Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

BarbaraCafe

„Ha jön egy dal, én ott vagyok!”

A BarbaraCafe nevű produkció valójában a dalszerző-szövegíró-énekesnő Petrók Barbarát takarja. Egykori R-Go gidáról nyilván senki nem gondolná, hogy táncikáláson kívül képes komoly alkotásra – ez esetben mégis erről van szó, Barbara nem akármilyen lemezt készített. A Vagyok aki vagyok elvarázsolja a hallgatót, zenéjével éppúgy, mint gondolataival.

- Úgy két évtizede láthattunk utoljára a színpadon, az R-Go egyik gidájaként. Mi késztetett a visszatérésre, egészen más szerepben?

- A vágy régóta bennem van, hogy a bennem élő dalokat megmutassam az embereknek – mondja Petrók Barbara. – Már az R-Go idején is ebben gondolkodtam. De a megvalósuláshoz kellett ez a húsz év. Kellett hozzá a családom, kellett sok év három kontinensen, különböző kultúrákat megismerve – kellett minden, ami eddig velem történt.

- S mi történt? Ha össze lehet foglalni néhány mondatban.

- A történet ott kezdődött, hogy zeneiskolába jártam, hat éven át csellóztam, mellette táncolni tanultam, klasszikus és jazzbalettet. A tánc vitt közel a könnyűzenéhez, így lettem az R-Go, később az R-Go Proletars tagja, a gida-léthez azért még a vokálozás is hozzátartozott. Később a Manhattan rockzenészeit treníroztam, hogy gitár nélkül is színpadképesek lehessenek más stílusban.

1992-ben költöztem Amerikába, ott mentem férjhez, ott született két lányom. Öt éven át éltünk Los Angeles mellett, majd Prága és Isztambul következett, 2000-ben tértünk haza. Itthon jógával kezdtem foglalkozni, speciális módon, a tánc és az asztrológia összekapcsolásával, amiben ugye a zene is benne van. Kis együttessel szanszkrit nyelvű dalokat énekeltünk, élveztem, már nagyon hiányzott a zenélés. Egyik gyerekem gitározni tanult, abbahagyta – ekkor jöttem rá, hogy valójában én akartam gitározni, ezért küldtem tanulni... Elkezdtem járni Mohai Tamáshoz, énekórákat is vettem, s közben folyton jöttek belőlem a dallamok, az asztalfiókban pedig ott voltak a versecskéim, a dalszövegek.


- Ebből még nem lesz lemez...

- A dalokat egy idő után meg mertem mutatni Németh Alajosnak, a Bikini vezetőjének. Nélküle nem született volna meg az album. Biztatott, vállalta a hangszerelést, végső soron magát a zenei produceri feladatokat, hiszen ő hívta el a felvételre az ország legjobb zenészeit. Lukács Peta gitározott, Borlai Gergő dobolt, Kovács Gábor billentyűzött, Mogyoró Kornél ütőhangszereken, Lantos Zoltán hegedűn játszott, s persze Lojzi basszusozott a stúdióban. Nagy élmény volt hallgatni a játékukat - úgy játszották el a dalokat, ahogy mindig is szóltak bennem!

- Bár csak október második felében jelenik meg az album, már volt szerencsém többször is meghallgatni. Mintha egyfajta fejlődéstörténet rajzolódna ki a dalokból.

- A szövegek valóban kapcsolódnak egymáshoz. Lojzival egymástól függetlenül írtuk le, milyen számsorrendet képzelünk el – majdnem azonos volt a két variáció, mivel adott a dramaturgia. Fontosnak éreztem, hogy elmondjam, hogyan látom a világot, milyen érzések, gondolatok vannak bennem, mert biztos vagyok abban, hogy a dalaim nem csak rólam szólnak. A generációm, s főleg a nők ma vagy nem jutnak szóhoz, vagy ha igen, akkor teljesen felesleges, felszínes dolgokkal tömik mások fejét. Eszembe jut, amit édesanyám mondott, amikor még húsz sem voltam: „Harminc évesen kezdődik az élet, negyven fölött pedig fantasztikus lesz!” Nem korfüggő, hogy szeressen valaki és őt is szeressék. Jó volna elmozdulni a média sugallta csajok-pasik szintről, beszéljünk inkább ember-ember közti kapcsolatról.

- Azért ne mondd, hogy kizárólag negyvenes nőkhöz, vagy egyáltalán nőkhöz szól a lemez! Férfiak nem hallgathatják?

- Már hogyne hallgathatnák, maga a hangszerelés maszkulin, rockos, még ha akusztikus zenéről is van szó. De szeretni inkább csak azok a férfiak fogják a dalokat, akik nem akarják maguk alá kényszeríteni a nőket, hanem társként gondolnak rájuk. S így van ez a nőkkel is: akiknek csalódást vagy fenyegetést jelentenek a férfiak, talán nem mindent fognak érteni. Az önmagukban bízó embereknek, az elengedés szabadságára képeseknek ajánlom az albumot.

- A Szabadon az egyik kedvenc dalom.

- Majdnem ez lett a lemez címe, a klip viszont biztosan ehhez a számhoz készül. Úgy gondolom, ámítás és egyben önámítás, hogy bárkit, bármit birtokolhatunk. Egykor én is így voltam az országommal, az otthonommal, a gyerekeimmel, a szerelmemmel – de persze egyiket sem birtokolhattam. Tudom, egyszerűbb volna mindent és mindenkit lakat alá zárni, ám mivel nem megy, jobb megtanulni bánni a mások és a magunk szabadságával. Mert ha nem hívlak enyémnek, az engem is felszabadít.

- Beszéltél a hangszerelésről: meghatározó a gitár szerepe, Peta szinte a hátán viszi az albumot. Ez a te ötleted volt?

- Sőt: kifejezett kérésem. Csellózom, gitározom, húros rezgések élnek bennem. Ez a hangszer áll hozzám a legközelebb, bár mint mondtam, minden muzsikus remekül játszott a felvételen. A szanszkrit nyelvű dalban, a Devi Durgában Lantos Zoli hegedűjátékát meg tudtam könnyezni...

- Ami az éneket illeti, több dalban első hallgatásra prozódiai hibákkal telinek tűnt sajátos előadásmódod. Csak másodjára jöttem rá, hogy így élőbb a hangod, nem énekesnő osztja az igét, hanem valaki hozzám, a hallgatóhoz szól.

- Nem is nevezném magam énekesnőnek, inkább dalnok vagyok, úgy gondolom. Lojzival sokat vitatkoztunk ezeken a részeken, végül meg tudtam győzni, hogy mivel nem mondatokat, hanem gondolatokat énekelek, fontosabb a szerepük, minthogy mereven alkalmazkodjanak a ritmusokhoz. Itt is a szabadság a lényeg, az előadó szabadsága – ez egyébként az angolszász zenében nem ritkaság, csak itthon szokatlan. De hát engem is arra tanítottak általánosban, hogy a vonalra írjak, a margóig, a forma számított, nem a tartalom. Talán még mindig ez ellen lázadok...

- Dalaid nem feltétlenül vájt fülűekhez szólnak, mégis rengeteg zenei ötlet, apró finomság van bennük. Jól esett, hogy nem nézitek hülyének a hallgatót. Tudatosan, hogy mindenki kapjon valamit?

- Remélem, nem kiábrándító, hogy ez inkább nekem, nekünk volt fontos... A dalokban ott vannak az érzelmi lehetőségek különféle zenei megoldásokra, s ezekkel éltünk is, még ha emiatt el is húzódott a lemez készítése. Az persze nyilván öröm, ha másoknak is tudunk adni.

- Maguk a dalok is nehezen születnek?

- Épp ellenkezőleg: amikor pár éve újra a kezembe fogtam a gitárt, azonnal jöttek a dallamok. Mindenki másképp dolgozza fel, ami történik vele – én így, dalírással. S történt velem annyi minden, hogy még jó darabig nem kell belehalnom egy szám írásába... Ha jön egy dal, én ott vagyok! Még meg sem jelent az első lemezem, de már a második anyaga is készül.

- Igaz is: mi következik most?

- Hamarosan itt az album és a klip, valamint összeállt a zenekarom, szintén nagyon tehetséges muzsikusok alkotják, már elkezdtünk próbálni. Decemberre tervezzük a koncertezést, lesz lemezbemutató is. Kétféle verziót képzelek el, egy kisebb létszámú csendesebbet, akár kávézókban, s egy nagyobbat, mert otthon érzem magam a nagy színpadokon is, szeretek táncolni, s bizony a dobokat is imádom. A Vagyok aki vagyok számai mellett még újabb dalokat is fogunk játszani, valamint feldolgozásokat Tori Amostól és Emmylou Harristől. Nagyon várom már a koncerteket, jó lesz személyesen szólni az emberekhez!



Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Fotó: Mészáros László


Hivatalos honlap:

BarbaraCafe


Belehallgatás a lemez dalaiba:

Vagyok aki vagyok


Klip a YouTube-on:

Szabadon

MySpace:

BarbaraCafe


Kapcsolódó cikk:

Az út élvezete
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek