Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2004 | Hollywoodoo - Karmolnak, harapnak

Hollywoodoo - Karmolnak, harapnak
Karmolnak, harapnak

Két évvel ezelõtt sokakat meglepett elsõ albumával az akkor már tíz éves, mégsem igazán ismert zenekar, a Hollywoodoo. Érett, egyéni hangvételû dalokat tartalmazott az anyag - nem csoda, hogy egy csapásra megismertük az együttes nevét. Hohl Árpád (dob), Bodnár Péter (basszusgitár), Nirnsee Krisztián (gitár), Urbán Szabolcs (gitár) és Trócsányi Gergely (ének) második lemezével még nagyobbat dobott: a Karmolok, harapok címû alkotás egyszerûségében is izgalmas, s borongós hangulata mellett mulattatni is képes.

- Szerintetek milyen az új album?
Bodnár Péter (Bogyó): - Egységesebb, mint az elõzõ volt. A Stabil oldalfekvés az elõzõ öt-hat év legjobb dalaiból állt össze, míg a második album két év munkája. Az elsõ lemez elkészülte után csatlakozott hozzánk Szabi - a kétgitáros felállásból eredõen keményebb lett a zene, igazi rocklemez a Karmolok, harapok.
Trócsányi Gergely (Geri): - Igen, Szabi érkezésétõl kezdve tudtuk, számunkra már nincs más út, csak a heavy metal... Ha ez túlzás is, annyi bizonyos, hogy dühösebb, energikusabb és mélyebb lett az album. S még odamondogatós is. Nem akarom megideologizálni, de ez a mûfaj magában hordozza az õszinteséget. Így hát megzenésítettük a dühünket. Lekéstük a vonatot, elhagytak a csajaink - ezek szerint jó kis blueslemezt csináltunk volna...?
- Mitõl vagytok dühösebbek, mint két éve voltatok? De most maradjunk kizárólag a zenénél.
Geri: - Kiábrándító látni a rockzene jelenlegi magyarországi helyzetét. Meggyõzõdésem, hogy a klasszikus zene és a jazz mellett a rock a harmadik igényes mûfaj a muzsikában. Külföldön a techno-láz lefutása után újra a helyére került, de itthon még mindig megvan a korábbi idõszakra is jellemzõ, évtizedes lemaradás. Kint már nem ciki rockot hallgatni, de nálunk, a média megvezette emberek egyelõre képtelenek feleszmélni. Persze ettõl még zenélünk, s úgy gondoljuk, van is miért, de az elmúlt két év megtanított minket a realitások talaján lépkedni.
- Talán a lemezt sem volt egyszerû megjelentetni? Jól indultatok, a debütáló albumot multicég adta ki.
Geri: - Ötéves szerzõdésünk volt a Warner-Magneotonnál, három lemezre. Csakhogy idõközben a Magneoton leszakadt a Warnerrõl, azaz a papír már semmit sem ért. Szerzõi kiadásban nem akartuk megjelentetni az anyagot - ennek Magyarországon "csórószaga" van, degradáló a címke. Más multihoz nem fordultunk, tudtuk, hogy nincs esélyünk. Ugyanakkor tagjai vagyunk a Budapest Rock'N'Roll "szervezkedésnek", s ebbe szerintünk akár a lemezkiadás is beleférhet. Végül mégis a Magneoton lett a kiadó, mert fantáziát láttak az idõközben elkészült anyagban. Igaz, speciális módon: a produkciós költségeket mi álljuk, a kiadó a nevét adja, valamint a terjesztést végzi.
- Hol vettétek fel a lemezt?
Bogyó: - A Parkplatz Stúdióban, ahol egyébként hangmérnökként dolgozom. Kicsi, PC alapú, underground jellegû stúdióról van szó. De itt is lehet minõségi felvételt készíteni. Hardcore- és rockvonalon már bizonyította ezt a stúdió. Kis pénz, nagy lelkesedés - hogy átírjuk a klasszikus mondást...
Geri: - A PC-s zenefelvétel eljutott arra a szintre, hogy már képes megközelíteni a komoly minõséget. Remélem, ennek épp a Karmolok, harapok az iskolapéldája. Nem kizárólag az eszközpark számít, sokat nyom a latban a hozzáállás, valamint a hangmérnöki munka. Bogyó elõtt le a kalappal! Egyébként a zenekarral együtt õ volt a lemez producere is.
- A Stabil oldalfekvés az Aquarium Stúdióban készült, Lakatos Gábor producerrel. Most nem igényeltetek "külsõ fület"?
Bogyó: - Fel sem merült, hiszen nem volt rá pénzünk. A "külsõ fül" adott esetben nagyon hasznos tud lenni, ha a producer érzi, mi van a zenekarban, mit lehet kihozni a zenészekbõl. Igaz, az ellenkezõjére is lehetne példákat hozni... Lakatos Gáborral szerencsénk volt, s érdekes módon ebben a lemezben is benne van, mivel amint elkezdtük a munkát, azonnal eszünkbe jutottak egykori instrukciói. Hogy a dobos rendesen üsse meg a hangszerét, a gitáros legyen precíz, ne kenje el a hang végét és a többi.
Amúgy nem bántuk, hogy nem csillogó-villogó stúdióban készítettük az albumot, hiszen garázs-rockról van szó, ehhez a zenéhez jobban illik az ilyen munka. S mivel lényegében otthon voltunk, kisebb szünetekkel négy hónapon át vehettük fel a lemezt. Lenny Kravitz mondta egy interjúban, hogy ha bal lábbal kel fel, nem megy a stúdióba. Csak akkor foglalkozik az aktuális lemezével, ha a legjobb formában érzi magát. Most végre mi is így dolgozhattunk.
- Azt mondtad: garázs-rock?
Bogyó: - A dalok szerkezete és a hangszerelés is letisztultabb lett. Törekedtünk a jó értelemben vett egyszerûségre. Ettõl persze még akadnak apró finomságok, érdekességek a számokban, de a lényeg az volt, hogy egyszerûek és hatásosak legyenek. Hadd mondjam el itt, hogy néhány dalban segítõink is akadtak, Tóth Gergõ (Blind Myself) vokálozik és Jappán (Heaven Street Seven) billentyûzik a lemezen.
Geri: - A stúdióban, az elõbb említett idõbõség miatt is, hogy nem volt a nyakunkon a balta, nem kellett folyton az órát nézni, igazán jó hangulatban folyt a munka. Több dal is röhögéssel ér véget a lemezen, mert valóban nagyon jól éreztük magunkat, s szerettük volna, ha ebbõl a hallgató is kap. Úgyis elég komor hangulatúak a dalok.
- Kettõ kivételével.
Geri: - Igen, akad két intermezzo az albumon. A h.o.r.k. címû "dalban" valódi horkolás hallható. Éjjel csak három-négy órát tudok aludni, nappal viszont szinte bárhol és bármikor el tud nyomni a buzgóság. S ha már alszom, horkolok is - a többiek folyton rajtam röhögnek. Bogyó megkért, hogy szunnyadjak el a stúdióban. Nem kellett kétszer mondania. Fél órán át vette a horkolást térmikrofonnal.
Bogyó: - Megmértem a horkolás tempóját, majd szalonzenét tettem hozzá, hogy mégse csak az szóljon. A másik szám, a 200 000 hülyéskedésbõl jött létre. Már megvolt a dal alapja, elkezdtük belõni a mikrofont az énekre, s Geri olyat halandzsázott, hogy végül ez került a lemezre.
Geri: - Láttam, hogy Bogyó röhög a keverõ mögött, hát tovább baromkodtam, toltam a szenet a kazánra... Egyébként úgy érezzük, mindkét tréfás epizódnak helye van az albumon, mert illenek a zenekarhoz. Egyrészt ugye oldják a komorságot, másrészt megmutatják humoros oldalunkat, hogy tudunk nevetni, akár saját magunkon is.
- A koncerteken sem fogjátok vissza magatokat. Nyáron, a Zöld Pardonban Geri remek rockénekes-paródiát mutatott be a dalok között. A kedvenc átvezetõ szövegem: "Mocskos rockerek, gyertek közelebb, hadd érezzem a szagotokat!"
Geri: - Idõnként még ennél is provokatívabb vagyok, s már az is elõfordult, hogy félreértettek. Volt, hogy szinte egyenként kellett bocsánatot kérnem a közönség tagjaitól... De valóban létezik ez az oldalunk is, az irónia, az öniróna és még a paródia is jellemzõ ránk.
Bogyó: - Maradhatunk még egy kicsit a felvételnél? Talán érdekli az olvasókat, hogy minden elképzelt hangszínhez olyan gitárt választottunk, ami magától képes hozni az elvárt hangzást. A dögös rockhoz Les Pault, a tiszta hangokhoz többféle Fendert, az akusztikus hangzáshoz Martint és Ovationt használtunk. Persze nem mind a sajátunk, barátaink adták kölcsön a hangszereket, a Fender Mustang például Lecsóé. A basszusgitár esetében más volt a helyzet, én saját KSP-met használtam. Kovács Sándor két éve készítette nekem az egyedi hangszert, azóta mást nem is használtam. Remek darab - Kovács Sándort talán kevesebben ismerik, mint a budapesti hangszerkészítõket, pedig nagyon érti a szakmáját.
- Koncertek?
Bogyó: - Azt gondoltam, már az elején letudtuk a szokásos panaszkört... De nem, mert ez újra oda visz vissza. A nyárral jól elvagyunk, ott vannak ugye a fesztiválok, a Zöld Pardon, valamint minden évben az örvényesi bulink, de a hidegebb hónapokban alig tudunk játszani. Budapesten van annyi koncertünk, amennyit szeretnénk, de vidéken szinte egyáltalán nem tudunk fellépni. Siralmas helyzetben vannak a klubok. Fillérekért is elmennénk, de fillérek sincsenek. Tavaly, az Est-invázió keretében (a Kimnowak és a Bëlga társaságában) sok helyre eljutottunk, de idén erre nincs esély. A fõvárosban azért játszunk, a lemezbemutató koncert december negyedikén, a Kultiplexben lesz.
- Mit csináltok a Hollywoodoo mellett?
Bogyó: - Négyen két projektben vagyunk érdekeltek. Gergõ és Krisztián a Luca Brasi nevû együttesben hardcore és rock klasszikusokat játszik, Árpival pedig a Faith No More Emlékzenekarban muzsikálunk. Nyilván ezek is belejátszanak abba, hogy keményebb lett a zenénk. Gergõ egyébként már a színészetbe is belekóstolt, a Hukkle rendezõje, Pálfi György új filmjében szerepel, evõvilágbajnokot alakít.
Geri: - A Taxidermia forgatókönyve a Sundance fesztiválon elnyerte a legjobbnak járó díjat. Magát a filmet márciusban mutatják be. Az új lemezrõl az Erdõ lesz az egyik fõcímdal. Januárra készül el az album második klipje, ebbõl a számból, természetesen a film részleteivel dúsítva. Ha már itt tartunk, az elsõ klip a címadó számhoz készült, szerintünk Kerric Macdonald rendezõ és Lukács Dávid operatõr-vágó mûve különleges alkotás. Ahogyan a lemezborító is, amit Kuszkó Rajmund és szintén Lukács Dávid készített. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen emberek vesznek körül minket. Épp amikor a leginkább volt szükségünk segítségre, akkor álltak mellénk, nagy lelkesedéssel és igazán baráti árakkal. A stúdió vezetõje, Szentpéteri Zsolt is.
- Amikor honlapotokat böngésztem, meglepett, milyen olcsón adjátok az elsõ CD-t.
Bogyó: - Az új sem sokkal drágább. Az interneten szerencsére jóval olcsóbbak lehetnek a lemezek, mint a boltokban. Egyébként éppen most újult meg a honlapunk, gyakrabban frissített és igazán interaktív lett. Fontos nekünk a világháló, ma már ez a szükséges felület a rajongókkal, szimpatizánsokkal való kapcsolattartáshoz. Ki az, aki mostanában hagyományos levelet ír? S azonnali a visszajelzés, akár lemezrõl, akár koncertrõl van szó.
Geri: - Igaz, nem csak innen tudjuk, hanem látjuk is, hogy a Karmolok, harapok megjelenése óta egyre több fiatalt fog meg a zenénk. A tizenévesek minden bizonnyal a lázadóbb hangvételre kapták fel a fejüket. Friss a történet: egy földrajztanár elvette a tizenhárom éves diák füzetét, mert gyanús volt neki, miket rajzolhat bele. Az a lap a Hollywoodoo számcímeivel volt tele, s rólunk készült karikatúrákkal. A tanár Szabi évfolyamtársa volt, így jutott el hozzánk a sztori. Tudjuk, attól még nem vagyunk nagy emberek, hogy idõnként a tévében szerepelünk, nem is vagyunk elszállva magunktól, de az ilyesmi hallatlanul jól tud esni.
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Hollywoodoo


Dalok a Karmolok, harapok címû albumról:

Karmolok, harapok

200.000

Mire vársz


Klip:

Karmolok, harapok
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •