Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2004 | Peter Ogi - Kibukkant a sötĂ©tsĂ©gbõl

Peter Ogi - Kibukkant a sötétségbõl
Kibukkant a sötétségbõl

Hegedûs Péter zeneszerzés szakon végezte el a Zeneakadémiát. Késõbb, már Peter Ogi néven mégis az avantgárd világában lett ismert, méghozzá az egész világon. Itthon a ma már kultikus emlékû Spions tagja volt, Amerikában szólóban aratta sikereit. Hazatérte után két albummal jelentkezett, az utolsó, a Blaze tíz évvel ezelõtt készült el. Azóta csak betegségérõl kaphattunk hírt, sokan már úgy hitték, sosem áll színpadra. De most újra ott láthatjuk.

- Kikbõl áll új zenekarod, a Central Europe Café?
- Amikor kilábaltam a betegségbõl, természetesen újra énekelni akartam - mondja Peter Ogi. - Jelezni, hogy életben vagyok. Szinte pillanatok alatt körém gyûrûzött egy történet. A középpontjából nehéz megmondani, mi is ez, milyen zenét játszunk, a lényeg az, hogy egy rakás tehetséges, fiatal zenésszel muzsikálhatok együtt. Elõször ketten voltunk Magyar Péter (Balaton, Európa Kiadó) dobossal, szalon punkot játszottunk a Trafóban. Izgalmas volt a dob - gitár - ének felállás, Péter seprûvel is nagyon dögösen tud játszani.
Ezután sorra jöttek a többiek. Korom Attila, aki maga is elõadó, gitározik és énekel. Hozta a verseit is. Majd a Pál Utcai Fiúkból Molnár Balázs gitáros érkezett, végül pedig a bõgõs Becse Csaba (Color Star) csatlakozott hozzánk. Végül? Nem, ez nem igaz, mert még egy orgonistánk is lesz.
- MĂ©gis, milyen ez a zene?
- Nem tudok rá jobb meghatározást találni, mint hogy kávéházi pop. Persze a ránk jellemzõ devianciával elõadva. Amikor kiderült, mi minden kellene ahhoz, hogy nagy színpadra álljak, inkább az akusztikus megszólalást választottam, mert sürgõs volt az újrakezdés. Azóta jöttem rá, hogy ez nem is volt rossz ötlet. Úgy látom, épp most zajlik Budapesten egy generációváltás. A tegnap még fiataloknak ma már elegük van a hangos helyekbõl, ám a bulizást sem adnák fel. A kávéházakban, kis klubokban ugyanakkor szinte csak jazz és blues standardokat hallhatnak, személyesebb kifejezés nemigen akad. Hiányt pótolhatunk, s van lehetõségünk arra, hogy a megszokott utakat kikerülve jussunk el az emberekhez.
- Önként lemondasz a nagy bulikról?
- Nem, nyáron azért szeretnénk megjelenni a fesztiválokon. Elektromos gitárokkal, állva. Hamarosan elkészítjük a mûsor ilyen változatát. Bár most még minden nagyon forrásban van. Három hónap alatt negyven új szám született. Többségüket ki sem dolgoztuk, csak "reszeljük" a gitárokat. Ez a nagy egymásra találás idõszaka. Nehéz egyszerre komponálni és élükre állítani a dalokat. Úgy tervezem, április közepéig kifut ez a szakasz, akkor mennénk stúdióba. Májusban jelenne meg a lemez. Úgyis akkor leszek ötven éves. Az albummal ünnepelhetném meg, hogy élek. S hogy most már máshogy élek.
- Hogyan?
- Ha újra kezdhetném, kevesebbet innék és hõzöngenék. A hosszas betegség, az élet és halál közti lebegés sok mindent megértetett velem. Aki megéli a sötétséget és ki tud bukkanni belõle, máshogyan látja az egészet. Most nagyon formában érzem magam. A karakterem a régi, de felszabadultabb vagyok. Hangban is érzõdik, hogy magamra találtam. Annak idején nagyon próbáltam formálni magam, talán túlságosan is, olyan dolgokba is belementem, amelyek nem álltak közel hozzám, mert úgy véltem, szükségesek a karrieremhez. Most nem így állok a zenéhez. Tudom, hogy erre születtem, ez a dolgom, tehát csinálom, s nem érdekel, mennyi embernek tetszik. Nem kiagyalva jött létre a Central Europe Café, magától alakult, a srácokat sem én kerestem meg. Semmit nem erõltetek, hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. S engem is meglep, hogy milyen gyorsan megtörténnek.
- Komoly sikerek után most megint kis klubokból indulsz. Milyen érzés?
- Megmaradtunk alternatív zenésznek, még ha poposabb is a muzsikánk. Úgy tûnik, ez a nekünk írott sors. Akárcsak a hetvenes években, most megint kis helyeken játszom, magunk cipeljük a cuccainkat, nincs ezzel semmi baj. Sõt: ritka, hogy ilyen életkorban ne megélhetési okok miatt álljon össze néhány zenész. Boldoggá tesz, hogy mindegyikünknek ügy a zenekar. Itt kell elmondanom, hogy még egy kültagunk is van: Bohus Károly szöveget ír, zenéket javasol, õ a csapat designere.
- Törzshelyeteken, a Kópia nevû kávézóban minden csütörtökön felléptek. Az egyik alkalommal köszönetet mondtál Mohai Tamásnak, hogy nélküle nem gitároznál így.
- Mi több, ha nem járok hozzá tanulni, nem lett volna önbizalmam újra kiállni a színpadra. Sosem gitároztam sokat, az utóbbi tíz évben pedig kézbe sem vettem a hangszert. Tomi zseniális tanár, az elmélet és a gyakorlat terén is, ráadásul remek ember, sokat köszönhetek neki.
- Most, hogy visszatértél, filmzenét is hallhatunk tõled?
- Kisfilmekhez már most írok zenét. Szeretnék visszatérni a film világához is, mert örök szerelemrõl van szó. Apám filmes volt, nekem a film és a zene együtt jelent valamit. Sok más tervem is van, például musical írásán töröm a fejem. Illetve inkább nevezném modern hangoperának. Jó lenne, ha a régi Spions számokkal is foglalkozhatnék. Egy dal biztosan rákerül az albumra, új feldolgozásban. Még egy trión is gondolkodom, de ezek egyelõre távlati tervek. Jelenleg a Central Europe Café a legfontosabb. Igyekszem összeszedni korábbi életem cefetjeit, felveszem a kapcsolatot külföldi barátaimmal, mert a kávéházi pop Párizsban, Londonban és New Yorkban is érdekes lehet.
- Jó hallani, hogy tele vagy tervekkel, vágyakkal.
- Bármilyen drámai is volt az elmúlt tíz év, örülök, hogy megtörtént. Mert ez ébresztett fel. Nem azt mondom, hogy marhára megvilágosodtam, inkább csak kezd derengeni valami. De a sötétség után ez is óriási dolog.
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •