Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2007 | Classica - AntolĂłgia

Classica - AntolĂłgia
Lényegében a semmibõl tûnt fel a Classica együttes a nyolcvanas évek végén. Talán 1988-ban hallottam elõször a bandát a PeCsa heavy metal klubjában. Meglepett, hogy a teljesen ismeretlen zenészek milyen jól nyomják a legfrissebb metálirányzatot, a Malmsteen indította, klasszikus elemekkel vegyített, kimondottan virtuóz rockzenét. Úgy tûnt, a Classica lehet a következõ évtized meghatározó magyar metálzenekara. Nem így történt. Az együttes történetérõl Szalai Tamással beszélgettem. Abból az apropóból, hogy most egyszerre három Classica album is megjelent.

- Itt van elõttünk a három CD-t tartalmazó doboz, az Antológia. Hogyan jutott eszetekbe kiadni a régi felvételeket?
- Az emlegetett klub vezetõje, a nekünk késõbb is sokat segítõ Lõrincy Attila vetette fel az ötletet a Hammer Records vezetõinek, úgy egy évvel ezelõtt – magyarázza a billentyûs, zeneszerzõ és szövegíró, aki egyedüliként volt tagja minden Classica formációnak. – Akadt néhány régi felvétele, úgy gondolta, ezekbõl össze lehetne hozni egy albumot. Az ötletét továbbfejlesztve, megszerezve három lemezanyagunk mesterszalagját jött létre ez a díszes kiadvány. Sõt, ezeken felül minden CD-n találhatók bónusznóták, más felállásoktól. Így végül a zenekar teljes pályáját meg tudtuk örökíteni.
- Haladjunk sorban, mesélj a Classica I. címet viselõ lemezrõl!
- Az elsõ formációval, azaz Szutorisz Károllyal (ének), Fejes Zoltánnal (gitár), Hertel Tiborral (basszusgitár) és Weitner Ferenccel (dob) készítettük el az anyagot 1989-ben, méghozzá lemezgyári megrendelésre, a Tom-Tom Stúdióban. Az album mégsem jelent meg. Egyrészt jöttek a zenekaron belüli gikszerek, például Zolinak be kellett vonulnia katonának, másrészt akkoriban épp változóban volt Magyarországon a lemezkiadás. A Hungaroton tologatta a megjelenést, végül pedig teljesen lemondott róla.
- Azért így is magatok voltatok a csoda, hogy egyáltalán szó lehetett lemezrõl. Hiszen alig múlt egyéves a zenekar, máris stúdióba vonulhattatok, az akkori legnagyobb kiadó felkérésére. Hogyan sikerült ilyen gyorsan majdnem a csúcsra érni?
- 1988-ban rengeteg koncertünk volt, gyorsan növekedett a közönségünk. Utólag visszagondolva talán azért is, mert igényes metálból akkoriban nem volt túlkínálat az országban. Ez a fajta zene, a kemény rockra, metálra épülõ, ugyanakkor a klasszikus muzsikát is bõven használó stílus külföldön Malmsteen és követõi révén nagyon népszerû volt, itthon azonban csak lemezekrõl ismerhették az emberek. A Classica elsõ felállása ráadásul alkalmasnak bizonyult arra, hogy ilyen zenét játsszon, gondolok itt elsõsorban a nagy tehetségû gitárosra és énekesre.
- Mégis szétszóródott a csapat, elsõként Szutorisz Károly távozott, habár a szintén kiváló énekes, Molics Zsolt került a helyére.
- Vele sajnos nem készült lemezanyag, néhány bónuszdalban viszont hallható a hangja az elsõ CD-n. 1992 elején már Fejes és Hertel is elhagyta a zenekart. Pár hónappal késõbb állt össze a Classica második formációja, Weitner Ferivel ketten maradtunk, mellénk érkezett Ablonczy Mihály (ének), Nagy Péter (gitár) és Éber Tamás (basszusgitár). S ezzel el is érkeztünk a Classica II. CD-hez.
- Ennyire még ne szaladjunk elõre. Furcsa, hogy az elsõ felállás sok tehetséges és fiatal zenésze késõbb semmire nem vitte.
- Sok közös volt bennünk, nem véletlenül hoztuk létre az együttest. Az egyik rokon vonás pedig éppen az volt, hogy egyikünk sem akart mindenáron zenélni. Ha az igényes muzsikából nem tudunk megélni, akkor nem az a megoldás, hogy alkalmazkodunk az elvárásokhoz. Sok csalódás ért minket, nem csak az elsõ csapattal. Amikor például egy fesztiválon az utánunk következõk kimondottan gyengén zenéltek, a közönség mégis õket ünnepelte. De mondom, akkor sem gondoltunk arra, hogy lejjebb kellene adnunk az igényeinkbõl. Ha így nem kellünk, akkor csinálunk valami mást, elvégre nem csak zene van a világon.
- A történetben azonban még mindig a zene az elsõdleges, hiszen a Classica második albuma végre meg is jelent, igaz, annak idején csak kazettán.
- Az elsõ lemezt mai füllel meghallgatva úgy érzem, kicsit elõreszaladtunk a zenénkkel, egy-két megoldással külföldön is csak késõbb éltek a stílus együttesei. A második anyag megtartotta a Classica alapvetõ stílusjegyeit, ám a dalok sokkal melodikusabbak, ettõl pedig befogadhatóbbak lettek. Amivel nem cáfolom az imént mondottakat – a változás elsõsorban az új tagoknak volt köszönhetõ, az õ karakterükre íródott a zene. Amikor két évvel késõbb újabb váltásra került sor, a progresszív metál felé indult a Classica, már új énekes és gitáros játszott az együttesben.
- Most értünk a harmadik CD történetéhez?
- A felvételen Angyal Károly (énekes) és Sipeki Zoltán (gitár) szerepelt a megmaradt három tag mellett. Az Iron World címet viselõ anyag egy luxemburgi kiadó kérésére készült el. Csak a zenénket hallották, sosem találkoztunk velük, mégis elküldték a pénzt a stúdiózásra. 1996-ban készült el az anyag – addigra szépen meg is szûnt a cég… Ott álltunk kiadó nélkül egy angol nyelvû lemezanyaggal, ekkor fáradtunk bele végképp a dologba.
- No azért talán csak nem végképp, de most maradjunk a harmadik albumnál. Milyen zenét játszottatok rajta?
- Classicás progresszív zenét. Ami annyit jelent, hogy ezúttal a progresszív rockból és metálból indultunk ki, ám a komolyzenei hatások ugyanúgy jelen vannak a dalokban, mint korábban. Csak már nem a barokk világából merítettünk, hanem a huszadik század zenéjébõl, többek között Muszorgszkij, Bartók és Bernstein hatott ránk.
- Nem csodálkozom, hogy csak külföldi kiadó figyelt fel erre a zenére… A cég megszûnése után valóban felhagytatok a zenével?
- Hosszabb szünet után 1999-ben és 2000-ben volt néhány koncertünk a Classica utolsó formációjával. Ebben Kiss Zoltán (ének), Váczi Nándor (gitár), Krecsmarik Gábor (basszusgitár) és Galántai Zsolt (dob) szerepelt mellettem. Nem mondom, hogy nem fogadott jól minket a közönség, sokan emlékeztek a Classicára, sõt, meglepõ módon fiatalok is énekelték velünk a régi dalokat, de egy idõ után be kellett látnunk, hogy ez nem tart el öt embert. S mint mondtam, én nem akarok mindenáron zenélni. Azért ez a formáció is szerephez jut a lemezeken, ugyancsak bónuszdalokban. Hogy teljesen kerek legyen a történet.
- Kerek és végleg lezárt?
- Annyi bizonyos, hogy a Classica rendszeresen nem fog színpadra állni. Viszont nagyon szeretném, ha ezt a három lemezt be tudnánk mutatni élõben. Májusig ki kell derülnie, hogy van-e értelme a dolognak. S ha van, akkor az év végén még lesz egy nagy koncert, lényegében majdnem minden korábbi zenésszel – két-három énekesre biztosan számíthat a közönség.


Creative Commons License
Ezt a Mû mûvet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Classica I.


Classica II.


Honlap, négy dallal:

Classica


KapcsolĂłdĂł cikk:

Classica koncert elõtt és után
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •