Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2004 | Cry Free - Lehet saját a másĂ© is

Cry Free - Lehet saját a másé is
Lehet saját a másé is

Nyolc évvel ezelõtt alakult meg a magyar Deep Purple cover band, a Cry Free. Scholtz Attila (ének), Kállai János (gitár), Kecskeméti Csaba (basszusgitár), Soulavy Gábor (billentyûs hangszerek) és Blaskó György (dob), azaz a jelenlegi felállás 2000 óta van együtt. Ezután kezdte el kinõni magát az együttes, s kis klubbandából mára külföldre is utazó, gyakorta nagy színpadokon fellépõ zenekarrá vált. A tagok õsszel példaképeikkel is találkozhattak, a budapesti koncert utáni partin.

- Meséljetek, hogyan zajlott a találkozó!
- Az interneten keresztül ismertük meg a Deep Purple nagy rajongóját és egyben barátját, a német Gerrit Raue-t - mondja Blaskó György. - Elõször egy Graz melletti motorostalálkozóra hívott el minket, majd kedvezõ tapasztalatai hatására európai promoterünkké vált. Épp akkoriban szûnt meg hasonló kapcsolata egy másik cover band-del, a Perfect Strangers nevû csapattal. Õ hozta össze a találkozót. A koncert után elõször Roger Glover üdvözölt minket, sajátos módon. Tudta, hogy kik várnak rá a szobában, s amint belépett, megkérdezte, ki a basszusgitáros, majd rátámadt Csabára, hogy mit képzel, nem túrhatja ki az együttesbõl... Ezután érkezett meg Steve Morse, neki az az ötlete támadt, hogy menjünk át az öltözõbe, ott még van sör. Késõbb a szállodájukban is találkoztunk velük, ekkor már Ian Gillan és Ian Paice is a társaságban volt. Hatalmas élmény volt találkozni velük.
- Felröppent az abszurd hír, hogy jövõre a Purple elõtt fogtok játszani.
- Ez nonszensz, errõl szó sem volt. Viszont felmerült, hogy az egyik tag szólóprodukciójában szerepet vállalhatunk. Mivel nagyon gyerekcipõben jár az ügy, Gerrit kérésére errõl még nem beszélhetünk.
- Akkor beszéljetek magatokról. Valóban rajongói vagytok a Purple-nek? Mert nem egy hasonló zenekarba kerül olyan zenész, aki nincs oda az eredeti zenéért.
- Olyan nálunk is akad, aki korábban nemigen ismerte Gloverék muzsikáját. Én például a Red Hot Chili Peppers zenéjén nõttem fel. Basszusgitárosunk az Ankou nevû punkbanda tagja is, igaz, õ az egyedüli közülünk, aki minden magyar Purple koncerten ott volt. A lényeg az, hogy ha nem is mind ismertük a zenekar életmûvét, ma már fanatikusan imádjuk az összes nótát. A Deep Purple szeretete tart össze minket.
- Csabát három héten át kellett fûznöm, hogy csatlakozzon - teszi hozzá Soulavy Gábor. - Végül igent mondott. Velem egyszerûbb volt a dolog, mivel hat éves korom óta ilyen zenét hallgatok. Amint tehettem, Hammondot vettem. Egy hangszerbolti hirdetés hívta fel a figyelmemet a zenekarra. Mint késõbb kiderült, már másfél éves volt a cetli, amit letéptem...
- Mi a koncepciótok? Egy az egyben játsszátok a nótákat?
- Igen is, meg nem is - válaszol Kállai János. - Ha csak az én részemet, a gitárt nézzük, nyilván vannak olyan klasszikus szólók, amelyeket meg kell tartanom, hangról-hangra. Ugyanakkor ez a zene eredetileg is improvizatív jellegû, tehát belefér, hogy idõnként más irányba vigyük el. Persze ahogy a Purple-nek, úgy nekünk is alkalmazkodnunk kell a megváltozott világhoz. Érdekes volt megfigyelni az õszi koncerten, hogy ma jóval rövidebbek a szólók, mint évtizedekkel ezelõtt. Mi is hasonlóképp járunk el. Ahogy Attila mondja: ha túllépünk egy bizonyos határt, a hallgató a korsóért nyúl. Visszatérve ahhoz, hogy mennyire ragaszkodunk az eredeti változatokhoz: igyekszünk minden bulin másképp játszani a dalokat. De minden esetben abból kiindulva, amit a Purple játszott, csak nem feltétlenül a stúdióban. Meghallgatjuk a különféle koncertverziókat, s elõfordul, hogy például a Satriani-féle változatot veszem alapul.
- Igaz is, melyik korszak áll a legközelebb hozzátok?
- Jelenleg bõ negyven számból áll a repertoárunk, s ennek hatvan százaléka a klasszikus felállás idejébõl való - mondja a dobos. - A Machine Head címû album például teljes egészében mûsorunk része. De minden egyes lemezrõl játszunk legalább egy nótát. Nem kizárólag a legismertebbeket, hanem ritkábban hallhatókat is.
- Ebbõl talán mégsem derül ki, melyik idõszak a kedvencünk - folytatja a gitáros. - Nyilván mindenkinek más - hozzám a Morse érkezése utáni korszak áll közel, én is igyekszem modern módon nyúlni a dalokhoz.
- Sok koncertetek van?
- Amióta Kovács Géza a menedzserünk, igen - válaszol Blaskó György. - Tavaly óta pedig egyre több a külföldi buli. Itthon szeretnénk elfelejteni a klubozást, pontosabban csak olyan helyen lépnénk fel, ahol megfelelõek a körülmények, ugyanis sok a rossz tapasztalatunk. Volt, hogy szó szerint ki kellett verekednünk a gázsit... A fesztiválokon azért szeretnénk ott lenni. A Wigwamban is jó játszani, kiderült, hogy rendes fénnyel és hanggal mennyivel nagyobbat tud ütni az elõadásunk.
- Külföldön sem csak klubokban lépünk fel - teszi hozzá Soulavy Gábor. - Ausztriában több ezer ember elõtt játszottunk két fesztiválon is.
- Egyre elõrébb juttok. Nem zavaró, hogy ez nagyrészt a Deep Purple dalainak köszönhetõ, nem pedig a ti szerzeményeiteknek?
- Egyszer azt mondták Németországban, hogy olyannak tûnik a koncertünk, mintha a saját dalainkkal állnánk a színpadra. Olyan örömmel zenélünk. S ez igaz, mert hiába nem mi írtuk a nótákat, ki tudjuk fejezni bennük magunkat. Tisztában vagyunk azzal, hogy kié ez vagy az a dal, de amikor a színpadon állunk, mindet sajátunkként tudjuk elõadni.
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Cry Free


KĂ©t dal a Purple (r)Evolution (2005) albumrĂłl:

Burn

Bananas


Három dal a Cry Free In Concert (2002) albumról:

Pictures Of Home

Child In Time

Hush

KapcsolĂłdĂł cikk:

Jon Lord kelet-eurĂłpai zenekara
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •