Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

Depresszió - Kinõtték a klubokat

Kinõtték a klubokat

Öt évvel ezelõtt adta elsõ koncertjét az akkor még nagykorúságukra váró zenészekbõl álló Depresszió együttes. Az ifjú muzsikusok ennyi idõ alatt három albumot készítettek, s ki tudtak törni az elõzenekarok kategóriájából. Olyannyira, hogy Halász Ferenc (ének, gitár), Nagy Dávid (dob), Hartmann Ádám (gitár) és Kovács Zoltán (basszusgitár) a jubileumi koncertet a Petõfi Csarnokban tartja, április tizenhatodikán.

- Tudom, hogy már ismert banda a Depresszió, de nem túlzás a PeCsa?
- Igazából nem volt választásunk – válaszol Halász Ferenc. – Novemberben a Wigwamban játszottunk, s pár százan kint rekedtek. Állítólag az utolsó villamoson bemondták a Körtéren, hogy aki oda indul, ne tegye, mert nem fog bejutni… No meg mégis csak jubileumhoz érkeztünk, ezt az öt évet illik különleges körülmények között megünnepelni. A szokásosnál hosszabb mûsorral állunk színpadra, extra hang- és fénytechnikát vonultatunk fel, valamint sok vendég közremûködik. A tavalyi év végén megjelent album, az Egy életen át bemutató turnéján minket elkísérõ Insane és Road együttes mellett a Replika játszik elõttünk. A mi koncertünkön fellép velünk az egykori régi társ, Reichert Roland basszusgitáros, Csányi Szabolcs, a Black-Out gitárosa, valamint Szekeres András, a Junkies és Knapp Oszkár, az Insane énekese.
- Talán valóban merészség a Petõfi Csarnokban tartani a bulit, de tényleg úgy tûnik, hogy kinõttük a klubokat – teszi hozzá Nagy Dávid. – S ha már a PeCsa a helyszín, akkor igyekszünk igazán emlékezetes koncertet adni. Nyilván megcsinálhatnánk kevesebb pénzbõl is, megtehetnénk, hogy nem vesszük fel a hangot és a képet is a majdani DVD-hez, de vállaljuk a rizikót.
- Én nem hiszem, hogy olyan kockázatos lenne a koncert megrendezése – mond ellent Kovács Zoltán. – Az eddigi nézõszámokból kiindulva semmiképpen nem az. Egyébként már a PeCsa elõtti turné is nagy falatnak tûnhetne, hiszen vidéken is nagyobb helyeken, mûvelõdési házakban játszunk, s mi visszük a hangot is.
- Öt éve gondoltátok volna, hogy eljuttok idáig?
- Ha nem is gondoltuk, az biztos, hogy vágytunk rá. Minden zenész arról álmodik, már az elsõ gitárja megvételekor, hogy egyszer majd nagy színpadon fog állni és tömegeknek játszik.
- Persze, én nem is erre céloztam. De az elsõ anyagnál nekem úgy tûnt, itt nincs többrõl szó, mint hogy feltûnt egy Tankcsapda-klón zenekar. Megvallom, nem hittem volna, hogy kinövitek magatokat.
- A Tiszta erõbõl címû lemez valójában nem volt más, mint a tinikor lezárása – mondja Halász Ferenc. – Akadt rajta olyan dal, mit tizenhat évesen írtunk… Szinte gyerekek voltunk, nem épp a legjobb hangszerekkel rendelkeztünk, mindössze tíz napot tölthettünk a stúdióban, úgyhogy talán nem ebbõl kéne kiindulni. A 2002-ben megjelent album, az Amíg tart már egészen más volt. Végre profi stúdióban dolgozhattunk, profi hangmérnökkel. Meg is maradtunk a HSB Stúdiónál és Hidasi Barnabásnál, amikor a legutóbbi anyag készült. Egyébként mindhárom CD most együtt is kapható, ez a Happy Birthday Box. Ami jelzi, hogy az elsõt is vállaljuk.
Ami pedig a Tankcsapdát illeti, szerintem inkább életérzésben lehetett felfedezni hasonlóságokat, nem annyira a zenében. Ez egyébként talán a mai napig megmaradt, de a stílusunk már a sajátunk. Mi legalábbis így érezzük.
- Hallom én is, például jóval több az új lemezen a modern elem.
- A modern is és a tradicionális is – magyarázza Nagy Dávid. – Talán ez a legérdekesebb benne, hogy egyszerre mentünk vissza és elõre az idõben.
- Ugyanakkor mindenképpen rockosabb, metálosabb lett az album, mint a korábbiak voltak – szövi tovább a témát Kovács Zoltán.
- Hogyan készülnek a dalok?
- A próbateremben állnak össze. Rendszerint Feri hozza az alaptémát, ehhez tesszük hozzá az ötleteinket. A szövegek azután már csak rá tartoznak. Talán érdekes lehet, hogy folyamatosan születnek a nóták, nem akkor állunk neki a dalszerzésnek, amikor közeledik a stúdióba vonulás ideje. Most is kész van már vagy hat szám.
- Ezeket persze jelenleg még nem játsszuk – teszi hozzá Halász Ferenc. – Leginkább a jubileum miatt, mert most ugye mindenki az elmúlt öt évre kíváncsi. Amúgy szokásunk minél hamarabb mûsorra tûzni az új nótákat, akár fél évvel a megjelenésük elõtt is. Egyrészt a tesztelés miatt, másrészt a közönségünk el is várja, hogy idõnként vadonatúj dalokat halljon tõlünk.
- Ami a legutóbbi lemezt illeti, a borítót olvasva feltûnt, hogy volt segítségetek is. S most nem a közremûködõ zenészekre gondolok.
- A HSB elõtt a Parkplatz Stúdióban demóztunk. Hat dalt vettünk fel, egyrészt azért, hogy halljuk, hogyan szólnak ilyen körülmények között eljátszva, másrészt hogy tudja a kiadónk, az Edge Records, mire számíthat. S persze az sem volt utolsó szempont, hogy így Hidasi Barna is felkészülhetett belõlünk. Szûcs Szabolccsal dolgoztunk. Összebarátkoztunk, a nyári fesztiválokon már õ keverte a koncertjeinket. A gitársound az õ mûve az albumon is.
Négy dal vokál producere Csányi Szabolcs volt. Ezen a téren van, amit mi is ki tudunk találni, de a Black-Out vokálja annyira egyedi, hogy úgy véltük, érdekes lehet, ha ilyen jellegû részek kerülnek a dalainkhoz.
Szintén izgalmas volt Barbaró Attilával együtt írni dalszöveget. A klipnótánál próbálkoztunk meg ezzel. A Nem akarok elszakadni sorait közösen alkottuk. Mivel hasonlóan gondolkodunk, ez nem is volt nehéz. Egyébként ebben a számban Attila játssza a gitárszólót, Szekeres András pedig vokálozik. Három dalban pedig a már szintén említett Knapp Oszkár üvölt…
- Visszatérve eredeti témánkhoz: a Zenészben gyakran készül interjú tehetségkutatókon feltûnt zenekarokkal. Többször derült ki, hogy már vagy tíz éve együtt van a társaság, de nem tudnak elõbbre lépni. Nektek hogyan sikerült jóval rövidebb idõ alatt kitörni, fõleg az elõzenekar státuszból?
- 2002 õszén indultunk elõször önálló turnéra. Voltak jó bulijaink, de akadt néhány „veszélyesebb” történet is. Utóbbiak ellenére is megpróbálkoztunk a következõ saját koncertsorozattal, 2003 tavaszán. Akkor már mindenhol megállt a lábán a zenekar. Azóta pedig egyre többen jönnek a bulikra, mint mondtuk. De ezt azért meg kellett alapoznunk. Ha nem tudtunk volna ott lenni két Tankcsapda és két Junkies turnén, aligha tartanánk itt. Úgyhogy különösebb titkot nem tudunk elárulni…
- Mi következik a PeCsa után?
- Reméljük, õsszel megjelenhet a zenekar elsõ DVD-je – válaszol Kovács Zoltán. – Ez ugye leginkább azon múlik, hogyan sikerül a felvétel. Terveink szerint nem csak a koncert kerülne a lemezre, az extrák között interjúk és klipek is szerepelnének. Távlati terveink egyelõre nincsenek, s nem csak a jubileumi koncert miatt: kis lépésekkel haladunk. Jó lenne, ha stabilan, minden évben kétszer tudnánk turnézni, s elõbb-utóbb mindenhol színültig megtelnének a mûvelõdési házak.
- Jön a kötelezõ kérdés: ki milyen bandában érdekelt még?
- Számunkra kizárólag a Depresszió létezik – mondja Nagy Dávid. – Feri „fõállásban” végzi a munkáját, mert nem csak zenész, õ a szervezõnk és a menedzserünk is. Szükség van egy ilyen emberre az együttesben. A zene mellett mi dolgozunk, illetve Zoli még tanul. Igazából nem is lenne idõnk rá, hogy máshol is játsszunk. Heti három próbánk van, ez alól csak a koncert adhat „felmentést”. Amikor elkezdtük a közös zenélést, elhatároztuk, hogy vagy száz százalékosan csináljuk, vagy sehogy. Nem kizárt, hogy éppen emiatt tudtunk eljutni idáig.



Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.



Hivatalos honlap:

Depresszió


Egy dal a 2004-es, Egy életen át címû albumról:

Itt benn
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek