Jelentkezz be! [ ŕj vagy itt? RegisztrŠlj!]

Emil.RuleZ! - A m√°sik √ļt

Winkler √©s Eld√©e √©s Jules alkotja a h√°l√≥zati jazzbitang zenekart. Az Emil.RuleZ! k√ľl√∂nlegesen egy√©ni hangulat√°t √©s dalait els√Ķk√©nt az internet-hozz√°f√©r√©ssel rendelkez√Ķk ismerhett√©k meg. Az underground l√©tb√Ķl akkor l√©pett ki a tri√≥, amikor egy r√°di√≥ j√°tszani kezdte n√≥t√°it, s ma m√°r ott van a boltokban a bemutatkoz√≥ album, a Zazie az √°gyban.

- Hogyan kezd√Ķd√∂tt?
Winkler (√©nek, zongora, git√°rok, szintetiz√°torok): - √ögy indultunk, mint b√°rki m√°s. Bolg√°r git√°rokat kaptunk, megtanultunk n√©h√°ny akkordot √©s arr√≥l √°lmodtunk, hogy egyszer majd a Wembley-ben... Ekkor persze m√©g nem is tudtunk egym√°sr√≥l, Eld√©e-t az egyetem alatt ismertem meg. Jules-t √Ķ hozta mag√°val. Amikor √∂ssze√°llt a form√°ci√≥, gyorsan r√°j√∂tt√ľnk, hogy nem nek√ľnk val√≥ a hagyom√°nyos zenekarosdi.
Eld√©e (basszusgit√°r, git√°r, vok√°l): - Ugyanis ut√°ltunk pakolni, er√Ķs√≠t√Ķt cipelni. Kital√°ltuk, hogy k√©t akusztikus git√°rral √©s kong√°val fogunk j√°tszani. A dal√©nekl√©sr√Ķl sz√≥lt a t√∂rt√©net.
Winkler: - Ez kiv√°l√≥ volt a h√°zibulikon arra, hogy a fi√ļk t√°vozzanak, a l√°nyok maradjanak... Am√ļgy is ink√°bb a buliz√°sr√≥l √©s nem a zen√©l√©sr√Ķl sz√≥lt az √©let√ľnk. A zene csak √ľr√ľgy volt, illetve n√©mi t√∂bblet is, hogy ne csak igyunk √©s cigizz√ľnk. A lemez dalainak d√∂nt√Ķ r√©sze az akkori - √©let√©rz√©sekb√Ķl j√∂tt √∂ssze.
Eld√©e: Fell√©p√©sekre nem is nagyon gondoltunk. Annyira nem sz√°ntuk el magunkat, hogy a zene kedv√©√©rt feladjuk az √©let√ľnket. √Čn az√≥ta is m√°sod√°ll√°s√ļ popszt√°r szeretn√©k lenni. Ebb√Ķl m√°r csak a m√°sodik r√©sznek kell teljes√ľlnie...
- Tal√°n nincs is olyan messze. Bizonyos k√∂r√∂kben igen n√©pszer√Ľek vagytok, lemezetek jelent meg √©s egyre t√∂bb sikeres √∂n√°ll√≥ koncert van m√∂g√∂ttetek. Mi hozta az √°tt√∂r√©st? Az internet seg√≠tett?
Eld√©e: - Ami a vil√°gh√°l√≥t illeti, amikor m√°r itthon is hozz√° lehetett f√©rni, nagyon megtetszett nek√ľnk. Nem √ľzletileg: √©rzelmileg. √öj m√©dium, amivel lehet sz√≥rakozni. Ha koncertekre nem is nagyon gondoltunk, az√©rt √©lt benn√ľnk az eg√©szs√©ges megmutatkoz√°si v√°gy, s az internet kiv√°l√≥ terep volt erre. 1995-ben, ha felvett√ľnk egy dalt este a pr√≥bateremben, m√°snap reggel fel is tett√ľk a netre. Nek√ľnk a honlapunk jelentette azt, amit a kor√°bbi zenekaroknak a klub, minden szerd√°n mondjuk a Danuvi√°ban. Igaz, eleinte nem volt sok l√°togat√≥nk, hiszen keveseknek volt lehet√Ķs√©g√ľk a kapcsolatra.
Jules (dob, √ľt√Ķhangszerek, dobprogramok √©s groove-ok, vok√°l): - √Črdekes, hogy az√≥ta is √©lnek az egykori felv√©telek. Sokan let√∂lt√∂tt√©k √©s CD-re √≠rt√°k a dalokat. Ma pedig k√©rdezik t√Ķl√ľnk: igaz√°n ti vagytok ezek, akiket m√°r √©vek √≥ta hallgatok?
Winkler: - Az internet az√©rt is j√≥, mert √≠gy nem er√Ķszakoljuk r√° magunkat az emberekre. Aki akar, r√°nk tal√°l. Ha azt az energi√°t, amivel az embereket lemezv√°s√°rl√°sra szokt√°k buzd√≠tani, a neten adjuk ki magukb√≥l, szerintem m√©g √ľzletileg is jobban lehet j√°rni. Mert √≠gy sokkal jobb a tal√°lati ar√°ny.
Eld√©e: - S amit Jules mondott: √∂n√°ll√≥, t√Ķl√ľnk f√ľggetlen √©letre kelnek a dalok. Nagy site-okon is fellelhet√Ķ n√©melyik√ľk, a Napsteren is ott voltunk.
- Ezt szokták nagyon utálni a kiadók.
Winkler: - A zenész viszont azért ír dalt, hogy minél több emberhez eljusson. Ha így éri el a célját, az is öröm. S hogy nem kapok negyvenöt fillér jogdíjat? Istenem...
Eld√©e: - A nagy szt√°rokn√°l az internet t√©nyleg sokat elvehet a bev√©telb√Ķl. N√°lunk viszont ink√°bb hozz√°tesz. Az eddigi elad√°sok t√≠z sz√°zal√©ka internetes megrendel√©s volt!
- Visszat√©rve az eredeti k√©rd√©shez: a vil√°gh√°l√≥ juttatott el√Ķbbre titeket?
Winkler: - Nem, ink√°bb egy szerencs√©s v√©letlen. Amihez az is kellett, hogy j√≥ min√Ķs√©g√Ľ dem√≥t k√©sz√≠ts√ľnk. Mert az√©rt kipr√≥b√°ltuk a hagyom√°nyos utat is, felv√©teleinkkel sorra elment√ľnk a nagy kiad√≥khoz. √ögy is mondhatn√°m, hogy lesz√°lltunk a pokol m√©ly bugyraiba... Siker√ľlt porig al√°ztatnunk magunkat. Mindig √ļgy j√∂tt√ľnk ki a c√©gekt√Ķl, hogy "ez a ki tudja, honnan szalasztott k√∂cs√∂g mondja, hogy..." √ögy d√∂nt√∂tt√ľnk, kisz√°llunk, lesz√°molunk az √°lmokkal. Zen√©l√ľnk tov√°bbra is, ahogy m√°s b√°bszakk√∂rbe j√°r, de ennyi √©s nem t√∂bb.
Eld√©e: - Ekkor indult el az Est FM. √Ālland√≥ vend√©ggit√°rosunk, Bruzsa G√°bor hangm√©rn√∂k a r√°di√≥n√°l, s a dalfelt√∂lt√©sn√©l javasolta egyetlen haszn√°lhat√≥ felv√©tel√ľnket, a Zazie az √°gybant. Egyszer sorra is ker√ľlt, szombaton, hajnali h√°romkor. A vas√°rnapi k√≠v√°ns√°gm√Ľsorban pedig k√©rt√©k a hallgat√≥k. Ett√Ķl kezdve nem volt meg√°ll√°s. A dal r√°ker√ľlt az Est FM els√Ķ v√°logat√°slemez√©re, egyre t√∂bb sz√°munk ker√ľlt m√Ľsorba, s nemsok√°ra kiad√≥nk is lett.
Winkler: - Az estesek k√∂z√∂s sikernek √©rzik a dolgot. Hiszen ez volt az els√Ķ eset, hogy beraktak egy dalt √©s abb√≥l lett valami. Nem is annyira bel√©nk, mint ink√°bb a t√∂rt√©netbe szerettek bele, hogy van realit√°sa az alulr√≥l j√∂v√Ķ sikernek is. A mai napig seg√≠tenek minket. A r√°di√≥ban azut√°n meg is sz√≥lalhattunk, s az emberek m√°r tudj√°k, hogy mi van a sz√°mok m√∂g√∂tt. Tal√°n az√©rt is vagyunk √©rdekesek sz√°mukra, mert nem a minden√°ron val√≥ befut√°s a legfontosabb sz√°munkra.
Jules: - Ez persze a zen√©nkben is megjelenik. Nem izzads√°gszag√ļak a dalaink.
Eld√©e: - J√≥ dolog, hogy a magunk elv√°r√°sain k√≠v√ľl senkinek √©s semminek nem kell megfeleln√ľnk. Amikor a lemezt k√©sz√≠tett√ľk, felmer√ľlt egy hangsz√≠nn√©l, hogy ez nem lesz j√≥, √≠gy nem fogj√°k j√°tszani a r√°di√≥k a n√≥t√°t. √Čs akkor mi van? Olyan lett a hangsz√≠n, amilyet mi akartunk. Vagy p√©ld√°ul nyugodtan elhajthattuk az RTL Klub reggeli m√Ľsor√°ba minket ugr√°ndozni invit√°l√≥kat. Mert r√∂gt√∂n azzal kezdt√©k, mely dalaink nem hangozhatnak el. Tudom, hogy ezt nem teheti meg az, aki f√Ķ√°ll√°sban zen√©l √©s el kell tartania a gyerekeit.
Winkler: - A magunk m√≥dj√°n fic√°nkolhatunk az akv√°riumunkban. A kompromisszum-mentess√©g az, ami √ļj √©s √©rdekes a t√∂rt√©net√ľnkben, nem maga az album. B√°r term√©szetesen szeretem a dalainkat.
- Vajon meddig tartható ez az állapot?
Winkler: - Ez csak rajtunk m√ļlik. Szerencs√©re a kiad√≥nk, a Twelvetones Records vezet√Ķje, Faltay Csaba hasonl√≥ mentalit√°s√ļ ember. Boldog, ha seg√≠thet j√≥ produkci√≥k l√©trehoz√°s√°ban, s nem a profit az els√Ķdleges a sz√°m√°ra. J√≥l j√°rtunk vele: szaktud√°ssal √©s eszk√∂zparkkal rendelkezik, g√∂rcs√∂kkel viszont nem. √ē volt a lemez hangm√©rn√∂ke is, s a megfelel√Ķ cinhang megtal√°l√°s√°√©rt ak√°r hajnalig is maradhattunk a Fish St√ļdi√≥ban.
Eldée: - Azt viszont magunk sem tudjuk, hogy így, "másodállásban", meddig lehet eljutni. Az igazi muzsikálás ugyanis teljes embert kíván. Ha minden nap hajnali háromkor érnék haza, aligha tudnék reggel nyolctól igazgatóként viselkedni.
- No igen, mert hi√°ba nem akartatok koncertezni, most m√°r musz√°j.
Jules: - B√°rmibe az√©rt nem megy√ľnk bele. Tizen√∂t √©ven √°t m√°sr√≥l sem sz√≥lt az √©letem, mint hogy d√©lut√°n meg√©rkeztem a klubba, pakoltam, este j√°tszottam, hajnalban megint pakoltam, majd hazamentem, aludtam d√©lig √©s √ļjra kezd√Ķd√∂tt az eg√©sz. Mindezt harminc ember√©rt, akiknek majdhogynem mindegy, ki zavarja zen√©j√©vel a vacsor√°jukat...
Eld√©e: - Ennek √≠gy t√©nyleg nincs sok teteje, ez√©rt nem fogjuk √©sz n√©lk√ľl v√©gigj√°tszani az orsz√°g √∂sszes pinc√©j√©t. Az ilyen turn√©k k√©pesek levenni a hangs√ļlyt a l√©nyeges k√©rd√©sekr√Ķl. Az v√°lik fontoss√°, hogy ott van-e a cucc, a technikus, s nem maga a zen√©l√©s. De nincs sz√≥ arr√≥l, hogy ne szeretn√©nk √©l√Ķben muzsik√°lni. Ha egyszer azzal h√≠v fel egy klubvezet√Ķ, hogy a t√∂rzsvend√©gek r√°gj√°k a f√ľl√©t, mikor rendez m√°r Emil.RuleZ! koncertet, akkor azonnal indulunk. De √©n nem fogom v√©gigtelefon√°lni a helyeket, hogy f√©l l√°da s√∂r√∂k√∂n kelljen alkudoznom a szervez√Ķkkel...
Winkler: - Szerintem nem is nagyon tudn√°nk f√Ķ√°ll√°sban csin√°lni a zen√©l√©st. √Čn p√©ld√°ul nem vagyok olyan j√≥ git√°ros, hogy a sz√≥l√≥mmal lek√∂ssem a k√∂z√∂ns√©get.
Eld√©e: - S ha az lenn√©l? Kiv√°l√≥ git√°rosok halnak √©hen. Szab√≥ G√°borra sem zen√©szk√©nt, hanem √°ldozatk√©nt eml√©keznek az emberek. Ilyen p√©ld√°k is lebegtek a szem√ľnk el√Ķtt, amikor √ļgy d√∂nt√∂tt√ľnk, hogy nem fogunk kiz√°r√≥lag zen√©szk√©nt √ľzemelni. De nem anyagi ind√≠ttat√°sb√≥l, ezek a p√©ld√°k ink√°bb az elm√©nkre hatottak. Am√ļgy id√Ķnk√©nt v√°gyom a zen√©sz-l√©tre. J√≥ volna napi nyolc √≥r√°t gyakorolni, k√©s√Ķn kelni, d√©lben k√°v√©zgatni m√°s muzsikusokkal.
Winkler: - Amikor kezdt√ľk, belef√©rt volna az √©let√ľnkbe, hiszen egyetemist√°k voltunk. De nem ebbe az ir√°nyba indultunk.
Eld√©e: - Most kellene √ļgy √©ln√ľnk, mint akkor. Most, amikor m√°r letisztultabbak vagyunk, t√∂bb benn√ľnk a gondolat. Most szeretn√©k igaz√°n elm√©ly√ľlni a sz√∂veg√≠r√°sban, a zen√©ben.
- Ahogy hallgatlak titeket, mintha m√°r m√°sok lenn√©tek, mint azok az emberek, akiket a lemez dalaib√≥l megismertem. Vajon milyen lesz a k√∂vetkez√Ķ albumotok?
Eld√©e: - A dalok val√≥ban r√©gebbiek, de amit id√Ķk√∂zben tanultunk, az is lej√∂n a lemezr√Ķl, nekem legal√°bbis felt√©tlen√ľl. S hogy milyen lesz a k√∂vetkez√Ķ? Nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy lesz-e egy√°ltal√°n.
Winkler: - Ez az album lett, nehezen tudnánk csinálni még egyet.
Eld√©e: - Az√©rt is mondtunk igent a kiad√≥nak, mert ez m√°r lej√°rt t√∂rt√©net. Hat √©ven √°t hetente k√©tszer j√°tszottuk el a T√©rer√Ķt, ezt m√°r le kellett z√°rni. Ugyanakkor √©rzek √ļj t√∂rt√©netet. Eg√©szen m√°s hangulat√ļt.
- Hogy az olvas√≥k is tudj√°k: Eld√©e a sz√∂vegek, Winkler a zen√©k nagy r√©sz√©nek szerz√Ķje.
Winkler: - Ha hallgat√≥ lenn√©k, nem √©rt√©keln√©m sokra ezt a zen√©t. Mindig a jazzt szerettem, de r√° kellett j√∂nn√∂m, hogy sosem lesz bel√Ķlem nagy jazzmuzsikus. Ez√©rt ink√°bb zeneboh√≥c lettem. Akit√Ķl nem v√°rj√°k el, hogy nagy m√Ľvet mutasson be, el√©g, ha sz√≥rakoztat. Ebben az esetben alkalmazott zen√©r√Ķl van sz√≥: a t√∂rt√©net, a sz√∂veg hat√°rozza meg a dalokat. Ehhez el√©g a st√≠lus√©rz√©k, s az a n√©h√°ny akkord, amit ismerek.
Eld√©e: - Winkler kisebb√≠ti az √©rdemeit. A sz√∂vegeimet, ha mondjuk az √ČS-ben l√°tn√°m nyomtat√°sban, azonnal dobn√°m az √ļjs√°got a kuk√°ba. Zene n√©lk√ľl semmit sem √©rnek. Azzal tiszt√°ban vagyunk, hogy nem mi vagyunk az orsz√°g legjobb muzsikusai, de igyeksz√ľnk √©pp vel√ľk k√∂rbevenni magunkat. P√©ld√°ul mindig arra v√°gytunk, hogy ha egyszer lemez√ľnk lesz, Fekete Kov√°cs Korn√©l trombit√°ljon rajta. Faltay Csaba felh√≠vta, s √Ķ igent mondott. A felv√©telre az eg√©sz brig√°d kivonult a st√ļdi√≥ba.
Winkler: - Visszat√©rve a zen√©re, szerintem k√©t szinten lehet nagyot alkotni. Az egyik, amikor a vil√°g legnagyobb m√Ľv√©sze hatvan √©vesen olyat tesz le az asztalra, amiben minden benne van. A m√°sik a McCartney-m√≥dszer: a semmib√Ķl, k√©t-h√°rom akkordb√≥l rak √∂ssze valamit, aminek az egyszer√Ľs√©g√©ben ott van az igazs√°g. √Čn k√©nytelen voltam az ut√≥bbit k√∂vetni, persze ezt is jobb lenne nagy technikai felk√©sz√ľlts√©ggel m√Ľvelni. Sz√≠vesen megismern√©k m√°s akkordokat is...
- Valahol azt olvastam, bíztok abban, hogy aranylemez lesz a Zazie az ágyban.
Eld√©e: - J√≥ lenne bebizony√≠tani, hogy g√∂rcs n√©lk√ľl is lehet valami sikeres. S hogy nem csak az az √ľzleti modell l√©tezik, hogy beletesz√ľnk t√≠zmilli√≥t √©s aranylemezes lesz a produkci√≥. Sok helyr√Ķl kidobtak minket, maradt bennem t√ľske b√Ķven, ez√©rt azt sem b√°nn√°m, ha a lemezipar kapna egy ilyen pofont. De enn√©l is fontosabb volna bizony√≠tani a m√°sik √ļt j√°rhat√≥s√°g√°t. Hogy a tisztess√©ges, √Ķszinte zen√©l√©s is vezethet eredm√©nyre. Szerintem van t√≠zezer ember az orsz√°gban, akinek kellhet az albumunk. S hiszem, hogy el tudjuk hozz√°juk juttatni hatalmas rekl√°mkamp√°ny n√©lk√ľl is.


Megjelent a Zenész magazinban, 2001-ben.


Hivatalos honlap:

Emil.RuleZ!


Emil.RuleZ! dalok:

Mp3 archívum
Fűoldal            Cikkek            Fůrum            KŲzŲssťg            Kapcsolat
Marůthy GyŲrgy © 2006 • Adatvťdelmi elvek