Magyar Hajnal tizenévesen a Moralisa nevû lányzenekar énekesnõjeként tûnt fel. Az együttes feloszlása után még volt egy ígéretes próbálkozása, ám a kiváló muzsikusokkal létrehozott Cairo végül nem lépett ki a nagyközönség elé. Hajnal ezután Amerikába távozott, Miamiban a Magenta Band tagja volt. Hazatérte után a Dáma énekesnõje lett, egy album erejéig, amely az egykori Cairo nótákból nõtt ki. Késõbb a Moonshiners jazzformációban hallhattuk énekelni. Az utóbbi pár évben, ha megjelenik a médiában, a Dawn & Chris elnevezésû projektrõl beszél.
- Dajka Krisztiánnal közösen készítetted el a Christdawn címû albumot. Mit érdemes tudnunk alkotótársadról és a zenérõl?
- Krisztián több hazai popcsapat, például a TNT és a V-Tech meghívott zenésze - mondja Magyar Hajnal. - Fantasztikus muzsikus. Amikor úgy éreztem, eljött az idõ, hogy végre saját gondolataimat fejezzem ki a zenében, õt választottam szerzõtársnak. Néhány dalt ugyan már akkor elkezdtem írni, amikor 1994-ben hazatértem Amerikából, ám a végleges változatok csak 2001-ben készültek el. A pályám sok évet ölel át, több zenekar frontembereként, hazai és külföldi sztárok vokálénekesnõjeként rengeteg tapasztalatra tettem szert. Sokféle képet láttam arról, hogyan önti formába a hang az egyén világát. Krisztián tehetségével és tudásával kiegészülve igyekeztünk teljesen új stílust teremteni: idõtlen utazást a hangok végtelenjében.
- Konkrétabban?
- A lemez különbözõ hangulatokat sugall, különbözõ zenei stílusok segítségével. Például a Daddy's song lírai megfogalmazásban és megindító harmóniavilággal szól az apaképrõl. Hasonló hangulatot idéz a Done with another day, ahol feszes bluestempó kíséri a magasztos gospel szólamokat. Könnyedebb hangvételû dal az MMM is a magic home: szabad R&B stílusban idézi fel a stúdióban eltöltött napokat. Ugyanennek az érzésnek mélyebb megnyilvánulása a Heavenland, ahol az énekhang nagyobb teret kap, szellõsebb hangszerelésben. Egyfajta visszatekintés korábbi, west-coast zenét játszó zenekaraimra a lendületes, rockos Open house.
Régi álmom a filmzene végtelen világában alkotni. Nagy kedvencem Wim Wenders, akinek filmjeiben hasonló valóságkép jelenik meg, mint ami megcsillan az I desire vagy az I'm waiting címû dalban. Az On this velvet shining star szintén hasonlítható egyes Wenders filmekhez abban az értelemben, hogy a szerzõ megmutatja - visszatérve az európai gyökerekhez, használva a népi tradíciók elemeit -, hogy valójában honnan, mibõl jön létre a mû. A dalt Nemes Csabával készítettem el, akivel hosszú évek óta dolgozom együtt. A lemez hangszerelését az élõ hangszeres játék, a modern groove-ok, a sokszínû vokális dallamvilág és a dalokban felcsendülõ effektek határozzák meg.
- Ennyibõl is kiderül, hogy igen változatos anyagról van szó. Azt már csak én teszem hozzá, hogy eredeti, izgalmas és igényes is. Olyan, ami sokak érdeklõdését felkeltheti. Miért nem mehetünk be érte a lemezboltba?
- Csak az interneten terjesztem, a honlapomon. Itt egyébként az On this velvet shining star videóklipje is megtekinthetõ. Cenzúramentes lemezt akartam készíteni, olyan anyagot, amibe nem szól bele kiadó.
- Ilyen rosszak a tapasztalataid?
- Mindig megmondják, hogy mit csináljál, milyen számokat írjál. Érdekes, hogy amint szabad kezet kap a zenész, az elkészült anyag rögtön elkezd hasonlítani az európai és amerikai lemezekre... Mert arrafelé így jönnek létre a jó produkciók. Fél évet töltöttünk az MMM Stúdióban Szabó Miklós hangmérnökkel, s úgy gondolom, sikerült megvalósítanunk minden elképzelésünket. Az évek során mindenbe belekóstoltam, volt kiadóm, volt menedzserem - végül az látszott a legjobbnak, ha én veszem a kezembe a saját sorsomat. Mint kiderült, ez a legjobb megoldás. Egyedül a terjesztés okoz gondot, de elõbb-utóbb ki kell, hogy alakuljon az internetes változata. Most sincs okom panaszra, eddig egészen jól megy a lemez a világhálón.
S tudod, milyen többletet ad még ez a fajta terjesztés? Az azonnali visszajelzést. Tizenhat évesen nem tudhattam, mit gondol rólam a Moralisa lemezét megvásárló. Most minden reggelt az e-mail-ek lekérésével kezdek. Fantasztikus érzés volt azt olvasni, hogy valakinek megváltoztatta az életét a lemezem. Tudom, sokkal egyszerûbb, ha a menedzsment vesz neked egy "oszkárt" és világsztár lehetsz, de ez az út izgalmasabb és nem utolsósorban tisztább, ha nem akarod újra járni a köröket.
- Az internet segítségével könnyebben juthatsz el külföldre is. Nyilván ezt tervezed, hiszen angolul énekelsz.
- A támogató cég ötszáz példányt ajándékként juttatott el külföldi partnereihez, Dél-Afrikától Kanadáig. S valóban van ilyen lehetõség is az internetes terjesztésben, a németországi rendeléseket már könnyedén tudjuk teljesíteni.
- Lesz folytatás, új album?
- Szeretném, mert rengeteg ötletem van, sok minden inspirál, de egyelõre más köt le. Gyereket várok - a legcsodásabb érzés ezen a világon Áprilisig azért még tanítok, a Hangkovács Nemzetközi Énekiskolában.
- Elõzõ számunkban adtunk hírt a suli megalakulásáról. Mi indított arra, hogy tanítani kezdj?
- Eszembe nem jutott, amíg meg nem kerestek. Az elsõ tanítványomat a Dáma albuma hozta. Azt mondta, tõlem akar tanulni. Megpróbálkoztam a dologgal. Akkor még csak az alapok elsajátításában tudtam segíteni. A Hangkovács ennél jóval többre vállalkozik. Márciusban a Musikmessén jártam, az AKAI megbízásából, vocal harmonizert mutattam be. Ott ismertem meg Wolfgang Ternét, születendõ gyermekünk édesapját. Valaha Elton John és Bruce Springsteen tanáránál tanult énekelni, zenészként megfordult Bobby Kimball és a Sister Sledge mögött, de nem sorolom tovább, a www.hangkovacs.net címen minden elolvasható róla és harmadik tanárunkról, Óvári Éváról. A lényeg az, hogy sokat beszélgettünk, s kiderült, hasonlóan látjuk a világot. Mindketten rockzenével kezdtünk, majd átmosott minket a jazz, tanultunk klasszikus zenét és operát. Kiötlöttük, hogy közös iskolát hozunk létre.
- A suli honlapját böngészve néhány érdekes tantárgyra bukkantam. Mit jelent például a "Bevezetés a zenei üzleti életbe"?
- Ha már kész van az adott produkció, mindig az a nagy kérdés, hogy ezután hogyan tovább. Hogyan menedzselje magát a zenész, hogyan juthat fellépési lehetõséghez, hogyan szerepelhet a médiában? Ezekben igyekszünk segíteni. Mindannyian sok tapasztalattal rendelkezünk, tudjuk a választ a kérdésekre. Képesek vagyunk felkészíteni tanítványainkat a buktatókra. Ha még beszélhetek az iskoláról: az elsõ néhány órán többen is foglalkozunk a diákkal, hogy egyénre szabott tantervet készíthessünk számára. Kérésre angolul és németül is taníthatunk. Több tantárgy valóban nem megszokott, legalábbis a hazai énekiskolákban, az említetten kívül ilyen például a Bevezetés a zeneszerzésbe, valamint a Mikrofontréning.
- Térjünk vissza az üzleti életeshez. Biztosan jól tudod tanítani? Hiszen - mindeddig - nem értél kimagasló sikereket, hiába volt benne a lehetõség minden egyes zenekarodban és persze benned.
- Mindenkinek mást jelent a siker. Számomra feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik, hogy az albumom annyira megtetszett valakinek, hogy elkészülhetett az igen magas költségvetésû klip. Sikernek tartom azt is, hogy a Coca-Cola Light reklámjában énekelhettem (Amerikában fogadták el a felvételt), az RTL Klub szignáljában hallható a hangom, s a Való Világ fõcímzenéjét éneklem.
Ha pedig nem feltétlenül a pénzzel járó sikerrõl beszélünk, akkor ott vannak az emlegetett e-mail-ek. Minden egyes pozitív visszajelzést nagy elismerésnek érzek. Összességében mondhatom, hogy ma sikeresebbnek érzem magam, mint egykor a Moralisában, hiába folytak a dalaink a csapból is.
- Idõnként feltûnik a neved mások produkcióiban is.
- Régóta vokálozom. Linzben Gloria Gaynor mögött is tehettem, itthon többek között Katona Klári, Gerendás Péter, Presser Gábor, Zorán és a Metró koncertjein szerepeltem. Élvezem a stúdiómunkát is, jó volt a M.É.Z. együttessel belekóstolni az ír népzenébe, Szabó Tamással együtt alkotni és legutóbb a Kowalsky meg a Vega albumán gospeles vokálokat énekelni. Ezek a feladatok frissen tartanak, s még tanulok is közben.
- Zenekarban már nem gondolkodsz?
- Szerettem minden együttesemet, de most a saját érzéseimet, gondolataimat akartam kifejezni. Ehhez pedig nem zenekar, hanem közremûködõ zenészek kellenek. Szerintem minden muzsikus eljut erre a pontra, ki hamarabb, ki késõbb. Szükség van rá, fõleg annak, aki a popzenében is eltöltött pár évet. Óhatatlanul jön a megfáradás, s ezt csak azzal kerülhetjük el, ha végre létrehozzuk a saját zenénket. Buta, materiális világ vesz körül minket - sok olyan feladattal, ami az életben maradáshoz szükséges, de ha mellettük képesek vagyunk tenni a valódi dolgunkat, akkor értelemre is lelhetünk benne.