, hogy megismerje az adott idõszak könnyûzenéjének történetét. Nem: az úgynevezett „szakmát” ismerheti meg jobban – vagy ne legyünk igazságtalanok, a „szakma” egy részérõl hull le a lepel.
De elõbb magáról a könyvrõl. Senki ne várja, hogy most majd megtudja, kik jelentgettek zenésztársaikról a III/III-nak. Sok név elõkerül ugyan, de nem lista formájában, hanem magában a történetben. S többnyire mindegyikrõl tudunk már a napisajtóból. (Épp a könyv megírásának köszönhetõen.) Szõnyei nem a nevekre koncentrál, hanem a történetre. Elsõként azonban inkább a szisztémát mutatja be, hogy miként is mûködött az elmúlt rendszer ezen szelete. Utána pedig felgöngyölíti az eseményeket, 1960 és 1990 között, már amennyire ez lehetséges.
A szerzõ kutatásai nem lehettek teljesek, hiszen sok dokumentumhoz nem fért hozzá. (Ezeket minden bizonnyal megsemmisítették.) Azután Szõnyei Tamás zenei érdeklõdése is befolyásolhatta, mirõl olvashatunk a könyvben, mert azt nehéz elképzelni, hogy a nyolcvanas évek heavy metálja ne izgatta volna az elhárítást. Ez a rész sajnos kimaradt a kötetbõl. Már csak ezért sem lehet magyar poptörténetként kezelni a leírtakat, a fülszöveg javaslata ellenére sem. No meg sok megfigyelt együttes inkább politikailag volt érdekes, mint zeneileg, vagy zenetörténeti szempontból – fõleg 2005-bõl visszatekintve.
Teljes képet tehát nem kaphatunk sem a korról, sem annak zenéjérõl, objektív és szubjektív okok miatt. Ha ennek tudatában látunk neki a mû elolvasásának, ráadásul zenész-szemszögbõl, akkor máris a szereplõkre fókuszálunk. Zenészek õk, olyanok, mint bármelyik olvasónk. Valamilyen kis stiklit ürügyként használva, vagy a kor szóhasználata szerint „hazafias alapon” szervezték be õket. Nem másért, mint hogy jelentsenek társaikról az elhárításnak. Méghozzá mindent. Nem csak politikai meggyõzõdésükrõl, hanem valóban mindenrõl. Hogy adott esetben õket is beszervezhessék.
Helyenként óriási gittegyletnek tûnik a besúgói hálózat. A zenekarból X jelenti Y-ról, hogy elkövetett valamit. A III/III nem továbbítja az értesülést az „illetékeseknek”, hanem beszervezi Y-t is. Hogy miért? Figyelnie kell X-et…
Ez a komikus vonulata az ügynek, persze tragikus is van. Nem tett ugyan tönkre sorsokat minden jelentés, de már az tragikus, hogy barátnak hitt emberek vadidegenekkel osztják meg a négyszemközti beszélgetéseket. Sok esetben rendkívüli jelentésben. Nem egy zenész-ügynök jócskán túlteljesítette feladatát. Méghozzá nem azért, mert annyira hitt a létezett szocializmusban. Hanem pitiáner elõnyökért, hogy így õ maga elõbbre jusson a szakmájában, „állami” segítséggel. S persze hogy megszabaduljon vetélytársaitól.
Az ilyen epizódok miatt gyomorforgató a könyv. Leginkább azok számára, akik végigzenélték az említett három évtizedet, vagy annak egy részét. Az ifjabbak, az azóta indultak boldog idegenként hüledezhetnek és mosolyoghatnak a jelentéseken, a szerzõ magyarázatain és a megfigyeltekkel készült interjúkon. Egészen az utolsó oldalig. Ott igen találó mini-képregény (Gróf Balázs munkája) szembesíti õket a jelennel. Ifjú DJ-k, egykori beatzenészek kölykei beszélgetnek. Egyikük felidézi, hogy apja annak idején a másik apjáról jelentett. Majd közli, hogy mivel hagyománytisztelõ fiatal, ezért máris feljelenti másolt CD-vel dolgozó társát…

Maróthy György

(Szõnyei Tamás: Nyilván tartottak
Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990
Magyar Narancs – Tihany-Rév Kiadó)
Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •