Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2001 | Varga János - Ami a lelket érinti meg

Varga János - Ami a lelket érinti meg
Ami a lelket érinti meg

Az év, vagy ha úgy jobban tetszik, az évezred elsõ nagy magyar koncertjére januárban került sor, a MOM Mûvelõdési Központban. Elõbb a hazánkban élõ és alkotó holland gitáros, Anand Mahangoe lépett fel zenekarával, majd a Varga János Project adta elõ mûsorát. A "nagy" jelzõ használatát nem kizárólag a magas színvonalú muzsika indokolja - a közönség zsúfolásig megtöltötte a házat.

- Engem is meglepett, hogy ilyen sokan voltak kíváncsiak a koncertre - mondja az egykor az East együttessel ismertté vált gitáros, Varga János, aki ma a Hobo Blues Band és a Cik-Cakk Company tagja. - Nem hiszem, hogy ez pusztán a személyemnek szólt volna, bár biztosan vannak, akik jó szívvel emlékeznek az East-re, illetve az utóbbi két évben Hobóval hétrõl-hétre sok ember elõtt játszunk, tehát képben vagyok, tudják, hogy nem halt meg a fazon, még gitározgat... De úgy gondolom, a telt ház leginkább annak köszönhetõ, hogy ennyi embert feltétlenül érdekel a progresszív rockzene Budapesten, s ez remek dolog.
- A koncerten a Periferic Records megjelentette, The Wings of Revelation I. címû albumod dalait játszottad el. Honnan jött a lemezkészítés ötlete?
- A kiadó vezetõje, Böszörményi Gergely az East BS-bulija óta noszogat, hogy készítsek szólóanyagot. Méghozzá az East elsõ, még instrumentális korszakában keletkezett ötletek alapján. Annak idején öt éven át zenéltünk úgy, hogy hiába adtunk évi nyolcvan-száz bulit, nem lehetett lemezünk. A régi témák eltûntek volna, ha nem jön ez az ajánlat.
- Eszerint mégsem szólóalbumról van szó, East-számok szerepelnek rajta?
- A zene hetven százalékban új, s az egykori témák is az enyémek. Ráadásul egészen másképp jelennek meg ezekben a dalokban, mint az East számaiban. Tavaly tavasszal ültem le, elõvettem néhány régi motívumot, s köréjük hangszereltem. Csak egy-egy dallam maradt meg, új közegbe kerülve. Szükség volt a régi témákra, már csak üzleti megfontolásból is, mert Gergely bízott abban, hogy sok, egykori East-rajongó így kíváncsi lesz erre a lemezre is. Akár külföldiek is, mert érdekes módon a világon sokfelé a Solarist és az East-et a mai napig a neves progresszív bandák között tartják számon. Az albumot húsz országba küldte szét a kiadó; egyébként ezért szerepelek János Vargaként a borítón, tehát nem valamiféle nagyzási hóbort miatt írtam így a nevemet.
- Társad a felvételen István Király és Zoltán Lengyel volt, ha maradunk ennél az írásmódnál.
- Nyár közepére készült el az anyag, a felvételre októberben került sor. Addig itthon, komputer segítségével majdnem mindennel elkészültem, beleértve a gitárok felvételét is. A Zafír Stúdióba, Folk Ivánhoz az élõ dob és a billentyûszólók rögzítése miatt mentünk. Az az elsõ pillanattól egyértelmû volt, hogy régi East-es társam, Király István lesz a dobos. Billentyûsnek az After Crying tagját, Lengyel Zolit Böszörményi ajánlotta.
- A koncerten a Varga János Project Háry Péterrel bõvült, aki Chapman sticken játszott.
- A hangszert úgy húsz éve hallottam elõször, a King Crimsonban Tony Levin használta. Elájultam attól, ahogyan szólt. Nekem a basszusgitár valahogyan nem eléggé mély tónusú hangszer, a lemezen és az elsõ koncerten is inkább szintivel helyettesítettük. A mostani buli elõtt két héttel jutott az eszembe, hogy Magyarországon is létezik olyan muzsikus, aki sticken játszik. Rémlett, hogy a tévében Ákos koncertjén láttam valakit. Ismerõseim meg tudták mondani a nevét, s azt, hogy kecskeméti. Ennyi információ elég is volt, a tudakozón keresztül végül eljutottam Péterhez. Sajnos csak kétszer tudtunk együtt próbálni, de szerintem így is sokat dobott a dalokon. Ezt a basszushangot, ezt a fajta basszusozást vágytam; most csak azt sajnálom, de nagyon, hogy a felvétel elõtt nem jutott az eszembe a stick. Remélem, Péterrel hosszabb távon tudunk együttmûködni, s a következõ lemezen az õ játéka is hallható lesz.
- Tehát maga a Project is létezne még jó ideig. Nem zavarja ez a másik két bandát?
- Nem hiszem, hogy gond lenne az egyeztetéssel. A Cik-Cakk öt éve mûködik Gidófalvy Attilával és Donászy Tiborral, sokat játszunk mindenfelé az országban, például motorostalálkozókon. Valamint kéthetente a Feneketlen-tó melletti Rolling Rockban lépünk fel. A közönség szereti a zenénket, ezt a ZZ Top-os világot. Saját erõbõl már kazettát is csináltunk, ... erre gondoltunk! címmel. Merthogy kiadó nemigen érdeklõdik irántunk. A Hobo Blues Band-nek immár két éve vagyok tagja. Élmény minden koncert, akár kis klubban, akár a PeCsában vagy a Szigeten kerül sor rá, olyan elereszkedéseink, improvizációs elmerüléseink vannak Hárs Viktorral és Pribil Gyurival. A Csavargók tízparancsolata és a Gyöngy a sárban is velem készült, dalaim is szerepelnek mindkét lemezen. Illetve az elõbbin nem is igazán dalok, Földes Laci prózája alá írtam zenéket. Szabadjára engedett fantáziával. Nem csak rythm and blues, hanem amerikai utazós zene vagy modern rock is megszólalhatott. Nagyon élveztem, hogy bármilyen zenét hozzátehettem a szöveghez.
- Ami, ha belegondolok, olyan gyakran nem esik meg veled mostanában. A HBB és a Cik-Cakk stílusa is kötött, ráadásul még a nevedet viselõ project sem térhetett el igazán az East irányvonalától. A következõ szólóalbumodon, ha bármit csinálhatnál, milyen zene szerepelne?
- Biztosan más lesz, mint az elsõ, már csak azért is, mert idõközben beesett a stick. Már vannak elképzeléseim. Keményebb zenét szeretnék csinálni, de nem a hard rock felé indulva. Nagyon szeretem a repetitív muzsikát, amit már az Art Reaktorban is alkalmaztunk; a stick jelenléte csak segíti, hogy ilyesféle elemek is jelen legyenek dalokban. Végsõ soron olyan zenét szeretnék letenni az asztalra õsszel a The Wings of Revelation II.-vel, hogy az emberek, azon túl, hogy tetszik nekik, arra is kíváncsiak legyenek, milyen lehetett az I. Honnan jutott ez az ember idáig - ez jusson az eszükbe. Tehát azért homlokegyenest mást nem akarok csinálni. De míg az elsõ lemez a múltból táplálkozott, a másodikkal már hangzásban és harmóniavilágban is meg akarok felelni a kornak.
- Említetted az Art Reaktort. A Periferic Records nemrégiben kiadta egy régi anyagotokat. Ennyiben marad a dolog?
- Nem volt egyszerû a megjelentetés, mert az eredeti master felszívódott. Még annak idején bekerült a Rádióba, "zésítés" céljából, és sosem került vissza hozzánk. Nagy szerencse, hogy angol nyelvû változat is létezett, bár nem tudtuk, hogy hol van. Nálam, a fiókban évek óta hevert egy szalag; úgy gondoltam, azokat az effekteket és percussion alapokat tartalmazza, amelyek segítségével koncerteztünk. De nem: ez volt az angol master. Harminc perces koncertanyaggal kiegészítve jelent meg - azon a SOTE-bulin vendégként Oláh Ali is fellépett velünk.
Hogy újjáéled-e az Art Reaktor néhány koncert erejéig, azt egyelõre nem tudom. A zenekar nem csak a muzsikálásról szólt, fellépéseinken költészet, tánc és film is jelen volt. Hogy ma ezt újra megvalósítsuk Szurcsik Józseffel, Németh Gáborral és a többiekkel, ahhoz rengeteg pénz kellene.
- A lemezkészítésról beszélve elmondtad, hogy komputer segítségével jött létre az anyag nagy része. Mióta dolgozol géppel?
- Nagyon hosszú ideje. 1987-ben, az Art Reaktor idejében még négysávos magnót használtam, a rengeteg repetitív dolgot mind kézzel kellett feljátszani. De a következõ évben már volt számítógépem. Akkoriban sok zenészkolléga tiltakozott a gépek használata ellen, de azóta már mindenki tudja, hogy mirõl van szó. A gép csak eszköz, én például egyszerûen magnóként használom a komputert. Aki azt mondja, ki lehet hagyni a dalírás folyamatából, az nem 2001-ben él.
- Azért akadnak még rockbandák, ahol például a gitáros elviszi a próbára a témát, s ott társaival együtt hozza létre a dalt.
- Komolyan? Még vannak, akik így kínlódnak?
- Ha ez kínlódás...
- Nekem az lenne. Legalábbis ma már, negyvenöt éves fejjel. No meg így, hogy több zenekarom is van. Jóval egyszerûbb a dolog akkor, ha itthon elkészítem a vázlatot, dobbal, basszussal, mindennel, s utána mutatom meg a társaimnak. Ami nem jelenti azt, hogy muszáj mondjuk Hárs Viktornak úgy basszusoznia, ahogyan én elképzeltem, ettõl még hozzáteheti a saját ötleteit.
- Visszatérve a koncertedre, nem csak a közönség volt jelen szép számmal, hanem a szakma képviselõi is. Kiváltképp gitárosok, Alapi Istvántól Felkai Miklóson át Závodi Jánosig. Szerinted miért kedvelhetik a játékodat?
- Ezt tõlük kellene megkérdezni. Egyébként én sosem tanultam gitározni, a Felkelõ nap házán és néhány, hatvanas évekbeli dalon kívül soha senki nem mutatott nekem semmit. A rádió mellett ültem (még magnóm sem volt, az elsõ sajátra már jócskán az East énekes korszakában tettem szert), hallgattam a zenéket, ez volt az iskolám. Nekem amúgy sosem a gitárosok játéka volt az érdekes. Ott volt például a lengyel SBB, ami megváltoztatta az életemet. Hiába játszott remekül a gitáros Apostolis Antymos, a dob és a billentyû jobban megfogott. Persze azért vannak kedvenceim saját hangszeremnél. Érdekes, hogy legalább annyira szeretem a kevés hanggal nagy hatást elérõ David Gilmoure-t, mint John McLaughlint és Al Di Meolát. Ez a kettõsség nyilván megjelenik a játékomban is. Mindent összevéve, nekem a gitározásban az a legfontosabb, hogy ritmusos legyen. Mindig a ritmusképletbõl kiindulva próbálom meg létrehozni a dallamot. Talán ez az, ami a leginkább jellemzõ rám.
- Azt mondod, a rádióhallgatás volt az iskolád. Magnó nélkül nehéz lehetett leszedni a dalokat.
- Azért idõnként volt nálam magnó, kölcsönben. De sosem tanultam meg még kedvenceim dalait sem. Persze egyes figurákat megnéztem, mert érdekelt, hogyan gitározik Gilmour vagy McLaughlin. S csak az volt igazán fontos belõle, ami a lelkemet érintette meg. Tehát nem a technika izgatott. Például, amikor bejött a tapping, úgy gondoltam, ezzel foglalkozzon az utánam jövõ generáció. Én a mai napig kipengetek minden hangot. Hendrixnek sem a játékát csodáltam, hanem azt tartottam zseniálisnak, amilyen témákat kitalált. Ettõl nagyszerû a gitározás. Van egy darab szárazfád, néhány nylonhúrral - és irgalmatlan csodákat lehet vele mûvelni. Örülök, hogy ezt a hangszert választottam. Mostanában azon gondolkodom, hogy jó lenne akusztikus gitárlemezt is csinálni valamikor. Nem klasszikus lenne, nem is spanyol, nem is jazz - csak zene, ami gitárra íródott.
Megjelent a Zenész magazinban, 2001-ben.




Hivatalos honlap:

Varga János


Kapcsolódó cikk:

The Wings Of Revelation II.
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •