Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

Jazz+Az - A zenekar

A zenekar

Pár hete jelentkezett második albumával a Jazz+Az. Ahogy az ilyen nagyságrendû produkcióknál szokásos, a média tele van a frontemberek, Geszti Péter, Behumi Dorottya, Kozma Orsolya és Váczi Eszter megnyilvánulásaival. Mi ezúttal - a változatosság, valamint olvasóink kedvéért - a hangszeres zenészeket kérdeztük. A megszólalókon kívül a Jazz+Az tagja Dés László (szerzõ, szaxofon), Erdélyi Péter (billentyûs hangszerek), Fekete Kovács Kornél (trombita), Magyar Ferenc (trombita), Studniczky László (basszusgitár) és Dés András (ütõhangszerek).

- Hogyan lett a Kalózok címû filmben szereplõ Jazz+Az-ból valódi, koncertezõ és lemezeket készítõ zenekar?
Gõz László (harsona): - Néhány éve Dés Laci egy esti kocsmai beszélgetés közben mondta el, hogy filmzenét ír. S hogy szeretné, ha jó muzsikusokból álló zenekar szerepelne a moziban. Eszünkbe jutott, hogy annak idején, 1975-85 között végigjártuk a nagyobb magyar popzenei produkciókat, s hogy milyen jól éreztük magunkat a jazz-tõl kicsit távolabb is. Mivel valami hasonlóról volt szó, nagy kedvvel mondtam igent.
- Hogyan állt össze a csapat?
Gõz: - Elsõsorban az számított, hogy jól zenéljenek a tagok. Ezenkívül ott voltak még az emberi szempontok is. Végül olyanok kerültek a zenekarba, akik külön-külön már sokat játszottak együtt, ismerték egymást. A felállást maga a zene határozta meg: az a zene, amelyben kiemelt szerepet kaptak a fúvósok.
Létezõ zenekar pedig úgy lett a Jazz+Az-ból, hogy lelépett a filmvászonról. Egyrészt a közönség, másrészt a zenészek igénye miatt. Mert mindannyian remekül érezük magunkat ebben a zenekarban és ebben a zenében. A jazzmuzsikusnak, aki klubokban éli le az életét, sokat számít, ha nagy színpadokon, tömegeknek zenélhet. S ha ez még szakmai kielégüléssel is párosul, akkor természetes az igény a folytatásra.
- De ez mégsem választott stílusotok, a jazz.
Gõz: - A zenei környezetet Dés Laci teremtette meg, aki jazz-zenész. Ez sokat jelent nekünk. Mint ahogy neki is jó lehet, hogy a dalait jazzisták játsszák el.
Csejtey Ákos (szaxofon): - Már maga a névválasztás sem volt véletlen, jelzi, hogy itt többrõl van szó, mint divatos popzenérõl. Mert igaz ugyan, hogy ez pop, de igényes. Olyannyira az, hogy a magunkévá tudjuk tenni. Enélkül egyébként nem is tudnánk helyt állni a színpadon.
- Mennyire vagytok jelen a Jazz+Az zenéjében? Egyszerûen csak eljátsszátok, amit Dés kér, vagy akad lehetõség saját ötletek megvalósítására?
Gõz: - Laci a szerzõ és a zenei producer. Ami annyit jelent, hogy azt szeretné hallani a lemezrõl, amit megálmodott. Ugyanakkor bármelyikünk mutathat más ötletet, s ha jobb, Dés elfogadja. Egy nyelven beszélünk.
- A gyakorlatban hogyan zajlott a lemezfelvétel? Ki mennyire kapott szabad kezet a stúdióban?
Gyenge Lajos (dob): - A legkevesebbet természetesen én hallottam az anyagból. Dés komputerrel vette fel az alapokat, s ebbõl legfeljebb csak sejthetõ a végeredmény. Én is eltérhettem a kívánt szólamoktól, már csak azért is, mert gyakran a felvétel során derül ki, hogy ez vagy az a groove mûködik-e élõben.
Kormos János (gitár): - Én már félkész dalokkal találkoztam. Laci nekem is elõírta, mit játsszam, ugyanakkor némi kreativitást is elvárt tõlem. Komoly agypréselés kellett hozzá... A gitárhangzások létrehozatalánál pedig addig kellett kapcsolgatnom, amíg Dés nem mondta, hogy na, ez jó lesz.
Csejtey: - A fúvósok szerencséje, hogy majdnem kész anyagot hallhatnak. Igy hangulatilag könnyebb megfognunk a dalokat. Kaptunk kottát Déstõl, ami egyébként nem feltétlenül gyakorlat a hazai stúdiózásban. Sokszor csak annyit mondanak, itt a nóta, fújj rá valamit... Ami a szabad kezet illeti, tudni kell, hogy Laci rendkívül igényes szerzõ és mint ilyennek, a dal rendszerint kompletten kész van a fejében. Tehát adott, hogy milyen hangokat játsszunk, de nagyon nem mindegy, hogy azokat a hangokat hogyan fújja meg az ember.
Gõz: - Lényeges, hogy nem csak ott mutatkozhat meg a zenészek egyénisége, ahol Laci elfogad egy-egy, az eredeti elképzeléstõl eltérõ javaslatot. Eleve úgy írja meg a dalokat, hogy mindannyian a maximumot tudjuk kihozni magunkból. Hogy csak a magam példájával éljek: a Kémhatás címû számban szinte végig négy harsonaszólam szerepel a kíséretben. Olyan fúvós hangszereléseket írt Dés, melyek lehetõséget adnak a zenészeknek tudásuk megmutatására. Tudja, kik játszanak a zenekarban, s nekik ír.
- Akadtak érdekességek a stúdiómunka folyamán?
Csejtey: - Nem igazán, mert nagyon jól, folyamatosan ment a munka, úgy, ahogyan elképzeltük. Profi körülmények között tudtunk dolgozni a Tom-Tom stúdióban Dorozsmai Péterrel és Reményi Lászlóval. Tehát nincs különleges történetünk, legfeljebb olyan apróságokkal szolgálhatunk, amelyek érzékeltetik az alkotás légkörét. Például úgy fújtunk egy dalra, hogy a hangmérnök lehúzta az éneket. Visszahallgatáskor derült ki, hogy a szólamunk nem alkalmazkodik tökéletesen Geszti Péter prozódiájához. Máshol talán visszavettek volna a fúvósokból a keverésnél, itt azonban újra kellett játszanunk a részt. Ez jellemzõ Dés László maximalizmusára.
Gyenge: - A Tíz kicsi bûnjel címû dal latinos hangulatú. Kellett hozzá néhány ide illõ ütõhangszer. Jónéhányat kipróbáltunk, s kiderült, hogy mindegyik jól szól. Végül tizenvalahány sáv tartalmaz ütõhangszert, a dalból karneváli "õrület" lett. Elõzõleg senki nem gondolta volna, hogy ez válik a nótából, a stúdiómunka alakította át.
- Az elsõ albumot dániai stúdióban keverték. Bevált? Jobb, mintha itthon készült volna?
Csejtey: - Nincs összehasonlítási alapunk, milyen lett volna magyar stúdióban, magyar hangmérnökkel keverve az anyag, hiszen nem készült el ilyen formában is. Amúgy is szubjektív, kinek mi tetszik a hangzásban.
Gyenge: - Nem is az a fontos, hogy itthon vagy külföldön kevernek. Hanem, hogy jól szóljon a lemez. Márpedig az elsõ jól szól.
Gõz: - A másodikról még nem tudunk mit mondani, mert beszélgetésünkkor kezdõdik a keverés. Igaz, ezúttal itthon, az Aquarium stúdióban dolgozik a dán hangmérnök, Freddy Albrektsen. Az elõzõ albumnál azért kellett kiutaztatni a felvételt, mert Freddy ragaszkodott az SSR pulthoz. Mivel ma már itthon is van ilyen, ezúttal õ jött hozzánk.
- Miért épp vele dolgoztok?
Gõz: - Mindenki "szerelmes" a saját hangmérnökébe, csak jót tud mondani róla, s csak vele hajlandó dolgozni. Freddy munkáit ismertük Déssel és Gesztivel. Hangzásvilága és stílusa mindhármunknak megtetszett. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy szerintünk nem jók a magyar hangmérnökök. Saját lemezemet itthon, hazai hangmérnökkel kevertettem. Freddynek is megmutattam, s neki is tetszett az ESP album hangzása, ami épp Reményi László mûve. Amúgy van még egy prózai oka is annak, hogy újra a dán hangmérnök kever: nem akartuk, hogy megváltozzon a Jazz+Az hangzása.
- Tavaly turnézott a zenekar. Milyen emlékeitek vannak a koncertekrõl?
Kormos: - Már az elsõ buli összerázott minket A siófoki koncert után együtt mentünk mulatni. A sétányon jazzbanda játszott. Ismertük a zenészeket, s elõbb-utóbb mindannyian beszálltunk jam-elni. Fantasztikus hangulat alakult ki. Nekem külön boldogság, hogy ilyen zenekarban muzsikálhatok, ahol minden tag képes beszálni az örömzenélésbe.
Csejtey: - A siófoki buli meghatározta az egész turné hangulatát. Mindenki azt várta, mikor lesz már a következõ koncert. Ritka felhõtlen hangulat uralkodott a zenekarban. Nem éreztük azt a nyomást, ami sok turné velejárója.
- Tizennégyen együtt utazzák be az országot, s nincs semmi összezördülés?
Gõz: - Bármilyen hihetetlen, de így volt. A magyarázat pedig nagyon egyszerû: ezek az emberek ugyanazt a nyelvet beszélik. Van mirõl kommunikálnunk, s értjük egymás minden szavát. Az emberi oldal mellett a zenei is sokat számított. A Jazz+Az dalaiban mindegyikünk megvalósíthatta önmagát, még akkor is, ha ezt popzenei környezetben tette. Nem maradt bennünk hiányérzet.
- A felhõtlen hangulat kialakulásában talán ez a más közeg is szerepet játszott? Hogy felüdülést jelentett popzenét játszani a jazz után?
Gõz: - Sokkal inkább arról volt szó, hogy még egyikünk praxisában sem fordult elõ ilyen produkció. Ez jelentette a felüdülést. A turnén az volt a legjobb, hogy zenei és emberi értelemben is mûködött a három testõr jelszava: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ha valaki kiállt szólózni, olyan kíséretet kapott a többiektõl, ami a legjobb teljesítményre ösztönözte. Ez persze csak úgy mûködhetett, hogy a Jazz+Az-ban egy pillanatig sem kellett báboknak, színpadi kellékeknek éreznünk magunkat. Részei voltunk a produkciónak, lényeges részei. S mindeközben tízezer ember õrjöngött a színpad elõtt...
Emlékezetes volt az utolsó buli is, a mûsortemetés. Jazzkoncertté "fajult", a dalok harmincpercesekké nyúltak, teli hosszú hangszerszólókkal. Nem csak mi élveztük, a popzenére érkezett közönség számára is szemmel láthatóan izgalmas volt az elõadás.
- Mennyit próbáltatok a turnéra?
Csejtey: - Három hétig a VSZM-ben, egy hétig a PeCsában gyakoroltuk be a mûsort az elsõ koncert elõtt. Mindezt szekciónkénti próbák sora elõzte meg. Gyorsan ment a munka, mert mindenki felkészülten érkezett.
Gõz: - Minden buli elõtt egy órás volt a hangbeállás. Komolyan vettük az elõadásokat. Amelyek egyébként abból a szempontból nagyon hasonlítottak a jazzkoncertekre, hogy mindenki úgy állt a Jazz+Az-hoz, mintha a saját zenekarában játszott volna. Ettõl lehetett a nagy koncerteken is olyan hangulat a színpadon, mint amit amúgy csak klubokban lehet érezni.
- Gõz László kettõs szereppel bír a produkcióbam. Nem csak a zenekar harsonása, hanem a lemezek kiadója is.
Gõz: - Ez nem okoz gondot, mert a kettõt el tudom választani egymástól. Nem kiadói fejjel harsonázom... Annak idején Déssel együtt hoztunk létre egy céget, ugyanazon indíttatásból, mint sok külföldi jazzmuzsikus: hogy ne legyünk kiszolgáltatva a kiadóknak. Ma a BMC-t egyedül én viszem, ugyanakkor megmaradtam zenésznek is. A kiadó miatt nem gyakorolok vagy játszom kevesebbet, mint korábban. Viszont megengedhetem magamnak, hogy csak a szívemnek kedves produkciókban vegyek részt, nem kényszerülök haknikra. A BMC 1999-ben 22 jazz és kortárs zenei albumot jelentetett meg. A legnagyobb durranást természetesen a szóbanforgó produkció jelenti. A Jazz+Az kiadása nagy lehetõség volt nekünk - ez elsõ lemez nyolcvanezer példány fölötti eladást ért el. Hasonlóval most is elégedett lennék. Zenészként és kiadóként is.


Megjelent a Zenész magazinban, 1999-ben.



Hivatalos honlap:

Jazz+Az
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek