Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2005 | A Madarak - Párbaj

A Madarak - Párbaj
Párbaj

2004 májusában és szeptemberében különleges mûsorral állt színpadra, pontosabban két színpadra A Madarak együttes. A két részre osztott társaság – Nagy Feró mûsorvezetésével – párbajozott egymással. Különbözõ feladatokat kellett megoldani az „öreg” Madaraknak és a Kismadaraknak. Az elsõ elõadásról készült felvétel akár szakmabelihez, akár „laikushoz” jutott el, mindenkinek nagyon tetszett. Kár, hogy úgy kell beszélgetnünk az ötletgazda Borhi Miklóssal, hogy olvasóink többsége nem láthatta a DVD-t.

- Honnan jött a Párbaj ötlete?
- Hadd kezdjem inkább onnan, hogy miért csináljuk ezeket az akcióinkat – mondja a zenekar vezetõje. – Négy évvel ezelõtt épp a Zenészben beszélgettünk arról, miért jött létre A Madarak. Abban bíztunk, hogy a Jó úgyis gyõzni fog. Ma már tudjuk, hogy a természetes módon létrejött, természetes zenét játszó együttesnek nincs esélye a jelenlegi könnyûzenei közegben. Tudjuk, hogy a helyzetet nem vagyunk képesek megváltoztatni. De hogy ne mi bosszankodjunk, kitaláltunk néhány bosszantó akciót. A Párbaj a második ezek sorában.
- Mi volt az elsõ?
- Az asztal. Koncertrõl koncertre kisebb lett, s egyre többen álltunk fel rá, természetesen azért, hogy élõben zenéljünk. Bizonyítandó, hogy a playback-hõsök nem mondanak igazat, miszerint azért nincs velük zenekar a diszkóban, mert nem férne el a kis színpadokon. Legutóbb már tízen muzsikáltunk, 2,2 négyzetméteres asztalon... Ne érts félre, nem haragszunk a mesterséges sztárokra, béke van a szívünkben. De modern dinoszauruszként szeretnénk emelt fõvel kihalni... Ráébredtünk, hol a helyünk, ám azért még rúgunk néhányat.
- Tehát: Párbaj.
- Két részre osztottuk a zenekart. A fiatalok a Kismadarak nevû együttesbe kerültek. Horváth Ferenc (dob), Mezõhegyi Gergõ (billentyûs hangszerek), Katona Csaba (basszusgitár), Zivatar (gitár), Papp György (gitár), Tõke László (ének) és Kosztolitz Péter (szaxofon) alkotta a társaságot. Velük szemben álltunk fel mi: Péntek „Sas” Tibor (dob), Peck László (basszusgitár, ének), Gellérfi Gyula (billentyûs hangszerek), Tarcza Jenõ (szaxofon), Dudi (szaxofon) és jómagam, Borhi Miklós (gitár, ének). A koncepció az volt, hogy megmutassuk, hogyan virtuskodhat, hogyan reagálhat egymásra két zenekar, szemben felállított színpadokon, közöttünk a táncoló közönséggel. A felvétel remekül sikerült, a kamerák az õszinte mosolyokat rögzítették. A DVD anyaga a Wigwamban készült, azóta még a Szeptemberfeszten is volt hasonló mûsorunk.
- Mikor láthatja a DVD-t a nagyközönség?
- Akkor, amikor majd hallhatja ki nem adott albumainkat. Azaz: fogalmam sincs. Koncertlemezek, valamint saját számokból álló anyag is készült, otthon sorakoznak a polcon. Nem fogok siránkozni, hogy így a kiadók, meg úgy a kiadók – nyilvánvalóan a zenekarvezetõ hibája, azaz a saját hibám, hogy nem jelennek meg az albumok.
- Ebben lehet valami, hiszen rengeteg a bulitok, a közönség pedig nyilván szívesen vásárolná anyagaitokat.
- Nem, errõl szó sem lehet! Nem fogunk bulin árulni. Nekünk szent dolog a koncertezés. El sem tudom képzelni, hogy buli után azzal forduljak a technikushoz, el tudott-e adni harminc lemezt. A Madarak életmód-zenekar, nálunk két dolog fontos a zene mellett: az egyik nyilvánvalóan az, hogy pénzt is keressünk vele, a másik meg, hogy méltó módon keressük meg. Nekem ebbe nem fér bele a jegyárak emelése, a szponzorok bevonása, sem pedig a koncerteken való árusítás.
- Bocs, de akkor ez tényleg a te hibád. Már csak azért is, mert a hallgatóitoktól tagadod meg a lemezeket. Amúgy a hagyományos utak mellett még ott van az internet is, mint lehetõség.
- Elhiheted, én sem bánnám, ha eljutnának az anyagok az emberekhez. Még alszom egyet a dologra. Elõbb-utóbb csak rájövök, mi lehet a megfelelõ forma. Ami meg az internetet illeti, itt is készülünk valamire. Koncertjeinket valós idõben közvetítenénk. Méghozzá nem egyet-egyet, ahogyan mások már csinálták, hanem mindet. Minden csütörtökön a Wigwamból, minden vasárnap a Széchenyi Kertbõl közvetítenénk. Sõt, tervezzük, hogy az élõ zene népszerûsítését célként kitûzõ honlapon pénteken és szombaton is lenne koncert. Már ha akadnak olyan együttesek, amelyek igénylik ezt a megjelenési formát. Persze ez távolabbi terv, az eszközöket még be kell szereznünk. A fõpróbát tízéves, jubileumi koncertünk közvetítése fogja jelenteni, valamikor április, május tájékán. Ki tudja, talán izgalmasabb egy zenekart megkukkolni, mint szoláriumokba belesni...
- Térjünk vissza a Párbajhoz, mert még mindig a DVD hatása alatt vagyok.
- Határtalan élmény volt. Képzeld el, elõtted húszméternyi közönség, veled szemben karba tett kézzel, „fikázó” arccal álló gitáros, s így kell zenélni... Egyébként egyedül én tudtam, milyen jellegû próbákat kell teljesíteni, a többieknek meglepetés volt minden, a playback versenytõl a kották felismerésén át a dalok gyorsabb vagy lassúbb eljátszásáig. Gyermeki izgalommal várták, mi fog következni. S valóban párbaj lett a dologból, kis híján összekaptunk. Feró ráadásul a fiatalokat pártolta, talán, hogy heccelje az öregeket. Mit mondjak, nem épp mosolyogva vettük tudomásul, amikor az egyik bulin a Kismadarakat hozta ki gyõztesnek...
Mivel a Zenészben beszélgetünk, kitérhetek a technikai gondokra is. Az együtt játszás bizonyult a legnehezebbnek, a hang késése miatt. Nagy dilemma volt, mit halljunk a monitorban, végül úgy döntöttünk, az a kevésbé rossz megoldás, ha a saját zenekarunk szól, s a másikat szembõl halljuk. Egyébként egyetlen keverõn, egy harminchat sávos Soundcrafton szólalt meg a két együttes, fixen beállítottan, nem is volt mellette senki a buli folyamán.
- Hogyhogy ilyen nagy létszámú a zenekar? A koncerteken nem szoktatok két dobossal, két basszusgitárossal játszani.
- Évente 250-300 fellépésünk van. Klubjaink mellett bálokon is játszunk. Ezt az iramot nem bírná egyetlen felállás. Az adott hely dönti el, ki menjen a koncertre. A nehezebb bulikon egyébként több az „öreg”, nem árt a tapasztalat. Ugyanakkor az utcabáloknál jól jön a fiatalok „vadállati” energiája – a huszonéves egészen máshogy áll ki a színpadra, mint a negyvenes zenész.
Tudom, most mondhatja az olvasó: mire veri a nyálát a vendéglátós, akinek több száz bulija van egy évben? De úgy gondolom, igenis van mit megvédeni az élõ zenén, a természetes zenén. S ráadásul hiszem, hogy függetlenül a helyektõl, ahol fellépünk, A Madarak nem vendéglátós zenekar.
- Mára nagyon elmosódtak a határok. A legnagyobbakkal is megesik, hogy mások dalait játsszák, vacsorázó közönségnek. S ettõl nem lesznek kevesebbek.
- Én is ezt látom: a „kemény” szakma felpuhul, vendéglátósodik, mi meg egyre keményebbek vagyunk... Ne tudd meg, idõnként kikkel találkozunk bálokon, inkább nem mondok neveket. Viszont nekik az ilyesmi tényleg vendéglátó, s úgy is viselkednek. Pedig lehet valódi koncertet adni az utcabálon, a céges rendezvényen is. Nekünk meg még ott vannak a saját számaink is. 2001-ben ezekre kaptunk eMeRTon-díjat, 2004-ben pedig Arany Nyílt. S a közönség már kéri ezeket a nótákat.
- Lesz még Párbaj?
- Talán igen. Bár most a soron következõ akció foglalkoztat. Legközelebb nyáron csinálunk hülyét magunkból... A Balaton közepén, egy katamarán fedélzetén fogunk játszani, s a közönség vitorlásokról követheti a mûsort. Másképp nem kerülhetünk be a kereskedelmi médiába, csak ilyen ötletekkel. Pedig szükségünk van a szereplésre, hogy felhívjuk a figyelmet a természetes zenére. Ez persze mind pénzbe kerül, ahogyan a DVD elkészítése is jókora összeg volt, de mi a haszon egy részét ilyen módon forgatjuk vissza a zenébe.
Visszatérve a Párbajhoz, megcsináltuk, dokumentáltuk, majd leálltunk vele. De közben kiderült, hogy nem olyan belterjes a dolog, mint elsõre hittük, s bizony érdekli az embereket. A biztonság kedvéért levédettük az ötletet. Még biztosan lesz hasonló mûsorunk, sõt, nagyon szeretném, ha nem egy bandán belül zajlana a párbaj, jó lenne más zenekarokat is kihívni. Várjuk a jelentkezõket!


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Hungary Licenc alatt tették közzé.
Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

A Madarak
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •