Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2004 | Lerch István - 50. SzimfĂłnia

Lerch István - 50. Szimfónia
50. SzimfĂłnia

December 29-én a Budapest Kongresszusi Központban ad nagy koncertet Lerch István. Épp itt volt az ideje, mondhatnánk, hiszen hasonló akcióra utoljára három évvel ezelõtt került sor. Illetve ami az idõt illeti, ezen a téren van egy kis zavar, mert az elõadás címébõl, az 50. Szimfóniából arra gondolhatunk, hogy a V'73 és a V'Moto-rock alapító tagja, majd szólistaként is sikereket elérõ billentyûs-énekes most ötvenéves. A lexikonok tanúsága szerint azonban 1953-ban született...

- Az ötvenes szám mégis az ötvenedik születésnapomra utal - mondja Lerch István. - Ugyanis akkor jutott eszembe az ötlet. Szolidan ünnepeltem, nem jelentettem meg válogatáslemezt, nem hoztam össze nagy bulit, a feleségemmel mentem el vacsorázni. Remekül éreztem magam, de azért bennem volt, hogy ilyenkor illendõ valami különlegességgel elõállni. Olvastam, hogy annak idején a bárók, grófok, hercegek szimfóniát rendeltek a születésnapjukra. De én kitõl rendeljek? Illetve tõlem ki rendelne? És már fel is kértem magam a darab megírására... Tavaly szeptemberben kezdtem el írni az 50. Szimfónia címet viselõ mûvet, s éppen egy év alatt készültem el vele.
- Valódi szimfóniát írtál?
- Ez igazi nagyzenekari mû, hagyományos szimfonikus elemekkel, ugyanakkor rendhagyó is, mivel felbukkannak benne az életemet meghatározó zenei témák. Többek között a Várj, míg felkel majd a nap, a Tûzvarázsló, az Angyallány, a Jég, dupla whiskyvel és a Nézz az ég felé motívumai is felcsendülnek. Sõt, film- és reklámzenéim témái is hallhatók a mûben. Egyébként épp egy filmes munka adott bátorságot a szimfónia írásához, mert amikor az A hercegnõ és a kobold muzsikáját is szimfonikus zenekarral készítettem.
- Nehéz elképzelni reklámzenét egy komolyzenei mûben. De akár popslágert is.
- Hogy jobban értsd, mirõl van szó, elmondok egy példát: a Tûzvarázsló témája úgy indul a szimfóniában, mintha Chopin írta mazurka lenne és Strauss keringõként végzõdik. A reklámzenéket nem erõltetem, mindössze kettõ tûnik fel a darabban. Ha ilyen munkám volt - például egy szalámireklám esetében - eleve szimfonikus hangzásra törekedtem, így jobban élveztem a dolgot. De ezek a témák csak felbukkannak, jönnek és mennek. Ami mindent összefûz, az én magam vagyok. Valamint nyilvánvalóan a hangszerelés és az ebbõl adódó megszólalás.
- Majd beszéljünk errõl is, én ott ragadtam le, hogy popzenébõl komolyzene lett. A fordítottjára rengeteg példát ismerünk (akár örülünk neki, akár nem...), ez viszont újdonság.
- Nem annyira, hiszen már a Deep Purple is játszott szimfonikus zenekarral. Igaz, hogy rockhangszerekkel, s esetemben akusztikus zongora lesz a színpadon. No meg persze a hatvantagú zenekar, a Concert Symphony Orchestra.
- Hogyan készült az 50. Szimfónia?
- Roland MC 500-ason kezdtem a hangszerelést. Nem tudom, üzletekben kapható-e még ez a szerkezet, amit kedves zenészbarátaim pénztárgépnek csúfolnak, de én nagyon szeretem. Soha nem fagy le és tudja, amit tudnia kell. Tulajdonképpen egy négysávos szekvenszer. Persze tudom, milyen lehetõségek rejlenek egy komoly számítógépben, én azonban kicsit lusta vagyok, hogy ilyen téren képezzem magam. De már fejlõdöm! Most épp a Logic Audio programmal barátkozom (hála Fekete Samunak). Az ebbe írt anyagot, amiben már a kotta is látható, küldtem át Dékány Endrének, aki nagyzenekarra írja át. Azért választottam õt, mert amellett, hogy nagyon érti a szakmáját, jó barátom is. Egyébként õ lesz a karmester is a koncerten. Folyamatosan kommunikálunk, minden munkafázisnál találkozunk és átbeszéljük az épp elkészült részt. Nagy szükség van a munkájára, mert hiába szeretném, ha minden úgy szólalna meg, ahogyan elképzeltem, valamint el is készítettem komputerrel, a nagyzenekari megszólalásnak mások a követelményei. Elõfordulhat, hogy amit a billentyûs egy szintetizátoron, adott hangszínnel lazán bejátszik, azt esetleg a valóságban trombitával képtelenség megszólaltatni, mivel túlmegy a hangszer lehetõségein.
- A zongorával nyilván nem lesz gond.
- Remélem, nem, hiszen az akusztikus zongora a tanult hangszerem. Ez csak a koncertlátogatóknak lehet újdonság, mert már jó ideje nem szokás zongorát kigurítani a színpadra, legalábbis a popzenében. Rengeteget kell gyakorolnom a hangszeren, mert hiába hasonló a Roland RD 500 billentése, azért ez mégsem ugyanaz. Otthon pianínón játszom, feleségem nagy örömére, mert néha az éjszaka kellõs közepén jut eszembe valami... Persze majd a Kongresszusi Központ nagy zongoráján is fogok gyakorolni, meg kell szoknom a billentését.
- Kitölti a mûsort a szimfónia?
- Negyvenöt perces a darab. Milyen érdekes: megírni egy év, eljátszani háromnegyed óra... Úgyhogy a szimfónia csak az elõadás elsõ részét alkotja. Utána lazább, kötetlenebb muzsikálás következik, több vendéggel. Legutóbb "kanmurit" rendeztem, ezúttal a hölgyek lesznek többségben. Kovács Katinak még a V'Moto-rockban írtam két lemezt, Koncz Zsuzsával frissebb a kapcsolat, legutóbbi albumán szerepeltem szerzõként és zenei producerként. Malek Andreának egy teljes lemezanyagot írtam, de utána elköltözött Bécsbe, és soha sem énekelte itthon ezeket a dalokat. Szép munka volt, nagyon szerettem. Azért férfi is lesz a színpadon, ám Charlie nem a megszokott slágereket énekli el, hanem olyan "kedvencemet", ami még nem hangzott el élõben. Valamint ott lesz a BKK-ban a Cotton Club Singers is, mivel egy közös dalunk kapcsán zongoráztam a koncertjükön, s most viszonzom a meghívást.
- Mitõl lesz laza és kötetlen ez a rész?
- Ezúttal - szemben a három évvel ezelõtti koncertekkel - alig fogok énekelni, mert ez inkább afféle szerzõi est lesz. Egyébként is elsõsorban zeneszerzõnek tartom magam, ezután jön a zongorázás, s csak a legvégén az énekelgetés. Ezért arra gondoltam, hogy a számok között elmesélek pár történetet, például arról, hogyan készült egy-egy dal. Az elmúlt harminc évben gyakran hívtak fel, írjak ennek vagy annak az énekesnek számot, s kérdezték, akad-e esetleg a fiókban valami. Mindig azt mondtam, hogy nincs, mert én a fióknak nem írok. Ugyanakkor elgondolkodtam azon, mi lett volna, ha például a Tûzvarázsló mégis oda kerül. És mondjuk Charlie-nak adom, mert éppen nincs kéznél másik nóta. Innen jött az ötlet: énekelje el most õ a Tûzvarázslót! Érdekes kísérlet lesz, s megpróbálom a többi vendégemet is rábeszélni egy-egy "kölcsöndal" elõadására, de hogy kinek mit szánok, az legyen meglepetés.
- Kik zenélnek a mûsor második felében?
- Többségében fiatal srácok alkotják a zenekart. Ritkán koncertezem, így azután meg akarom adni a módját, a lehetõ legjobb elõadást szeretném létrehozni. Ez jó alkalom arra, hogy ne a megszokott társakkal álljak a színpadra, hanem új arcokkal dolgozzak, akik még lelkesek és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Magyarországon rengeteg a fiatal és tehetséges zenész. Akik - merem állítani - technikailag jobbak, felkészültebbek, mint mi voltunk annak idején. Dörnyei Gábor dobol, Csiszár Ferenc gitározik és Baranyi Gergõ basszusozik az együttesben. Két "öreg" zenésszel egészülnek ki, Csiszár Péter szaxofonossal és Galambos Zoltán billentyûssel. Unikum a vokál is, Farkas Zsófia mellé Londonból érkezik Sonia (aki nem azonos a Magyarországon alkotó énekesnõvel - M. Gy.). Ott ismertem meg a gyönyörû, fekete énekesnõt, s mivel úgyis kíváncsi volt országunkra, õt is meghívtam. Természetesen nem a szöveges részeket énekli, mivel nem beszél magyarul. A sok ismert dal mellett egy vadonatúj duett is elhangzik majd, ezt vele éneklem angolul.
- Igen izgalmasnak ígérkezik a koncert. Olyannak, amit érdemes lenne megörökíteni.
- Ha igaz, forgatni fog egy televízió, s minden bizonnyal DVD-n is hozzáférhetõ lesz az elõadás felvétele. A lemez már biztos, jövõ tavasszal adja ki a Tom-Tom Records. Valóban érdemes megörökíteni a koncertet, mert még egyszer nem leszek ötven, pontosabban ötvenegy éves, s ki tudja, írok-e még szimfóniát. Haydn ugye száznégyet írt - nagyon le vagyok maradva. Ezért is kezdtem rögtön az ötvenedikkel...
- Három évvel ezelõtti kettõs koncertedet önerõbõl hoztad össze. Ez a produkció is a sajátod?
- Ha jól emlékszem, annak idején épp itt, a Zenészben mondtam el, hogy nem minden jött össze tökéletesen. Most már gondolni sem akarok az akkori átverésekre. Ezúttal profihoz fordultam, Brády Márton, azaz a Showtime a koncert gazdája. Szponzor nélkül eleve bukásra lenne ítélve egy ilyen méretû produkció, ezért - ha bankokat nem is sikerült meggyõznöm, hogy érdemes lenne támogatniuk a koncertet - nagyon örülök az Artisjus, valamint az EJI, az Elõadómûvészi Jogvédõ Iroda segítségének.
Nekem most végre csak zenélnem kell. Méghozzá újra zongorán, ráülve a "vonatra", amit szimfonikus zenekarnak hívnak. Nagyon nagy várakozás van bennem. A könnyûnek nevezett mûfaj komoly állomásához érkeztem. Ha anyám élne, most nagyon boldog lenne. Mindig arra vágyott, hogy komolyzenész legyek. Most azzá válok, még ha csak negyvenöt percre is...
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.




Hivatalos honlap:

Lerch István
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •