Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

B. Bíró Zoltán - Az õrült latin

Az õrült latin

Nemrégiben jelent meg a Latin Combo új albuma, Rumba Y Sombrero címmel. B. Bíró Zoltán a legkülönfélébb latin zenéket vette lemezre Dely László, Miguel Rolon Alfonso, Somhegyi Tamás, Mákó Miklós, Szentkirályi György és Kovács "Öcsi" Ferenc segítségével, többek között rumba, boleró és csacsacsa stílusban. Még két saját szerzemény is szerepel azon az anyagon, amely a zenekar vezetõje, B. Bíró Zoltán szerint bizonyos értelemben az elsõ albuma az 1979-ben alakult társulatnak. Az elsõ album, amit külsõ beavatkozások nélkül készíthettek.

- Nem a szokásos latin zenét tartalmazza a Rumba Y Sombrero. Majdhogynem teljesen hiányzik a lemezrõl a harsányság, sokkal inkább jellemzõ rá a líraiság, helyenként a szomorúság.
- Szerintem furcsa kép él Európában a latin zenérõl - magyarázza B. Bíró Zoltán. - Az igen sokrétû muzsikából hozzánk szinte csak a zaklatott, gyors, sok ütõhangszerrel operáló dalok jutnak el. Amit persze maguk a latinok sem bírnak sokáig... Pedig ez a zene fájdalmas, tragikus és romantikus is lehet. Égszínkék tengerben csokibarna lánykák fürdõznek, a kókuszdiót a fáról szakítják - ezt látja maga elõtt az európai a latinokról. Éppoly torz kép ez, mintha mondjuk Paraguayban azt gondolnák a magyarokról, hogy folyton a fejünkön van egy borosüveg, s a kecskeméti kopogós tánclépései nélkül a buszra sem szállunk fel...
- Tehát az volna az igazi latin zene, amit ti játszotok?
- Ez a Latin Combo latin zenéje. Több ezres lemezgyûjteményem van (ezzel elõkelõ helyet foglalhatok el az õrültek listáján), s azon igyekeztem, hogy a Rumba Y Sombrero hangzásban és hangszerelésben mindtõl különbözzön. Ugyanakkor mégis stílustiszta maradjon. A csacsacsa csacsacsa legyen, a rumba rumba és így tovább.
- Több ezer lemeztõl egyszerre különbözni? Hogyan lehet ezt elérni?
- Nem csak a gyûjteményemet használtam, az internetet is segítségül hívtam, s nem leltem hasonló hangzású albumra. Pedig örülnék, ha sikerült volna, azonnal keblemre ölelném a készítõjét. Valószínûleg attól más ez az anyag, hogy minden tudásomat és tapasztalatomat beletettem.
- Különbözik eddigi albumaitoktól is?
- Itthon ez a harmadik Latin Combo lemez. Külföldön több is megjelent. Viszont eddig minden esetben hallgattam a producerekre, ezért kerülhettek az anyagokra "nemszeretem" dalok is. Ezt ma már sajnálom. A Rumba Y Sombrero az elsõ olyan album, amit lényegében magamnak csináltam. Így legalább az a veszély sem fenyeget, hogy megvennék az emberek...
- Ezt túlzásnak érzem, mivel ma szinte bármit el lehet adni, amin ott van a "latin" címke. Nagy divat lett a latin zene.
- Mindig is divatos volt. Különbözõ hullámokban, gondolj csak a lambada vagy a makarena sikerére. De sosem az autentikus latin zenérõl volt szó. Mert ahhoz sem Santanának, sem Ricky Martinnak, sem Jennifer Lopeznek nincs köze, hogy hazai elõadókat már ne is említsek. Ismét példával élek: ha fogok egy magyar népdalt, groove-okat teszek alá, metálos gitárral játszom el és befuttatom, az egész világon azt fogják hinni, hogy ez a magyar zene. De ettõl még nem lesz az.
- Ám így is segíthet nektek a divat.
- Nem vagyok biztos benne. Elméletben a world music is segíthetné a népzenét, mégis inkább azt érzem, hogy eltávolít tõle. Ráadásul nem kizárt, hogy kétszáz év múlva épp a world musicot fogják népzenének tekinteni. Ezért is tartom nagyon fontosnak a hagyományõrzést.
- Mit gondolsz, mi adja a latin zene népszerûségét? Még ha nem is mind az, amit így adnak el.
- A legfõbb ok, hogy a melodikusság és a ritmikusság egyenértékû és összhangban van. Beszélhetünk még a különbözõ kultúrák találkozásáról vagy a szerencsés földrajzi adottságokból következõ más életformáról, de zeneileg ez a legfontosabb. Ha latin zenészt kérsz meg, hogy énekeljen valamit, már üti is hozzá a ritmust - nem úgy, mint az európai muzsikus.
- De azért a magyar zenész is megtanulhat latint játszani.
- Több példa is van rá. Remélem, ebben mi is segítettünk, amikor annak idején az építõtáborokat jártuk. Egy egész generációt ismertettünk meg a latin zenével. Sok hazai zenésztársam máig emlegeti, hogy elõször tõlem hallott ilyen muzsikát. Azért el kell mondanom, hogy mivel mi a legkülönfélébb, argentin, mexikói, kubai, paraguayi zenékkel foglalkozunk, elméletileg egyiket sem játszhatjuk tökéletesen. De persze azért törekszünk rá.
- Milyen szempontok szerint választottad ki a dalokat a lemezre?
- Egocentrikusan... Vagy a szerzõt ismerem, vagy a dal kísérte végig az életemet. Illetve pár nótát azért vettünk fel, mert Miguel ugyan tud mindenfélét énekelni, de például a Parajo Chogui kiváló az õ elõadásában. S noha most nem volt rajtunk nyomás, azért mégis hódoltunk a popularitásnak, így került lemezre a Tacatacata és a Desperado. A La Última Noche különleges darab lett, ebben az ízig-vérig mariachi dalban rajkózenekar hegedül.
- Amikor leültünk beszélgetni, hirtelen nem is tudtam, mi vagy ki legyen a téma: a Latin Combo vagy B. Bíró Zoltán? A kettõ mintha egy és ugyanaz volna. Te magad is gyakran egyes szám elsõ személyben beszélsz a zenekar körüli ügyekrõl.
- Lassan negyedszázados lesz az együttes. Rengetegen fordultak meg benne, s egyszer csak észrevettem, hogy én vagyok az egyedüli állandó tag. Ekkor vettem észre, hogy a Latin Combo én vagyok... Zenét szerzek, hangszerelek, a stúdiómban készült az album, a borítóját is magam terveztem, mégsem egyszemélyes a zenekar. Mindig kiváló társaim voltak, sokat tanultam és tanulok tõlük.
- Életednek van olyan része, ami nem kötõdik a zenéhez. Több köteted jelent már meg.
- A Tintasugarak címû aforizmagyûjteményt gyerekkoromban kezdtem el írni. Szüleimmel sokat voltam külföldön, s valahogyan az írás rakott helyre. Mûvészekrõl szól, s amennyire tudom, több zenész is az éjjeliszekrényén tartja, hogy amikor zavaros a lelke, bele tudjon olvasni. Nemsokára jön a második kiadás, mert már a Széchényi Könyvtárból is ellopták a köteles példányokat... Az Afrikától az Ibériai-félszigeten át a dél-amerikai kontinensig címû hangszer- és tánctörténeti munkám egyetemi jegyzetbõl nõtt ki. A Szerelemmorzsák pedig verseskötet.
- Szerteágazó életmû. Nem gondoltál arra, hogy a Latin Combo is megérdemelne egy könyvet?
- Készülõben van. Nem egyszerûen a zenekar története lesz, ennél többet szeretnék kihozni a témából. "Mezei" fehér ember vagyok, mégis megéltem több kisebbség sorsát. Voltam cigányabb a cigánynál, négerebb..., bocsánat: afroamerikaibb az afroamerikainál. John Lennon azt mondta, az asszony a világ négere. Én azt mondom, a gyökérkutatók a világ kisemmizettjei. Nem, ennél jobb vagy inkább szebb, hogy a világ gyöngyhalászai. Nos, van mirõl írnom.
- Térjünk vissza a zenekarhoz. Említetted a kint megjelent albumokat. Mennyire vagytok ismertek külföldön?
- Hazudjak vagy igazat mondjak? A hazugság az volna, hogy az egész világon ismernek minket, a valóság viszont az, hogy ugyan rengeteg helyen játszottunk, rengeteg helyen jelentek meg lemezeink, még slágerlistákra is felkerültünk, a százmilliós piacokat azért nem rengettük meg. Göteborgban vagy Miamiban jobban ismerik a zenekart, mint Budapesten, ez viszont tény.
- Itthon hol szoktatok fellépni?
- Épp most számoltunk le a klubozással. Sokáig azért tartottam fent az ilyen bulikat, mert ugye profi a zenekar, tehát próbapénzt kellene adnom a muzsikusaimnak. Úgy gondoltam, fizessen más helyettem, ezért nyilvános helyeken, klubokban próbáltunk, koncertnek álcázva. Jó, ez természetesen humoros megfogalmazás, mert sokáig nagyon élveztük a bulizást. Az Eötvös Klubban tíz éven át igazán hangulatos estjeink voltak. De közben szép lassan Magyarországon is iparággá vált a zene. Mára már mindenki jobban él belõle, mint maguk a zenészek. A gázsink egyik fele az utazásra, a másik a technikára megy el. Végül ott állnak az ötvenéves zenészek a színpadon és ingyen muzsikálnak. Ebben nem a pénz az érdekes, hanem az örömvesztés.
- Ne mondd, hogy ezután nem fogtok koncertezni.
- Csak olyan meghívásokat fogadunk el, amelyeknél ismerjük a helyet és magát a meghívót. Sok rossz tapasztalatra tettünk szert, ezekbõl ennyi elég is volt. Amúgy nagyon szeretem a koncertezést, leginkább a közönség miatt, de a stúdióban való zenélés nagyobb örömet ad. A felszabadult alkotást semmi sem helyettesítheti. S itt is megvan a színpadi muzsikálás élménye, csak közönség nélkül. Mert a koncerten ugye a hibái határozzák meg a zenészt. A beesõ hamis hangok, a mellényúlások, a játékban érzõdõ depresszív hangulat és így tovább. Lényegében az adja az örömet, hogy össze-vissza játszhatunk. A közönség úgyis a szemével hall - hogy idézzem egy aforizmámat. A stúdióban hiába játsszuk fel negyvenszer is ugyanazt a részt, hogy majd a legtökéletesebb kerül a lemezre, szerintem a jó producer meghagyja a zenészre jellemzõ hibákat, ezzel is identifikálja a muzsikust. Úgy tudom, Quincy Jones kötelezte Michael Jacksont, hogy mindent meghagyjon az éneklésébõl, még a szuszogást is, ami az orrából jön. Hiszen koncertre is azért mész, mert elõtted izzad és szuszog a zenész. Így lehet igazán hiteles a produkció. Azt gondolom, ezt az egyet senki nem veheti el tõlünk: a hitelességet. A Latin Combo több évtizede Big Brother show-ként üzemel - a stúdióban és a színpadon is úgy viselkedünk, mint otthon.


Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




A zenekar honlapja:

Latin Combo


Dalok a Rumba Y Sombrero címû albumról:

En la vida yo te di

La Cucaracha

La Historia de un amor
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek