Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2002 | Baba Yaga - Távol a brjanszki erdõtõl

Baba Yaga - Távol a brjanszki erdõtõl
Távol a brjanszki erdõtõl

Tucatnyi évvel ezelõtt alakult a Baba Yaga, s noha lényegében véve folyamatosan mûködik, Magyarországon hosszú ideje nem hallhattuk a nemzetközi társulat különleges muzsikáját. Idén végre itthon is színre lépett Bornai Tibor, Jamie Winchester és az orosz népzenészek, valamint magyar segítõik csapata. A Fonó Records kiadta a Secret Combination címû albumot, s ezután több sikeres koncerten volt hallható a Baba Yaga zenéje.

- Hogyan is kezdõdött?
- 1990-ben a KFT-t menedzserként kísértem Szicíliába - mondja Jamie Winchester. - A városban folyamatosan állt a bál, ha épp nem a fesztivál koncertjei zajlottak, akkor házibulikon szórakoztak az emberek. Mi már jobban szerettünk volna aludni, de a szálloda udvarán holland sörivók nótáztak. Majd hirtelen meghallottunk öt gyönyörû hangot, orosz népdalokat kórusban énekelve. Azonnal lerohantunk az udvarra, hogy mi lehet ez. A szicíliai csillagos ég alatt késõbbi zenésztársainkat hallgattuk, amint spontán módon, pohárral a kezükben adtak elõ fergeteges produkciót.
- Megirigyeltük az orosz népzenészekbõl sugárzó erõt - folytatja Bornai Tibor. - Valahogy úgy, mint a gyerekek: ha látnak valami nekik tetszõt a moziban, igyekeznek õk is átlényegülni. Beöltöznek, kardot ragadnak, ha a három testõr kalandjai fogják meg õket. Bennük is rögtön az merült fel, hogy csatlakoznánk az oroszokhoz, a magunk eszközeivel. Ebbõl lett a Baba Yaga. Azóta több tagcsere történt, de akik most itt voltak és hamarosan visszatérnek Magyarországra, a születés pillanatát is átélhették.
- Amikor Laár András kifelé tartott a popzenébõl, engem ajánlott maga helyett - szól újra Jamie. - Addig menedzser, szövegíró és zenei rendezõ voltam a zenekar mellett. Illetve némi gitár és vokál jutott nekem az elsõ lemezen. Ez volt az elsõ profi zenekarom. S itt éltem át az elsõ nagy koncert élményét. Addig amatõr bandákkal muzsikáltam a Józsefvárosi Klubban, s hirtelen Mainzban találtam magam, négyezer ember elõtt. A Baba Yaga már csak ezért is mindig szívem csücske marad. Innen indult a zenei karrierem.
- Milyen elképelésekkel láttatok a közös zenéléshez?
- Pár évvel a world music kifejezés megszületése elõtt voltunk - válaszol Bornai Tibor -, tehát nem tudhattuk, hogy az lesz belõle... Az oroszok hozták a népdalaikat, s mi, elõször Laár Andrással, majd Jamie-vel törtük a fejünket, hogy mit lehetne hozzájuk illeszteni. Két albumot készítettünk, az elsõ 1993-ban Németországban, a második 1998-ban Oroszországban jelent meg. Ez utóbbit adta ki most a Fonó Records itthon. Új borítóval, viszont változatlan zenével.
- Ha már itt volt a magyar lehetõség, miért nem új albumban gondolkodtatok?
- Ez a zenekar nem képes a jó értelemben vett amatõr módon dolgozni. Azaz úgy, hogy gyerekek, csináljunk lemezt, azután majd csak kiadja valaki. Megírni még meg tudjuk a dalokat, de a közös munkához, a felvételhez rengeteg pénz kell, akár Budapesten, akár Moszkvában dolgozunk. Utazásra, szállásra, létezésre. Tehát csakis megtervezett módon tudunk megmozdulni, csakis felkérésre készíthetünk albumot. A Fonó ötlete az volt, hogy a Secret Combination jelenjen meg itthon is. S ennek mi nagyon örültünk, mert ez a cég az elsõ magyar kiadó, amelyiknek megmozgatta a fantáziáját a zenénk.
Ráadásul most érdekes, furcsa, új érzést tapasztalok meg. Elõször dolgozom olyan produkcióban, amely Magyarországon megkapja a kellõ odafigyelést és hírverést. Mindenki azzal jön, hogy hallotta a nevemet a tévében, pedig én ezért semmit nem tettem, otthon üldögéltem. Szokatlan ez az állapot, de úgy tûnik, egészen gyorsan meg tudom szokni...
- Talán azért sem kopogtattak nálatok a magyar kiadók, mert idehaza igencsak rapszodikus a Baba Yaga mûködése. Jómagam éveken át azt sem tudtam, létezik-e még a zenekar.
- Itthon lényegében most jelent meg ez a produkció. Játszottunk Magyarországon korábban is, de egy kezemen össze tudom számolni a koncerteket. Ha német vagy francia turnéra indultunk, itt próbáltunk, s amennyiben adódott fellépési lehetõség, akkor éltünk vele. Korábban nem volt "célország" Magyarország. Hiszen csak ott érdemes turnéról beszélni, ahol a lemez is kapható.
- Oroszországban mennyire kedvelik a zenekart?
- Annak idején fél éven át vezettük a moszkvai slágerlistát - mondja Jamie Winchester. - A dolog szépséghibája, hogy engedély nélkül került elsõ albumunk Oroszországba. Úgyhogy azóta sem tudjuk, mennyi fogyott belõle. Lépni sem tudtunk, a "vadkelet" nem alkalmas szerzõi jogi gondok rendezésére. Négy-öt év múlva talált meg minket egy orosz kiadó, hogy ennyi ideje keresnek minket. Ekkor készítettük a második albumot, s amikor jártuk a kinti rádiókat, mindenhol azzal fogadták a zenekart, hogy végre, évek óta várják, hogy megismerjék a Baba Yagát. Nagyon is ismernek és szeretnek minket Oroszországban, de az ottani piac kontrollálhatatlan. A lemez megjelent, de azóta sem hallottunk a kiadóról. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet, mert élveztem a moszkvai napokat, szórakoztató, izgalmas és szép a város.
- Hogyan készülnek a dalok?
- Ami engem illet - válaszol Bornai Tibor -, elõször is "négyszemközt" maradok az orosz népdallal. Nagyon sokszor meghallgatom, s eközben meglepetések érnek. Az elsõ hallásra egyszerûnek tûnõ, ismert harmóniákból álló, négynegyedes dalról kiderül, hogy tört ütemekkel is rendelkezik, valamint "vendéghangok" jelennek meg benne. A rácsodálkozás után egyre inkább magamba szívom a dal hangulatát és tempóját, s ettõl kezdve már semmi mást nem kell csinálnom, csak írni egy számot abban a szellemi állapotban, amibe sodortam magam.
- Én kevesebb dalt írtam - teszi hozzá Jamie Winchester -, leginkább csak akkor fogok bele, ha könnyen eszembe jut valami a népdalról. Az alkotómunkában a szövegírás a fõ feladatom. Nem feltétlenül ragaszkodom az eredeti témákhoz, legfeljebb csak akkor, ha általános dolgokról, például szerelemrõl van szó. Igyekszem olyan szöveget írni, amihez közöm van, ami megérint, hogy azután a koncerteken átéléssel tudjam majd elõadni.
- Az orosz muzsikusoknak minden esetben tetszik, ami csináltok?
- A kezdetek kezdetén akadt gondunk - mondja Bornai Tibor. - Mondtuk nekik, hogy itt kellene megállniuk a dalban. Erre õk kétségbeesetten néztek össze: "nekünk ez szó közepén van!" Akkoriban még hályogkovács módjára nyúltunk a dologhoz. Azóta viszont jobban ismerjük az orosz népdal szerkezetét és tulajdonságait, s már nem követünk el baklövéseket. Nem is fordult elõ, hogy akár egyetlen számrészlettel bajuk legyen.
- A lemez két nótája eltér a többitõl, ugyanis nem népdalból indultatok ki.
- A Back in the USSR már a legelsõ anyagon szerepelt - magyarázza Jamie Winchester. - Akkor még a cappella változatban. A koncerteken zenekarral adtuk elõ, a lemezre pedig a két verziót egybegyúrtuk. A Beatles mellé tegyünk Rolling Stonest is, gondoltuk, s végül régi kedvencemet, a You Can't Always Get What You Want címû dalt dolgoztuk fel.
- Az oroszok nagy tárgyi tudásán és felkészültségén múlott, hogy fordítva is mûködni tudott munkamódszerünk - teszi hozzá Bornai Tibor. - A kész, létezõ számokhoz kellett hozzájuk illõ népdalokat találniuk. Valószínûleg a harmadik albumon is lesz hasonló feldolgozás.
- Ritkán találkoztok orosz társaitokkal, de így is jó lehet a hangulat a próbákon, hallva a pitypangos történetet. Hogy is volt ez?
- Mielõtt elmondanám, hadd említsem meg kikkel zenélünk együtt. A lemezen még hallható az azóta elhunyt Anatolij Kondratkov éneke és játéka. A többiek most is velünk vannak a koncerteken, Vladimir Abanshin, Galina Ivanova, Anja Pavlenko és Mihail Emeljanov szerepel a Baba Yagában. Tiba Sándor a dobosunk, a felvételen Huszár Mihály basszusgitározott, most Giret Gábor tölti be ezt a posztot a zenekarban, s a mai formációban Maróthy Zoltán gitározik.
A pitypang? Az idei elsõ próbán Misa megállapította, hogy Jamie-vel úgy nézünk ki, mint egy pongyolapitypang lefújás elõtt és után. Gyorsan meg is tanítottuk nekik a szót magyarul, hiszen erre még igen nagy szükségük lehet. Jamie is hasonlóképp kezdte a magyar nyelvvel való ismerkedést.
- Igen, felírtad a karomra a legfontosabb kifejezéseket - emlékezik Jamie Winchester. - Mint például: köménymagos kelkáposzta-fõzelék... Amúgy én sem ismertem a pongyolapitypang szót, úgyhogy nekem is le kellett fordítaniuk.
- Lemezbemutató koncertjeitek kimondottan sikeresek voltak tavasszal. Lesz folytatás?
- A sikerrõl beszélni nem az én dolgom - mondja Bornai Tibor. - Például azzal sem dicsekedhetek el, hogy már szerepeltünk egy tévémûsorban Paul McCartney-val... De tényleg az látszott a közönségen: örülnek az emberek, hogy nem maradtak otthon. A tavaszi négy koncert után július végén, augusztus elején játszunk újra itthon. Biztosnak egyelõre csak a kapolcsi és a szigetes fellépés tûnik, de már szervezõdik a többi buli is. Németországba is megyünk, mert az itthoni lemezmegjelenés híre egészen odáig elhallatszott, tehát most felpörögtek az események. Igaz, volt már olyan évünk, hogy háromszor is turnéztunk Európában. Hihetetlen távolságokat kellett legyûrnünk az Ikarus-busszal, ha egy város végre kétszáz kilométeren belülre került, már úgy éreztük, hogy megérkeztünk... De sokszor elõfordult, hogy a koncertsorozat végén úgy köszöntünk el egymástól, hogy azt sem tudtuk, látjuk-e még valaha egymást.
Ha már szóba kerültek a koncertek, a nagy álmom, hogy amikor Lenint elviszik a Vörös térrõl és lebontják a mauzóleumot, a Baba Yaga játszhasson a bulin, mert buli biztosan lesz. Mondtam az oroszoknak is, s tetszett nekik az ötlet. Tudod nekem az egyik legérdekesebb dolog a zenekar létezésében az, hogy a fiatalságom az orosz fegyverek árnyékában telt, s persze azzal az érzéssel, hogy ez nem jó. Most vannak orosz barátaim és szépen megtanultam, hogy az egyes emberek mennyire nem azonosak az olyan fogalmakkal, mint: "az oroszok".
Azután van még egy furcsa történet. Anja egyszer arról beszélt, hogy apja a második világháborúban a brjanszki erdõben harcolt. Azonnal felcsillant a szemem, mert eszembe jutottak gyerekkori emlékeim, s örömmel újságoltam, hogy "de hiszen az én apukám is a brjanszki erdõben harcolt!" A következõ pillanatban jöttem rá, hogy egymásra lõttek... S milyen szerencse, hogy nem találtak, mert akkor nem születtünk volna meg.
- Valamint nem tudnátok egy zenekarban muzsikálni. De ez talán biztosíték lehet arra, hogy a ti gyerekeitek nem fognak egymásra lõni.
- Biztosítékot sajnos aligha jelent, de jó példa arra, hogyan változik a világ. Ha mindenáron tanulságot akarunk keríteni belõle, mondjuk azt, hogy ne öljük meg ellenfelünket, mert akkor gyerekeink biztosan nem fognak együtt zenélni..
Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.



Hivatalos honlap:

Baba Yaga
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •