Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Propeller Band

A semmiből tűnt fel a Propeller Band. Vetopet (ének, gitár), Bazsa (basszusgitár) és Atka (dob) egyszer csak itt volt: igazán friss zenével és mondanivalóval. Azt persze érezni, hogy nem tegnap fogtak először hangszert a kezükbe, jó néhány évnyi muzsikálás lehet mögöttük a tudásuk alapján. No meg az is igaz, hogy a nagy berobbanástól még távol vannak, de ez alighanem csak idő kérdése. Klipjük már ott van a zenei műsorokban, valamint egyre több koncertmeghívást kapnak.

- Honnan kerültetek elő?

- Két éve létezik a Propeller Band – mondja Vetopet. – Bazsával korábban is együtt zenéltünk, egy jazz-rock formációban. Atkát blues-country dobosként ismertük meg, feltűnt, hogy szereti a funky lüktetését, gondoltuk, megpróbálhatnánk együtt.

- Azért ez nem szimpla funky, bőven találunk a dalokban más stílusjegyeket is.

- Sokféle zenét hallgatunk és szeretünk. Bazsának nagy kedvence a Red Hot Chili Peppers, de a zenekar hatása nem konkrét, inkább csak arról lehet szó, hogy hasonlóan gondolkodunk a zenéről.

- Szerencsére nem kell a stílusotokat elemezgetni, mint a nyomtatott sajtóban tennénk, hiszen itt vannak a linkek dalaitokhoz, klipetekhez. Az olvasó egyben hallgató is, eldöntheti, hová sorol be titeket.

- A műfaji meghatározás helyett inkább arról beszélnék, mennyire élvezzük a trióban való muzsikálást. Feelingből játszunk. Az előző zenekarban nagyon kellett koncentrálnunk, most végre felszabadultan muzsikálhatunk.

- A jazz-rockban kicsit talán erőszakot is kellett tenni magunkon – teszi hozzá Bazsa. – A mai zenénk számunkra is szórakoztatóbb.

- Csak lemegyünk a próbaterembe, jön egy lüktetés, rá pár akkord és kész is a dal – fűzi tovább Atka. – No jó, ez túlzás, de tény, hogy könnyedén, örömből jönnek létre a számok.

- Apropó, öröm: egy interjúban azt mondtátok, igyekeztek pozitív életérzést sugározni a szövegekkel. Azért én érzem a fájdalmat és a szomorúságot a dalok mélyén...

- A szomorúság túlzás, én inkább fanyarságnak nevezném – elemez Vetopet, a dalszövegek szerzője. – Nem azt jelentettük ki, hogy mától nem írunk negatív dolgokról, de ehhez a zenéhez inkább illenek az életvidámabb témák. Ráadásul mi magunk sem vagyunk depressziós alkatok. Egyébként mondják, hogy szomorú szöveget könnyebb írni, mint vidámat, s most már tudom, hogy ez mennyire igaz...

- A magyar zenészek nagy része, ha nem is depressziós, de azért biztosan nem boldog, érthető okokból. Ti hogy érzitek magatokat?

- Köszönjük, jól – válaszol Atka. – A helyzetünk viszont más, mint a legtöbb muzsikusnak. Mi ugyanis nem a zenéből élünk, mindhármunknak van „civil” foglalkozása. Vetopet formatervező, Bazsa közlekedésmérnök, én pedig asztalosműhelyt viszek a testvéremmel. Mindez azzal jár, hogy nem kényszerülünk kompromisszumok kötésére, mint a legtöbben.

- Hobbizenekar volna a Propeller Band? Ennek ellentmond a dalok, vagy akár a klip színvonala.

- Mindegyikünk igényes magával szemben – magyarázza az énekes-gitáros. – A legjobbat akarjuk kihozni a zenekarból. Három dalunkat például a Magyar Rádió 8-as stúdiójában rögzítettük – emiatt sem nevezzük demónak, mert lemezminőségűek a felvételek. Ami a klipet illeti, pénzünk ugyan nemigen volt rá, de szerencsére a haveri gárdánk tudott segíteni, Lecza Attila, Derzsy András és Váczi Vincent közreműködésével profi alkotás jött létre.

- Ugyanúgy gondolkodnak, mint mi – teszi hozzá a dobos. – Nem az a cél, hogy pénzt keressünk, hanem hogy letegyünk valami jót az asztalra.

- Amit leginkább úgy tehet meg egy muzsikus, hogy tud zenélni. Új bandához képest meglepően jók vagytok a hangszereiteken. Hol tanultatok?

- Én még bőgőtanárhoz is jártam – mondja a basszusgitáros. – Először pedig Póka Egon tanított – igaz, nem tudott róla, a HBB lemezeit hallgattam meg vagy ezerszer...

- Akkor nekem John Scofield volt a tanárom… - nevet Vetopet. – Én különben gondolkodtam a konzin, de a Postásban, ahol rajzot tanultam, a harmadikon voltak a zenészek, sokszor találkoztam velük, s amikor kiderült, hogy az éhhalál szélén állnak, inkább más szakmát választottam.

Ha mi meglepetést szereztünk, javaslom, járj kis bandák koncertjeire, mert sok zenész igen képzett az amatőrök közül is. A szakmai háttér rengeteget fejlődött, ma már a világ összes oktatóanyaga hozzáférhető, lényegében semmi nem áll a tehetségek útjába.

- Csak a kiválasztás szisztémája – reagál Bazsa. – Már nem várhatsz arra, hogy felfedez valaki, s utána minden sínen lesz. Iszonyatos munkával jár, hogy megismertesd a zenekarodat az emberekkel. Nálunk Atka végzi ezt a feladatot, például a kiadókhoz ő juttatja el a dalainkat – mindig átküldi a válaszaikat, igen jó szórakozás olvasni az irományaikat...

- Ezek szerint a hagyományos úton próbáltok eljutni a közönséghez?

- Azért ott az internet is, közzétesszük a dalokat, a klipet, s ha húsz emberrel többen vannak a bulin, már megérte a fáradságot – válaszol Atka. – Ami a kiadókat illeti, tudjuk, hogy nehéz a dolgunk, lényegében nekünk kellene mindent finanszírozni, stúdiót, klipet, csak ezután hajlandóak esetleg megjelentetni és terjeszteni a lemezt.

- Sok koncertetek van?

- Lehetne több is. Reméljük, lesz is. Ahol egyszer jártunk, oda általában visszahívnak. Budapesten az Almássy Téri Szabadidőközpont és a Gödör (legközelebb július 9-én) a stabil hely, a Jam Pubban június 27-én mutatkozunk be, valamint a Szigeten is fel fogunk lépni.

- Élőben is hárman zenéltek? Nem mindegyik stúdiófelvételeteket tudom elképzelni így.

- A dalok hasonlóan szólalnak meg, csak a vokál kevesebb – mondja Vetopet. – Gondolkodunk azon, hogy technikai eszközökkel dúsítsuk a hangzást, de ez még távolabb van.

- Ne gondold, hogy üresnek hat a zenénk a fellépéseken – teszi hozzá Bazsa. – Már a hangszerelésnél odafigyelünk a koncerthangzásra. Vetopet így írta meg a szólókat, én is igyekszem a díszítésekkel, ráadásul az ének és a gitár effektjei is gazdagítják a hangzást.

- Mit gondoltok, lesz belőletek profi zenész, a szó azon értelmében, hogy majd ebből fogtok élni?

- Nekem fontos a biztonság, de ha látnám azt a bizonyos fényt az alagút végén... - gondolkodik el Vetopet. – Nos, akkor talán tényleg a zenét választanám. De ez egyelőre csak fikció. Egyébként mindhárman szeretjük a munkáinkat. Amelyek, ha távolról is, de kapcsolódhatnak a zenéhez, vagy legalábbis a hangszerekhez. Atka nemrég például dobot újított fel, még Dubán Dezső is megdicsérte.

Egyelőre maradunk ennél a felállásnál: dolgozunk és zenélünk. Az is nagy öröm, hogy az utóbbiról nem kellett lemondanunk, mert két évvel ezelőtt Bazsával már kezdtünk belefáradni. Atka néhány évig egyáltalán nem zenélt, s hozzánk épp jókor érkezett, a lelkesedése minket is magával ragadott. Élvezzük a közös muzsikálást, igyekszünk a legjobb körülményeket megteremteni hozzá, például kevés zenekar dicsekedhet olyan kényelmes és jól felszerelt próbateremmel, mint a miénk. Ha már a zene a hobbink, akkor valóban adjon is kielégülést. Nincs igazunk?


Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Vetopet


Bazsa


Atka


Hivatalos honlap:

Propeller Band


Propeller Band dalok:

Ajjajjaj

Nem beszél

Újabb nap

Ház

Eljött

Hova


Propeller Band klip:

Nem beszél (wmv, 35 MB)

Nem beszél (a YouTube-on)
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek