Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2008 | Géniusz

Géniusz
A kilencvenes évek egyik legnépszerûbb klubzenekara volt a Géniusz. 1992 és 1997 között ezerötszáz koncertet adott az együttes! Két albuma is megjelent ez idõ alatt, mégsem jött össze az áttörés. A feloszlás csendes volt, s bizony a néhány évvel ezelõtti újjáalakulástól sem visszhangzott a tömegmédia. Sebaj, a lényeg az, hogy a Géniusz újra itt van, legalább olyan lelkesen, mint egykor – és biztosan jóval bölcsebben.

- Beszélhetnénk a zenekar korai korszakairól, a nyolcvanas évek végérõl a késõbbi rockopera-énekes Csengeri Attilával, vagy a „csajos” idõkrõl, amikor egymás után három énekesnõ váltotta egymást, de engem jobban érdekel, miért oszlott fel egyik napról a másikra a sikeres klubzenekar.

- Valóban egyik napról a másikra történt – mondja Oplaznik Péter énekes-gitáros. – Egy éjjel sörfesztiválról jöttünk haza, s egyszerre fogalmazódott meg mindannyiunkban, hogy ennek véget kell vetni. Nem is azért, mert ötszáz részeg embernek játszottunk aznap este, fogalmuk sem volt, kiket hallgatnak – ez csak az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Akkor már mindegyikünknek volt felesége, „rendes” munkája, ami annyit jelentett, hogy nyolcra jártunk dolgozni, s hajnali kettõre-háromra értünk haza. Ez a tempó kiölte belõlünk a kreativitást, nem születtek új dalok, csak daráltuk a koncerteket. Nem volt értelme folytatni.

- Másképp sem? Kevesebb fellépéssel, több alkotással?

- A Géniusz sosem volt sztárzenekar, el kellett fogadnunk, hogy a dalaink nem érdekelnek nagy tömegeket. Hosszú távon nem úgy nézett ki, hogy megélhetünk a zenébõl, vagy csak nagy áldozatok árán, alkohollal és narkóval közelítve az emberi roncs kategóriájához. Ezért döntöttünk a „hétköznapi, normális” munka mellett, amivel már nem volt összeegyeztethetõ a zene, pontosabban az autóban való éjszakázások.

Nem mondom, hogy mi nem hibáztunk az öt év alatt. Egyrészt a lemezeink messze nem adták vissza a koncertek hangulatát, túlságosan sterilre sikeredtek. Másrészt ugyan mi kezdtük el a régi magyar slágerek feldolgozásait játszani a bulikon, örült is neki a közönség, de emiatt elhanyagoltuk a saját dalaink írását. Megint ugyanott vagyunk: kreativitásunkat veszítettük el, s így már nem volt értelme a folytatásnak.

- Ma van?

- Mindenképpen! Mert már alapvetõen más a helyzetünk. Nagyon rossz volt, hogy nem zenéltem, fõleg, hogy nap, mint nap rákérdeztek az emberek, mikor lesz újra Géniusz. Mégsem bántam meg a kihagyást, mert így ma elmondhatom, hogy van feleségem és két gyerekem, biztosnak látszó hátterem. De egyszer csak bevillant az agyamba, hogy most már nincs több kifogás, újra jöhet a zene! Egymás után születtek az új dalok, szinte maguktól.

- A mai Géniuszt is a régi társak alkotják. Nekik is ugyanakkor jutott eszükbe a folytatás?

- Akárcsak a feloszláskor, megint szinte egyszerre határoztunk. Igaz, Knapp Zoli (dob) a köztes idõben is megfordult pár zenekarban, de Binder Robi (basszusgitár) hozzám hasonlóan nem zenélt. Egyébként majdnem minden ugyanakkor történt velünk, egyszerre jöttek a házasságok, a gyerekek, a munkák. Amikor felhívtam õket, kiderült, hogy már õk sem tudnak nyugodni, szintén a Géniusz újjáalakításán gondolkodnak. (A képeken még a szintén alapító tag Janca Ákos billentyûs is szerepel, õ ma is jó barátunk, ám ma trió formában zenélünk, amíg nem csatlakozik hozzánk még egy gitáros.)

- Rendben, a ti helyzetetek más, mint bõ tíz éve volt. De a zenekaré is más?

- Reálisan gondolkodom, nem tartom valószínûnek, hogy berobbanunk és hatalmas sztárok leszünk. De hát nem is ezért kezdtük újra. Van mondanivalónk, amit szeretnénk megosztani az emberekkel. Elsõsorban a magunk generációjával. Azokkal, akik még nem haltak bele az alkoholba vagy a világba... Talán adhatunk nekik valamit, igényes zenével, igényes szövegekkel. Úgy érzem, hasonló idõszak várhat ránk, mint a kilencvenes években.

- 2006-ban jelent meg az új album, a Ha-jó. Nem nagyon hallottam róla...

- Pedig jelentek meg újságcikkek, voltak hirdetések itt-ott. De már tudjuk, hogy ma nem így kell eljuttatni a közönséghez a zenét. Megállapodtunk a kiadóval, a teljes album ingyen letölthetõ lesz a honlapunkról (márciustól várható), valamint szeretnénk magát a CD-t is ingyen adni, akár más zenekarok koncertjein a közönség közé szórni. Mert nekünk tényleg az a fontos, hogy hallják az emberek a dalainkat.

Nehéz volt az újrakezdés, pontosabban nehéz volt újra felvenni a tempót. Pont úgy, ahogyan idõ kellett a „normális” életbe való beilleszkedéshez. Egyik nap még gitárhúrokról beszélgetek a bárpult mellett, másnap már hivatalos leveleket fogalmazok – nem ment könnyen. A lemez megjelenése óta nagyon szolidan koncerteztünk, most igyekszünk jobban beindulni. Áprilisban két koncertünk is lesz (a Propeller Band társaságában), negyedikén a Morrison’s 2 Music Pubban, huszonötödikén az After Music Pubban játszunk. S már kezd összeállni bennünk a következõ lemez anyaga.

- Jó ezt hallani, mert bizony sok tehetséges zenész került ki végleg a szakmából, amikor „civil” pályára váltott.

- Mi is kényszerûségbõl váltottunk, de aki eljutott odáig, hogy már képes megélni, családjának is biztosította a hátteret, annak nagy a felelõssége, hogy végre meg is csinálja, amirõl elõtte álmodott. Abba gondoltam bele, hogyan fogok visszanézni az életemre mondjuk hetvenéves koromban. Rendben van, hogy harminc és negyven között a család miatt a munka és a pénz volt a legfontosabb – de mit tettem negyven után? Súlyos hiányérzetem lenne, ha nem fogtam volna újra gitárt a kezembe.

Azért is vagyok bizakodó, mert mostanában egyre több barátban, ismerõsben szólalt meg a hang, hogy megint csinálni kellene valamit, nem jelentheti kizárólag a pénzkeresés az életet. Ha ezt az érzést a Géniusz át tudja adni még néhány embernek, máris érdemes volt újra kezdenünk.


Creative Commons License
Ezt a Mû mûvet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.




Hivatalos honlap:

Géniusz
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •