Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

Solaris Fusion

A világ talán legismertebb magyar zenekara a Solaris. Így, jelen idõben, mert akár mûködött az együttes, akár nem, több földrészen folyamatosan hallgatták progresszív rockzenéjét. Maguk a muzsikusok is meglepõdtek, hogy az elsõ körben 1980-86 között létezett, egyetlen lemezt kiadott Solaris mennyire népszerû Brazíliától Japánig. A meghívások hatására újra összeállt a zenekar, hogy fellépjen a stílus legnagyobb fesztiváljain, valamint még albumokat is készítsen. Ma már ugyan valóban nincs Solaris, viszont itt van helyette a Solaris Fusion.

- Mikor és miért jött létre a zenekar?

- Idén tavasszal a Solaris két tagja, a dobos Gömör László és a basszusgitáros Pócs Tamás úgy gondolta, szükség van arra, hogy továbbra is lehessen élõben hallani ezt a fajta progresszív muzsikát – mondja Káptalan András, a zenekar gitárosa. – Korábbi társaik nem tudták vállalni az ezzel járó életet, ezért új zenészek után néztek. Illetve Barcsik Valival (billentyûs hangszerek) már korábban együtt játszottak a Napoleon Boulevard együttesben, valamint Bartha György (fuvola), a Jethro Tull Tribute Band tagja régi rajongója a Solarisnak. Egyedül nekem volt újdonság ez a muzsika, illetve nekem sem teljesen, mert életem elsõ megtanult szólóját annak idején Cziglán István játszotta – most pedig épp az õ helyén állok. Engem egyébként a Prognózisból ismerhet a közönség, 1991-99 között gitároztam az együttesben.

- Miért nem maradtatok a Solaris névnél?

- A megváltozott tagság miatt. Nem mintha a régi Solarisra egyetlen felállás lett volna jellemzõ, de így jelezzük, hogy a mai banda egyrészt folytatja az egykori történetet, másrészt pedig újat szándékozik írni.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

- Jelenlegi mûsorunk döntõ részét a régi dalok teszik ki, de folyamatosan írjuk az újakat, egy idõ múlva a hangsúly rájuk kerül át. Persze nyilván évek múlva is játszani fogjuk a kihagyhatatlan számokat, amilyen például az elsõ korszakból a Legyõzhetetlen, vagy az újabb idõkbõl a The Lion’s Empire.

- Milyenek az új dalok? Úgy értem: mennyire követik a régi vonalat? Mert akadnak olyan, progresszív rockot játszó együttesek, amelyeknél úgy gondolják, ez a stílus a hetvenes éveké, s jobb nem változtatni a bevált sémákon.

- Ezen nem gondolkodunk, dalírásnál nincs bennünk ilyen értelemben vett tudatosság. Az biztos, hogy a stílusból és a felállásból adódóan az új dalok is hasonlíthatnak a régiekre, hiszen ma is progresszív rockot játszunk, fuvolával. De ezen túl nyilván modernebbek az új számok. Sõt, rockosabbak is, bár nem szándékoltan, egyszerûen csak így alakult. Egyébként két friss dalunk van, a Mystica és a Secret of Mahagma – hamarosan maxin jelennek meg, a Periferic Records kiadásában.

- S mi a helyzet a régi számokkal: eredeti formájukban szólalnak meg?

- Igen, bár épp itt estünk gondolkodóba, hogy áthangszereljük-e a dalokat, maradjunk-e a régi hangszíneknél, lecseréljük-e például a jó öreg Hammondot valami mai szuperszintetizátorra. Végül nem tettük, mert úgy gondoljuk, a közönség az eredetit szeretné hallani.

- Igaz is: mit szólt a Solaris rajongótábora az új felálláshoz?

- Az elsõ koncertünk a zenekar régi törzshelyén, a Benczúr (egykor Postás) Klubban volt, még májusban. Szándékosan nem hirdettük meg, sõt, eltitkoltuk, még a hely honlapján sem szerepelt, mivel amolyan bejátszó bulinak szántuk, mindössze három hét próba után. Mégis telt ház volt. Nagyon pozitívan fogadtak minket, akárcsak a kicsit félve eljátszott két új dalt, a Mysticát a ráadásban meg is kellett ismételnünk. Nekem külön jól esett, hogy a közönség nem hasonlítgatott, nyitott volt a Solaris Fusion zenéjére.

- Ám azóta sem léptetek színpadra.

- A nyári fesztiválokról lemaradtunk, mire összeállt a zenekar, már mindnek kész volt a programja. De nem is baj, így több idõnk volt gyakorolni az igazi bemutatkozásra. Ami most érkezik el, szeptember 14-én kettõs koncertet adunk a Planetáriumban, este hattól, illetve kilenctõl. A zene mellett sok-sok videóval, vetítünk a kupolára, valamint két vászonra is.

- Sokat próbáltok?

- Hetente háromszor. Ráadásul ezek nem olyan próbák, amilyenekhez hozzászoktam. Ha egy tizenkét perces dal vége felé valami nem stimmel, nem mondhatjuk, hogy jó, akkor kezdjük a refréntõl újra, elölrõl kell megint eljátszanunk, hiszen nincs refrén, sõt, sokszor más konkrét kapaszkodó sem, olyan összetettek a számok. „Kamuzni” sem lehet, én egyszer mondtam, valami nem létezõ uniszónónál, hogy ide majd játszom valami hasonlót, csak nem fog hozzám lépni egy rajongó a buli után, hogy itt és itt nem azt gitároztam, amit kellett. Erre a többiek: de, bizony, hogy oda fog menni hozzád!

Magasan van a léc, de ez nem baj, mi megpróbáljuk átugrani. Amúgy pedig nagyon jó érzés, hogy ilyen felkészültek és hozzáértõk a rajongóink. Egyikük például a koncerteken fog segíteni, õ kezeli a fejgépet, ugyanis másodpercre tudja, ki mikor szólózik, nem lesz gond odairányítani a fényt.

- A magyarok mellett ott vannak a brazil, mexikói, amerikai és japán rajongók is. Tudnak már a Solaris Fusion létérõl?

- Terjed a hír az interneten. Ma azért könnyebb dolgunk van, pillanatok alatt elérhetünk a világ másik végére, legalábbis ilyen módon. Persze személyesen is szeretnénk találkozni a tengerentúliakkal. Erõsen bízunk abban, hogy külföldön is elérhetünk valamit. Nyelvi akadályok ugye nincsenek, azt pedig tudjuk, milyen népes tábora van a progresszív rocknak a világon.


Creative Commons License
Ezt a Mû mûvet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

A Solaris Fusion a Benczúr Klubban

Hivatalos honlap:

Solaris Fusion
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek