Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2003 | Cserepes Károly - Távcsõ helyett mikroszkĂłp

Cserepes Károly - Távcsõ helyett mikroszkóp
Távcsõ helyett mikroszkóp

Microworld music - ez az új stílus neve. Hogy pontosan mirõl van szó, az hamarosan kiderül Cserepes Károly szavaiból. Az egykori Vízöntõ-tag Sebestyén Mártával készített szólólemezek, film- és színházi zenék megalkotása után állt elõ Danubian Trances címû, igazán különleges és izgalmas albumával. Már a microworld music jegyében.

- Vizsgálni kétféleképp lehet - kezdi Cserepes Károly. - Távcsõvel vagy mikroszkóppal. Mindkét irány a végtelenbe vezet. A world music rendszerint a távcsövet választja. Azaz egyre inkább arról szól, hogyan lehet különbözõ kultúrák zenéjét globális módon megszólaltatni. Az egymástól távol esõ muzsikák keverésébõl izgalmas produkciók születhetnek, bár természetesen az is sokszor elõfordul, hogy amolyan turisztikai jellegû lesz a zene. De most nem is ez a fontos, hanem hogy a másik irányba eddig még nem léptek. Én ezzel próbálkoztam meg.
- Hogyan?
- Kijelöltem egy-egy kis földrajzi pontot és megszólaltattam. A Magyar Tudományos Akadémia régi, 1954 és 1982 között készült hangfelvételeibõl indultam ki. Igazi gyöngyszemekbõl - a legjobb elõadómûvészek, még ha valójában parasztemberek is, énekelnek népdalokat. Hangjuk mellett az albumon a környezetük is megszólal. A helyre jellemzõ állatok, növények, tárgyak, s persze hangszerek hangjai. Ezekkel jellemeztem az adott kis területet.
- Mondanál egy konkrét példát, hogy világosabb legyen a dolog?
- Van elképzelésem arról, hogyan szól az Alföld. A Grassland címû számban Nyeste András bácsi énekel betyárdalt. Mellette madarak, rovarok, lovak hangja szól. Tekerõlant és nádsíp is hallható. Tehát csupa, a helyre és a felidézett korra jellemzõ mintát használtam. Mert az instrumentumok hangja is archív, nem mintha nem játszhattak volna mai népzenészek a lemezen, de a varázslatos hangzás miatt a régi felvételek mellett maradtam.
- Hogyan lesz mindebbõl dal?
- A másik vonal az elektronika. A hangszerelésben a techno bizonyos elemei jelennek meg. Persze most senki ne gondoljon diszkóra - a mai, fiatal zene eredményeit használtam fel. Tehát nem rockos vagy jazz-es a megközelítés. A technót tartom az igazán élõ kortárs zenének, függetlenül attól, hogy mire szokták használni. Olyan dinamikusan fejlõdik, hogy egyszerûen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Természetesen nem pörgõs techno illik a sorsénekek vagy haláldalok mellé, a drum and basst igazán nem alkalmazhattam. Amúgy a techno csak erõsíti az egész produkció eredendõen meglévõ pszichedelikusságát. Mert már a cél ilyen: a táj megszólaltatása.
- Hihetetlenül nagy munka lehetett akár egyetlen dal létrehozása is. Mennyi ideig készítetted a lemezt?
- Ha nem is minden nap reggeltõl-estig, de két éven át. Ha megvolt a dal, amelyiket használni akartam, a hangkeresés következett. Ez vette el a legtöbb idõt, a több ezer minta meghallgatása. Nyilvánvalóan nem csak az számított, illik-e a képbe például egy köcsögdudás felvétel, hanem hogy egyezzen a tempó és a hangnem. A hangkészlet létrehozása után már jöhetett az alkotó munka. A dalok meghatározója rendszerint az ének volt, ehhez igazítottam mindent. Mindegyik dallamnak megvan a saját, belsõ tempója - ez határozta meg, hány bpm mehet rá. Végül - legalábbis én úgy érzem - úgy szólalnak meg a számok, mintha a kész alaphoz most álltak volna oda a parasztemberek, hogy felénekeljék a részüket.
- Mennyire mentél bele a részletekbe? Az után is kutattál, hogy az egyes tájakon milyen rovarok élnek?
- Ilyen mélyen azért nem merültem el a témában. Szubjektív a lemez, arról szól, hogy én milyennek hallom az adott vidéket. Arra ugyan vigyáztam, hogy az Evening Silence címû dalban éjszakai madarak és rovarok hangja szóljon, de csak ilyen mélységig valósághû az album. Fellini Rómája sem a te vagy az én Rómám, hanem a sajátja, amilyennek õ látta. A számok azt próbálják elmondani, nekem mit jelent az Alföld, a Mátra, a Dunántúl. Amúgy a borítón csak azt jelzem, hogy az eredeti felvételek mikor és hol készültek. Ez nem feltétlenül egyezik azzal, amit maga a dal jelenít meg. Az Evening Silence fõ részét a Nagyecseden felvett ének és a tiszaújfalui citerajáték adja, számomra mégis a Mátráról szól. Ez nekem volt vezérlõelv, hogy egységes képet tudjak festeni. S azért nem írtam rá a borítóra, mert nem az a fontos, hogy én mit hallok ki a dalból.
- Mi volt a Danubian Trances elõzménye?
- Minden, amit eddig csináltam. A zenei folyamatok egymásra épülnek. A Vízöntõben annak idején nem tradicionális népzenét játszottunk, inkább a folkból kiindulva próbáltunk eljutni a kortárs megszólaláshoz. Amikor 1991-ben vége lett az együttesnek, kicsit elpártoltam a népzenétõl, sanzonokat, filmzenéket írtam. A digitális technika vezetett vissza ehhez a zenei világhoz. Ugyanis olyan lehetõségeket adott, amelyekkel végre megvalósíthattam régi vágyaimat. Egykor kínlódnunk kellett, magnószalagokat ragasztgattunk körbe-körbe, hogy pontosan ismételjenek néhány tempót. A digitális technika nagy jótétemény, azonnal megoldást kínált minden ilyen problémára. Megszülethetett az addig csak elképzelt varázslat.
- Hogyan jut el a népzenész az elektronikáig?
- Még a nyolcvanas évek közepén vettem egy szintetizátort, az akkori idõk legnagyobb analóg szintijét, Roland Jupiter8-at. (Nagy érdeklõdést keltett, több zenekar fantáziáját lódította meg, így játszottam fél éven át a KFT-ben.) A Vízöntõbe akartam bevinni a hangszert, mert ugye azt kerestük, hogyan lehetne a folkból kortárs zene. Meg is szólalt lemezen, basszusgitárral együtt, a hagyományos népi instrumentumok mellett, de a célt nem értük el. Ma már azt is tudom, hogy miért. A népzenébe igyekeztünk rockos elemeket, hangzásokat bevinni. Nem ez a megfelelõ módszer. Zenét kell csinálni, s abba azután olyan elemet viszel, amilyet akarsz! Maga a zene a fontosabb, az általános érvényû, nem a stílus. A Danubian Trances igyekszik ezt az utat járni. Bár bevallom, egy-két helyen annyira a dalok hatása alá kerültem, hogy hagytam szólni õket...
- Mi következik most? Hiszen stílust teremtettél, s a microworld music egy életre való feladattal láthat el.
- Elméletben ez a lemez egy sorozat elsõ darabja. De hogy lesz-e folytatása, az nagyon sokban múlik külsõ körülményeken. Ötleteim bõven vannak, ráadásul nem feltétlenül népzeneiek, mert a területre való ráközelítés ezt nem minden esetben kívánja meg. Például azon gondolkodom, hogy a következõ album témája lehetne Budapest, az Almássy tér vagy épp az EMKE aluljáró megszólaltatásával. Persze folytathatnám a most megkezdett vonalat is, mert nem fért rá minden az albumra. Mindössze egy dalban szerepel roma zene, a klezmer pedig még ennél is kisebb szerepet kapott.
- Milyen körülmények befolyásolhatják a folytatást? Az album fogadtatása?
- Nem kizárólag. Sokkal inkább arról van szó, hogy mivel az alkotás sok idõt és pénzt igényel, nem tudom, hogy megengedhetem-e magamnak a jövõben. Az elektronika amúgy is veszélyes talaj: naprakésznek kell lenni, követni a fejlõdését, mert ami ma korszerû, az pár év múlva már nem hat annak. Igaz, én nem az elektronikában kívánok újítani, de bizonyos mértékig így is rákényszerülök az újabb és újabb eszközök vásárlására.
- Tehát végsõ soron a pénzrõl van szó. Külföldön nem kelthet érdeklõdést az album? Mert azt ugye sejtjük, hogy itthon szinte kizárt bármiféle újjal sikert elérni a zenében.
- Folyamatban van az ügy, igyekszem terjesztõt találni. A feltûnés keltésére esélyt jelenthet a nagyszámú world music rádióadóban, illetve a gyakran megjelenõ válogatáslemezeken való szereplés. Itthon valóban nem fényes a helyzet, végül szerzõi kiadásban kényszerültem megjelentetni az anyagot. A Fonó Records ugyan megígérte, hogy kiadja, de az idõközben felmerülõ csõdhelyzet miatt csak a hazai terjesztést tudta vállalni.
- Ha várnunk is kell - már csak az alkotás idõigényessége miatt is - az új microworld music albumra, azért biztosan vannak más terveid. Most épp mivel foglalkozol?
- Nem zenével. Hagyjuk is, nem illik a lapba.
- Már hogy ne illene, ha egy zenész nem zenél! Nem is az, hogy mit csinálsz, hanem hogy miért nem zenélsz.
- A Vízöntõ után leginkább az alkalmazott zene területén dolgoztam, film- és színházi zenéket írtam. Ismert, hogy az utóbbi években beszûkültek a lehetõségek, például egyre kevesebb film készül. Egyszerûen nem várhatok otthon, ölbe tett kézzel a következõ munkára. Kénytelen voltam váltani, más szakmát keresni, a megélhetés érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek zenei terveim, de már tudom, hogy muszáj több lábon állni. Szeretnék újra zenekarban játszani. Két lehetõségem van: beszállni valahová egyszerû muzsikusként, vagy azt megvalósítani társakkal, amit én szeretnék. Nyilván az utóbbihoz volna több kedvem, hiszen az elsõ csak egy szakmai feladat, ám nem egyszerû együttest létrehozni. Fõként az egyeztetések miatt, hiszen ma mindenki több produkcióban érdekelt, ugyanazon okból, amiért nekem más munkát kellett keresnem. De azért remélem, hogy sikerül összehoznom egy csapatot, s újra színpadra állhatok. Ugyanígy bízom a microworld music majdani folytatásában is.
Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •